Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője tegnap, napirend előtti felszólalásában felkérte a kormányt, hogy még a rendkívüli ülésszak vége előtt készítse el a jogi megoldását annak, hogy azok, akikkel szemben tisztességtelenül jártak el a bankok, mihamarabb visszakapják az őket illető pénzt. A frakcióvezető egy olyan megoldásra kérte a kabinetet, amellyel elkerülhető lenne, hogy az adósok perek sokaságával jussanak hozzá az immár a bíróság által is jogosnak ítélt követelésükhöz. A frakcióvezető szerint így a korábban meghatározott őszi ülésszakra már csak a "végleges" rendezés, a devizahitelek kivezetésének megoldása várna.
Rogán Antal szavai és az elmúlt heti Kúria döntés fényében vélhetően arról alkot a Parlament akár már a jövő törvényt, hogy a bankoknak a jogtalannak ítélt árfolyamrést vissza kell téríteniük az ügyfeleknek. Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára jelezte: a szerdai kormányülés már foglalkozni fog a kérdéssel.
E kérdésben csak egyetlen pont lehet vitás: a jogegységi döntésben az MNB középárfolyam alkalmazását csak addig az időpontig írta elő, amíg egyéb jogszabályi pont nem ad útmutatást. A hitelintézeti törvényt módosító 2010. évi XCVI. törvény szerint ugyanakkor - miként írtuk - ha a pénzügyi intézmény meghatároz saját deviza-középárfolyamot, akkor saját döntése alapján választhat, hogy az átszámítást saját maga által megállapított és közzétett saját deviza-középárfolyamát használva vagy a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyamon teszi-e meg. Miután a Kúria döntésében múlt időben fogalmazott, így a bírói fórum vélhetően megfelelőnek ítélte meg ennek a jogszabályhelynek az alkalmazását - kérdés, hogy a kormány is osztja-e ezt.
Az egyoldalú kamatemelések kérdésében ugyanakkor aligha lehet majd ilyen gyors döntést hozni, hiszen maga a jogegységi döntést hozó Polgári Kollégium is jelezte, hogy az egyoldalú kamatemelések között igenis lehet majd olyan tétel, amelynek közgazdasági megalapozottságát nem lehet vitatni, ám ennek meghatározása nem várható el a bíróságoktól - épp ezért a Kúria az erről szóló vitát a jogalkotóhoz küldte, akinek a bankokkal kell majd leszkandereznie a kérdést. Vélhetően ez a pont őszre marad - a nyárt ugyanakkor a devizahitelesek számára megédesíti a visszautalás.
A devizahitelek végleges kivezetésében összhangra juthat a kormány és a Bankszövetség: a banki közösség régóta jelzi, hogy a probléma kezelésének egyetlen hatékony módját az árfolyamgát kiszélesítésében, kötelezővé tételében látja. Ez a megoldás ugyanis azonnali, 25-30 százalékos törlesztőrészlet-könnyítést okoz, amely a legfontosabb kérdés az adósnak. A gyűjtőszámla futamideje során a megoldás megtestesíti a "forintosítás" követelményét, hiszen az adós forintban fixált törlesztést teljesít. A megoldás révén a bankok és az állam megosztozik olyan terhen is - az árfolyamváltozás kellemetlen hatása - amely a Kúria megállapítása szerint alapesetben a hitelfelvevőt terheli.
Az árfolyamgát kötelezővé tétele mellett a gyűjtőszámla-időszak megnyújtása lehet az, amely révén a forintosítás nemcsak 60 hónapra szólna. A nagy kérdés csak az, hogy a gyűjtőszámlán összegyűlő - jelen helyzetben ugyanakkor a piaci devizahitel kamatnál kisebb szintet jelentő 3 havi Bubor szintjén kamatozó - tőketartozás-rész hogyan kerüljön visszaforgatásra. E tekintetben megoldást jelenthet a futamidő - továbbra is fixált törlesztőrészleten történő meghosszabbítása. Elvben itt szóba jöhetne - az egyoldalú kamatemelések káros hatásainak elismeréseképp - a tőketartozás diszkontálása a bankok estében, azaz, hogy mondjuk a gyűjtőszámla tőketartozás bizonyos százalékát le kell nyelniük, de ez komoly számításokat igényel, ráadásul aligha lehet általánosan meghatározni a mértéket, hiszen a bankok eltérő mértékben éltek az egyoldalú kamatemelések lehetőségével.
A bankok és az állam közben csatázhatna azon, hogy az gyűjtőszámlára kerülő kamattartozás leírásában az eddigi 50-50 százalékos mértéket érdemes-e fenntartani, bár a devizahitelesek megsegítésében ez az elszámolási metódus nem oszt és nem szoroz, miközben mindenki elismeri, hogy a közös felelősséget leginkább ez a tétel mutatja. (A kormány a saját részét a bankokra kivetett különadóból fizeti, azaz a költségvetés más területeiről nem von el pénzt a devizaadósok megsegítésére.)
Szóba kerülhet még más alternatív megoldás, ám például a Magyar Nemzeti Bank bevonását a kérdésbe korábban épp a jegybankelnök, Matolcsy György tartotta kizártnak. A helyzet természetesen változhat.
A rövid távú megoldás - az árfolyamrés visszaadása - egyértelműen politikai lépés lesz/lehet, utána pedig van mód arra, hogy valóban kiérlelt megoldás szülessen. Egy-két napon belül okosabbak leszünk.
Két egyezményt írt alá Milojko Spajiccsal. 
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
