Az adósok és a költségvetés is jobban járhat összességében akkor, ha – borítékolva, hogy a Kásler-döntéshez hasonló jogegységi döntés születik a Kúrián – a kormányzat olyan szabályt alkot, amely szerint az árfolyamrés eltörléséből származó összeget a hitelezettek tőketartozásuk csökkentésére is fordíthatják. Az árfolyamrésből visszajáró tétel szerződésenként nem túl jelentős, az átlaghitelek esetében pár tízezertől 100-150 ezer forintig terjedhet, ugyanakkor szektorszinten 100 milliárdot meghaladó tételről beszélünk. (A szám nagysága attól függ, hogy valóban az összes fogyasztói szerződésre, azaz például a deviza alapú személyi hitelekre és az autóhitelekre is érvényes lesz-e a döntés.)
Mindenkinek jobb
Amennyiben a szabályozás lehetővé tenné a tőkecsökkentést, abban az esetben a lakossági devizaállomány a fenti összeggel csökkenhetne – márpedig a devizakitettség bármilyen (csekély) szintű csökkentése is eredményként könyvelhető el. Az egyéni szerződők esetében is összességében kedvezőbb lehet a tőketartozás csökkentése, hiszen így kisebb tőkére vetül a későbbiekben a kamatteher. Természetesen ez az átlagszerződők számára, akiknek költségvetésében minden pénz jól jön, meglehetősen nehéz ezt elmondani, elhitetni – emlékezzünk csak a magánnyugdíj pénztárak államosítását követő időszakra, amikor a legtöbben felélték a reálhozamot. Ennek ellenére szakértők úgy vélik, hogy a lehetőséget mindenképp meg kell adni a hitelesek számára, ráadásul egyes vélemények szerint egy ilyen megoldás csökkentheti a döntés nyomán szükségessé váló elszámolások költségeit is.
Ráadásul - szólnak az érvek - ebben az esetben nem kellene különbséget tenni azon két szerződéstípus között, amit a bankok használtak. Az egyik esetében ugyanis csak devizában lett kiszámítva a folyósításkori összeg (s annak vételi árfolyamon átszámított forintértékét utalták ki a bankok), míg a másik esetben az a forintösszeg lett meghatározva, amire az adósnak szüksége volt és annak devizában megállapított ellenértékét biztosította a bank a kiutalás napi vételi árfolyamot használva. Egyszerűsítve: míg az első esetben ténylegesen érezhető az árfolyamrés torzító hatása, a második megoldásnál csak "virtuális" volt az ügyfél hátránya, hiszen az árfolyamrés felszámításából származó többletösszeg kezdetektől a tőketartozást növelte.
Mi legyen a késedelmes fizetőkkel?
Azzal ugyanakkor minden résztvevő egyetért, hogy a törlesztés során késedelembe eső ügyfelek számára ne választható, hanem kötelező megoldás legyen a fennálló tartozás csökkentése. A hatályos eljárásrendek szerint nekik először a hátralékos kamatot és költségeket kell megfizetniük, és az esetlegesen fennmaradó visszaírás fordítódhat a tőketartozás csökkentésére.
Kétszer nyernek a végtörlesztettek?
Vitatéma lehet, hogy mi legyen a megoldás esetleges hatása a már lezárt hitelszerződéssel rendelkezők, különösképp a végtörlesztett ügyfelek esetében. A szerződéseket rendben lezárók számára vélhetően meg kell nyitni az árfolyamrés utólagos elszámolásának lehetőségét, ám a végtörlesztett ügyfelek számára az újabb előny szerzése már véleményes. Egyrészt ugyan a végtörlesztésnek semmilyen köze nincs az árfolyamréshez – emiatt akár meg is állhat a követelés –, ugyanakkor az az ügyfél, akinek számára lehetővé tették a kedvezményes árfolyamon történő szerződés-lezárást, a mostaninál lényegesen komolyabb mértékű „önkéntes” támogatást kapott hitelező bankjától, mint amennyit most az árfolyamrés-elszámolástól remélhet.
Egy árfolyam mindenek felett
Végezetül essék szó még egy kérdésről a jövő heti Kúria döntés előtt. A Kásler perben a bíróság megállapítása szerint csak egyetlen árfolyam alkalmazására nyílik lehetőség a szerződések korrekciója kapcsán, ez pedig a mindenkori jegybanki középárfolyam. Ugyanakkor a deviza középárfolyamon történő elszámolást elsőként előíró, a hitelintézeti törvényt módosító 2010. évi XCVI. törvény (2) bekezdése szerint ha a pénzügyi intézmény meghatároz saját deviza-középárfolyamot, akkor saját döntése alapján választhat, hogy az átszámítást saját maga által megállapított és közzétett saját deviza-középárfolyamát használva vagy a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyamon teszi-e meg. A 2010-es szabályozás összhangban volt a nemzetközi elvekkel, amelyek alapján az új kormányzat átláthatóbbá akarta tenni és korlátok közé szorítani a hazai devizahitelezést.
A piacok figyelnek. 
