Augusztusban az amerikai államadósság először haladta meg a 37 ezer milliárd dollárt, majd október 21-én már a 38 ezer milliárd dolláros szintet is átlépte az FXStreet adatai szerint. Mégpedig annak ellenére, hogy a Donald Trump által bevezetett vámokból is megjöttek a bevételek, és a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) létszámleépítése is elkezdődött. Az amerikai adósság csak egyre gyorsabban és gyorsabban növekszik. Az államadósság 2024 januárjában még csak 34 ezer milliárd dollár volt, 2024 novemberében pedig 35 ezer milliárd.
A 38 ezer milliárd dollár több, mint Kína, India, Németország, Japán és az Egyesült Királyság együttes éves GDP-je – írja az Ahead of the herd befektetési blog. Ennek az adósságnak a törlesztéséhez minden egyes amerikai állampolgárnak 110 641 dolláros csekket kellene kiállítania, de mivel sokan nem fizetnek adót, valójában minden adófizetőnek 327 707 dollárról (jelenlegi árfolyamon mintegy 120 millió forintról) szóló csekket kellene kiállítania a visszafizetéshez.
Fokozódó fiskális felelőtlenség
A vámbevételek 2025-ben 142 százalékkal nőttek, így a probléma a túlzott kiadásokkal van. Az adósság már a GDP 120,6 százalékát teszi ki, és tanulmányok kimutatták, hogy a GDP-hez viszonyított 90 százalék feletti adósságráta körülbelül 30 százalékkal lassítja a gazdasági növekedést.
A magas adósságra magas kamatot kell fizetni, az amerikai kormány többet költött az adósság kamataira, mint a nemzetvédelemre vagy a Medicare egészségügyi ellátásra. Egy bizonyos ponton a világ úgy dönthet, hogy többé nem finanszírozza az amerikai kormány hitelfelvételeit, azaz nem vesznek több állampapírt. Ez már meg is kezdődött, a központi bankok ma már több aranyat tartanak, mint amerikai kincstárjegyet.
A fokozódó fiskális felelőtlenség aláássa a dollár értékét – idéznek egy elemző műhelyt.
Még nagyobb infláció jön?
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve miért beszél a monetáris politika lazításáról, a tartósan magas infláció ellenére? – teszik fel a kérdést az elemzők. A kormánynak szüksége van a központi bankra, hogy kézben tartsa a kötvénypiacot. Ehhez több kincstárjegyet kell tartania a mérlegében, ezáltal keresletet teremtve a kötvények iránt.
Ami azután lehetővé teszi a szövetségi kormány számára, hogy alacsonyabb kamatlábbal vegyen fel hitelt, mint egyébként tenné. Emiatt nem kell sokáig várni, hogy a Fed visszatérjen a mennyiségi lazításhoz (QE), ez pedig még nagyobb inflációt jelent majd – tartanak tőle.
Kevesebb pénz marad a jólétre
Az indiai Economic Times szerint a jelenlegi adósságszint mellett az amerikai kormány naponta 25 milliárd dollárt vesz kölcsön, és az amerikaiak hamarosan érezni fogják ennek hatását az adókban és a szociális programokban. Miután ugyanis egyre többet költenek adósságszolgálatra, kevesebb pénz marad a szociális programokra.
Donald Trump azzal a ígérettel tért vissza a Fehér Házba, hogy ezermilliárdokkal csökkenti a kiadásokat és egyensúlyba hozza a szövetségi költségvetést. Ennek az ellenkezője történt. Az elemzők szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy bármi is változni fog a következő három évben. Trump közel ötéves elnöki pályafutása nem utal arra, hogy nagyon törődne a kiadások tényleges csökkentésével.
Nem csak az USA problémája
Becslések szerint Trump vámjai csak idén 2400 dollárba kerülnek az amerikai háztartásoknak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a hónap elején figyelmeztetett, hogy a piacok alábecsülik a vámok és a növekvő adósság kockázatait a növekedésre és az inflációra. (Október 10-én a Dow Jones ipari átlag közel 900 pontot zuhant, miután Trump új vámokkal fenyegette meg Kínát.)
Az IMF szerint a globális államadósság 2029-re eléri a globális GDP 100 százalékát, ami 1948 óta nem látott szint lenne. A G20-országok közül az USA, az Egyesült Királyság, Kína, Franciaország, Japán és Kanada adóssága a következő években a GDP 100 százaléka fölé emelkedik vagy már most is ott van. Az USA-ban az évtized végére ez meghaladja a GDP 140 százalékát.
Jöhet az adósság vissza nem fizetése
Mindez kevesebb mozgásteret hagy a kormányoknak a következő válság idején. A hosszan tartó fegyelmezetlenség ezért mély gödörbe taszíthatja az országokat, ahonnét az egyetlen kiút valamilyen formájú adósság-visszanemfizetés, vagy nyíltan, vagy magas infláció mögé bújtatva. De ha a hosszú távú, inflációval kiigazított kamatlábak meghaladják a gazdasági növekedést, és még magasabbra emelkednek, az adósság tovább fog növekedni, és a hiányt még nehezebb lesz csökkenteni – írta a Bloomberg egyik elemző cikke.
Hugo Dixon a Reuters-től szintén úgy véli, hogy a klímára, a védelemre és az idősödő népességre fordított kiadások problémája fennmarad, ezért „végül elkerülhetetlen lesz a magasabb adók és az infláció kombinációja”. A legjobb megoldás a gazdasági növekedés fokozása lenne, de mivel a vámok továbbra is napirenden vannak, valószínűbb, hogy a gazdag országok lassulni fognak.
Pénzügyi elnyomás fenyeget
A közkiadások csökkentése lenne a másik variáció, de az mindig hatalmas társadalmi ellenállásba ütközik. A növekvő adósság kontrollálásának harmadik módja az úgynevezett „pénzügyi represszió” (pénzügyi elnyomás). Ez olyan politikákat jelent, amelyek mesterségesen nyomják le a kormányzati kötvények tulajdonosainak járó kamatlábakat.
Ez azonban szintén rendkívül népszerűtlen, és akkor lehetséges, ha egy ország korlátozza a határokon átnyúló tőkeáramlást, vagy ha folyófizetésimérleg-többlete van (ami nem igaz az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára sem). Az adósság szimpla vissza nem fizetése csak végső megoldás, amely várhatóan soha nem fog bekövetkezni a G7-országok esetében. Így két másik lehetőség marad: magasabb adók és az infláció.
Mindkettő rendkívül népszerűtlen, de az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország végül ezeknek a lehetőségeknek valamilyen kombinációjára fog kényszerülni – mondja Dixon.
Az infláción keresztül adóztatnak
Az „inflációval történő adósságeltüntetés” olyan stratégia, amelynek során a kormány több pénzt bocsát ki az adósságai kifizetésére, ami az infláció emelkedéséhez vezet. Ez csökkenti az adósság reálértékét, mivel azt kevesebb értékű pénzzel lehet visszafizetni, mint amikor felvették. Az ilyen típusú infláció előnyös lehet eladósodott országok számára, de hátrányos a polgáraikra nézve, akiknek magasabb árakat kell fizetniük az árukért és szolgáltatásokért. Kockázatot jelent az eszközbuborékok kialakulása is, például az ingatlan- és részvénypiacon.
A The Economist elutasítja azt a népszerű elképzelést, hogy „a mesterséges intelligencia által elősegített termelékenységnövekedés megkönnyíti az állam nehéz költségvetési döntéseit”. Szerinte is egyre valószínűbb, hogy a kormányok inkább az inflációhoz és a pénzügyi elnyomáshoz fognak folyamodni, hogy csökkentsék magas adósságaik reálértékét, ahogyan azt a második világháború utáni évtizedekben tették.
Az infláció károsítja a gazdaságot és a társadalmat, igazságtalanul osztja el a vagyont, sőt, akár a középosztályt is tönkreteheti. A legnyilvánvalóbb példa erre Argentína – írta a The Economist.
Mekkora a valós infláció?
Bár az amerikai infláció 2022-ben 40 éves csúcsra emelkedett, a Fed kamatemelésekkel a két százalékos célszáma közelébe süllyesztette. Ám ebben sokan kételkednek, például a makacsul emelkedő élelmiszerárak miatt, de a lakhatás költségei is kedvezőtlenül alakultak.
Az infláció sok esetben ismét emelkedni látszik, ráadásul globális szintű monetáris lazítás folyik. A The Kobeissi Letter egyik X-bejegyzése szerint a központi bankok az elmúlt 24 hónapban 312 alkalommal csökkentették a kamatlábakat világszerte, ami az elmúlt 25 év második legmagasabb értéke. Ráadásul csak egyetlen kamatcsökkentéssel marad el a 2008-as pénzügyi válságra adott választól, és jóval több, mint volt a Covid alatt. A központi bankok olyan ütemben csökkentik a kamatokat, amit csak recessziók idején láthattunk.
A globális monetáris lazítás teljes gőzzel folyik.
A kötvénypiacon fog kezdődni a halálspirál?
A összeomlás a 29 ezer milliárd dolláros összértékű amerikai állampapír-piacon kezdődhet. Ez globális pénzügyi válságot okozna, destabilizálná a pénzügyi intézményeket és recesszióba taszítaná a gazdaságokat.
A Bridgewater Associates alapítója, a híres befektető Ray Dalio könyvében arra figyelmeztetett, hogy az amerikai kormány adóssághelyzete visszafordíthatatlan ponthoz közeledik. Véleménye szerint az ország egy klasszikus halálspirálba sodródik, mert adósságai kifizetéséhez folyamatosan kötvényeket kell kibocsátania. A romló fiskális helyzet egy bizonyos ponton arra készteti a befektetőket, hogy egyre magasabb hozamokat követeljenek, ami még több adósságot és még magasabb költségeket eredményez.
Az amerikai kormány szükség esetén egyszerűen pénzt nyomtathat, hogy kifizesse a kötvénytulajdonosokat, de ez, vagy a kötvények mennyiségi lazító programokon keresztül történő vásárlása erősen inflációs hatással jár.
Az államok ritkán becsületesek
A hosszú cikk végkövetkeztetése, hogy a világ leggazdagabb országainak kormányai lassan adósságkatasztrófa felé tartanak. Az államadósságot ritkán szokták visszafizetni becsületesen, és ezúttal a gazdasági növekedés sem menthet meg minket. (Csak egy G7-ország – az 1990-es években Kanada – tudta megszorításokkal csökkenteni az adósságát.)
A rossz lehetőségek közül a legkevésbé rossz, a legkisebb ellenállással fenyegető módszer az, ha az adósságot inflációval tüntetik el. Ez egy láthatatlan adó a megtakarítókra nézve, amely a vásárlóerő eróziójával „oldja meg” az adósságproblémát.
A központi bankok már tudják, ezért vesznek aranyat?
A hosszú távú hitelezők már észrevették ezt, a hosszú kötvényhozamok makacsul magasak. A hitelezők már nem bíznak a kormányokban, ezért magasabb kifizetéseket várnak el a pénzkölcsönzés folytatásáért. (Lásd a fenti grafikont is.)
Mindenki más a politikailag fájdalommentes utat választotta: az inflációt, amelyet politikai sikerként tálaltak. Gyakran inkább az inflációval oldották meg a problémát.
Csoda-e, hogy a központi bankok is az aranyat választják?
A Privátbankár.hu Kft. (privatbankar.hu) nem minősül a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény („Bszt.”) szerinti befektetési vállalkozásnak, így nem készít a Bszt. szerinti befektetési elemzéseket és nem nyújt a Bszt. szerinti befektetési tanácsadást a felhasználói részére. A privatbankar.hu honlaptartalma ("Honlaptartalom") a szerzők magánvéleményét tükrözi, amelyek a privatbankar.hu közzététel időpontjában érvényes álláspontját tükrözik, amelyek a jövőben előzetes bejelentés nélkül megváltozhatnak. A Honlaptartalom kizárólag tájékoztató jellegű, az érintett szolgáltatások és termékek főbb jellemzőit tartalmazza a teljesség igénye nélkül és kizárólag a figyelem felkeltését szolgálja. A megjelenített grafikonok, számadatok és képek kizárólag illusztrációs célt szolgálnak, azok pontosságáért és teljességéért az privatbankar.hu felelősséget nem vállal. A Privátbankár.hu Kft, mint a privatbankar.hu honlapjának üzemeltetője, továbbá annak szerkesztői, készítői és szerzői kizárják mindennemű felelősségüket a Honlaptartalomra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért. Ezért kérjük, hogy a befektetési döntéseinek meghozatala előtt mindenképpen több forrásból tájékozódjon, és szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával. A Privátbankár.hu Kft. (privatbankar.hu) az adott pénzügyi eszközre általa tájékoztató céllal készített Honlaptartalomból esetlegesen következő ügyletkötésben semmilyen módon nem vesz részt, és így a függetlensége megőrzésre kerül. Mindezekből következik, hogy a Honlaptartalmával vagy annak közreadásával a Bszt., valamint az annak hátteréül szolgáló, az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-én kelt, 2004/39/EK számú, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelve („MIFID”) jogszabályi célja nem sérül.
Több intézkedést is meghoztak.
