Orbán Viktor: Magyarország egy „hanyatló unió” tagja

Karácsony alkalmából a Magyar Nemzetnek adott interjút Orbán Viktor. 

Először a háborúval foglalkozott, kijelentve, nem lehet kizárni, hogy ez az utolsó békeév Európában. Erre abból következtetett, hogy a múlt heti brüsszeli csúcson a háborúhoz került közelebb a kontinens, aminek – mint fogalmazott – „megakadályoztuk a gyorsulását”. Orbán szerint emögött gazdasági okok állnak, az EU lemaradt az Egyesült Államoktól, ezért szerinte „hadigazdasággá” akarják alakítani Európát.

A miniszterelnök szerint Nyugat-Európa politikailag, gazdaságilag és társadalmilag is hanyatlik. „A világ egykori mintaadó kontinense néhány év alatt megmosolygott, komolytalan szereplővé vált” – jelentette ki. 

Arra a kérdésre, hogy az évek óta szenvedő magyar gazdaságnak a háború-e a kizárólagos oka, Orbán azt válaszolta: „Nem. A magyar gazdaság egyszerre szenved a háborútól és az Európai Unió hanyatlásától”. A kormányfő szerint a másik probléma az, hogy Magyarország egy „hanyatló unió” része, és aki benne van, együtt hanyatlik vele. Hozzátéve, hogy „az unió ma egyszerre szükséges és életveszélyes számunkra”.

Az interjúból megtudtuk, hogy 16 év kormányzása után Orbán arra a legbüszkébb, hogy három év alatt három Nobel-díj – ahogy mondta – „került” Magyarországra. „Az országépítés sikereivel visszaadtuk az ország és a magyarok önbecsülését” – jelentette ki. „De ha egy dolgot kellene mondanom: ha 2010-ben nem alakítjuk át a Magyarországot, ma kétszázezerrel kevesebb magyar gyermek élne ebben az országban. Ennyivel több gyerek ül ma karácsonykor a fenyőfák alatt” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy tart-e az új kihívójától, aki a lap újságírója szerint egy „harmadik vonalbeli NER-káder”, a miniszterelnök azt felelte: „Nem. Csak a nevek változnak, a karakter ugyanaz. Az egyiket Márki-Zay Péternek, a mostanit Magyar Péternek hívják, de a szerepük azonos.”

Végül karácsony alkalmából üzent a magyaroknak. Egyebek mellett azt, hogy „A helyes önismeret hozza el az önbecsülést, az önbecsülés pedig a másik ember sikereinek és eredményeinek elismerését, vagyis a felebarát iránti szeretetet. Nem látok más utat, amely elvezetné a magyarokat a békességhez”.