Mit tett az ember, aki nem tudta kifizetni New York-i ebédjét?

A pénz már közel háromezer éves történelemre tekint vissza. A bankok, vagy a hitelezés sem újkeletű találmányok, a hitelkártya mégis alig több mint 150 éves múlttal rendelkezik. A fizetésnek ez a módja csak 1887-ben, Edward Bellamy amerikai író „Visszatekintés 2000-1887” című futurisztikus regényében jelent meg. Azóta formáját és funkcióját tekintve is számos változáson ment keresztül.

Hűségkártyából hitelkártya

A 19. század második felétől – párhuzamosan a fogyasztói társadalom kialakulásával – különböző alakú és anyagú érméket állítottak ki cégek – hotelek, éttermek – rendszeresen visszatérő vendégeik számára, amellyel hitelbe vásárolhattak, fogyaszthattak - derül ki az OTP Bank közleményéből. Ezekkel azonban az volt a komoly gond, hogy sem a név, sem más azonosító adat nem szerepelt rajtuk.

Az első, fémből készült hűségkártya 1914-ben jelent meg a piacon. Ekkor fogalmazódott meg először a gondolat, hogy a hitelkártya ne csak a „kölcsönökről” szóljon, hanem egyben az ügyfél lojalitását is díjazzák vele. A kezdeményezést egyre több cég vette át, és bocsátották ki saját kártyájukat.

Az I. Világháború és a válság nem kedvezett a hitelkártyák fejlődésének, azonban a II. világháború alatt megnőtt az igény a készpénzforgalmat kímélő eszközök használatára. Ekkor jelent meg a telegrammkártya, amely a telefonkártya elődje volt, és az utazási- vagy szabadidőkártyák. A cél minden esetben ugyanaz volt: „Vásárolhatsz most, fizethesz később is!” Ebben az időben kezdődött a különböző hűségprogramok leválása a hitelkártyáról. A hűségprogramok elsősorban az angolszász világban terjedtek el, egy tavaly készült kutatás szerint az Egyesült Királyságban még ma is az emberek 95 százalákának van legalább egy hűségkártyája.

De hogy lett ebből hitelkártya?

A jelenleg is ismert hitelkártya egy legenda szerint egy McNamara nevű bankár fejéből pattant ki 1949-ben egy New York-i ebéd során, aki csak fizetéskor vette észre, hogy   nincs nála a tárcája, se a vevőkártyája. Ekkor jutott eszébe, milyen jó lenne egy olyan kártya, amit a banki háttér miatt nemcsak az étteremben, de minden üzletben elfogadnak, a pénzintézet pedig utólag kiszámlázná nekik a várásolt tételeket. 1950-ben McNamara bankja adta ki az első hitelkártyát, a Diners Club kártyát, amely ekkor még kartonpapírból készült.

A fizetőeszközök ezen típusát azóta folyamatosan fejlesztették, főleg a biztonságos használatra vonatkozóan, fokozatosan kerültek rá a kártyatulajdonos adatai, a banki adatok, majd a háromjegyű CVC-kód, vagy éppen a hologram.

Lassan ért el hozzánk

A rendszerváltás előtt hitelkártyát csak elvétve lehetett Magyarországon látni, bár a Dunabank az első igazi hazai hitelkártyát már 1987-ben kiadta. Az OTP és az MKB Bank pár hónappal a Dunabank előtt már forgalomban hozta a saját kártyáját, ám a a Postával együttműködő Dunabanké volt az egyetlen országos fizetőkártyás megoldás.