A korlátlan emelkedés
A hossz mértéke elképesztő volt. Az élen a gyógyszerpapírok: a Richter és az Egis jártak, aztán szép lassan csatlakozott az OTP is. Mind a többszörösükre emelkedtek az év során. A BUX 1600-ról 4000 pontra nőtt, de ezt még megfejelte 50 százalékkal 1997 elején, amikor az egyéves szüntelen emelkedés hatására özönleni kezdtek a tőzsdére a „háziasszonyok”, vagyis rengetegen, akik sosem foglalkoztak részvényekkel, de most nem akartak lemaradni a meggazdagodás lehetőségéről.
Közben a Mol is csatlakozott a hegymenethez, nem beszélve a frissen érkezett TVK-ról. Tulajdonképpen minden a többszörösére, az égbe ment, szinte bármit lehetett venni. A befektetők egyre mohóbbak lettek, nem volt elég, amit a részvényeken lehetett keresni, hanem nagy tőkeáttéttel BUX-ot, és hitelre részvényt kezdtek venni. Ez már jelezte, hogy közeleg az első nagy összeomlás.
1997 közepére másfél év alatt 1600-ról 8000 pontra nőtt a BUX, vagyis maga az index ötszörözött, egyes papírok közben tízszereztek is. Ilyen azóta sem volt, és már soha nem is lesz. Egyszer volt rendszerváltás, újkapitalizmus, csatlakozás a világpiachoz. Az idei brókercsődök szervezői talán akkor szoktak hozzá az örökös pénzesőhöz, azt hitték, mindig így lesz, az sem baj, ha átmenetileg az ügyfélvagyonhoz nyúlnak, úgyis jön majd a nagy lehetőség. Nem jött.
Az ázsiai válság
Az első nagy pofon 1997 nyarán jött, amikor a Távol-Keleten dominószerűen kerültek válságba egyes országok gazdaságai, főleg a túlértékelt valuták miatt. A valuták leértékelődtek, a gazdaságok rendeződtek, de a nagyra fújt tőzsdei lufik kipukkadtak, élén a mi tőzsdénkkel. Őszre a BUX 5500 pontig esett vissza, az egyes részvények pedig annyit, hogy a sok hitelre vett részvényt kényszerértékesíteni kellett. Sokan ekkor szenvedték el első végzetes buktájukat, és a brókercégek is először néztek szembe a méretes mínuszokkal a számlákon.
Utána újra ment tovább minden, mintha mi sem történt volna. A lufit újra felfújták, a BUX új csúcsra ment, és a Telekom előde, a Matáv is megérkezett a börzére. Immár ott volt mind a 4 négy mai nagy papír. Újra nyíltak a tőkeáttétes pozíciók, újra a meggazdagodás lebegett mindenki szeme előtt. Törvényszerű volt, hogy egy még nagyobb pofon jöjjön.
Az élet immár a tőzsde látogatótermében zajlott. A részvénykereskedés már elektronikusan ment, sőt már a cégek irodáiból is bonyolítható volt, de a határidős kereskedés még kiabálással zajlott. A látogatóterem viszont dugig volt befektetőkkel, spekulánsokkal, páratlan hangulat volt. A kereskedés még mindig csak napi 2-3 óra volt, ezért azalatt pörögtek az események, sosem volt unalom.
Az orosz válság
2008 nyarára-őszére ismét okot talált a piac, hogy kipukkassza az újra gigantikusra nőtt lufit. Az olajár leesett 9-10 dollárig, az amúgy is gyengécske, akkor még Jelcin vezette Oroszország mély válságba került. Tőzsdéje, valutája összeomlott, és miután még élt a régi reflex, hogy mi valamelyest kapcsolódunk hozzájuk, az alapok kiszórták magyar papírjaikat. Minden a töredékére esett, a BUX 9 ezerről 3500 pontig. Minden tőkeáttételes pozíció lenullázódott, jöttek az igazi nagy csődök, köztük brókercsődök is, lezajlott az első igaz nagy megtisztulás.
Ez a második nagy összeomlás sem jelentette azonban a bikapiac végét: sőt óriási lehetőséget adott. Az olajár emelkedni kezdett, az oroszok kievickéltek, a piacokon felfelé volt kisebb az ellenállás. Akinek maradt pénze, vásárolhatott. Pár hónap alatt újra a csúcsokon voltunk, és a hossz ki is tartott a múlt évezred utolsó évében is.
De jó előre szólnak, úgyhogy fel lehet rá készülni. 
