Ennek és a feltörekvő piacokon tapasztalható nagyon alacsony kamatszinteknek köszönhetően sikerült egy olyan egyensúlyt találni, amely nem engedte visszaerősödni a forintot a sok évvel ezelőtti 300 alatti szintekre. Ám a korábbi időszakot jellemző „boldog békeéveknek”, úgy tűnik vége szakadt. Éveken keresztül az volt a kiindulópont, hogy nem lesz forintgyengülés a jövőben, de az amerikai hozamok alakulása, a feltörekvő országokban jelen lévő problémák, valamint a jegybanki intézkedések mind-mind árfolyamgyengüléshez vezettek – írja elemzésében Barlai Róbert, az OTP Treasury igazgatója.
A dollár 1,25-ről 1,17-alá történő erősödése egy emerging market eladási hullámot és eszközkivonást generált, aminek következtében releváns kérdéssé vált a feltörekvő piaci országok kamatszintje, és megindult a devizagyengülés. Ezt láttuk az argentin válságnál vagy a török és orosz piac, deviza és kamatok gyengülésében, továbbá a sell-off kialakulásában. Mindez egy minimális fertőződéssel hozott gyengülést a devizában. Ahogyan az például a zloty esetében történt, egységnyi töröklíra-gyengülés töredéknyi forintgyengülést eredményezett. Itt kell megjegyeznünk, hogy miközben ez a török líra-lufi – átmenetileg legalábbis, de – kipukkadt, a forint nem tudott visszaerősödni, ahogy a zloty sem. Egy likvid és nagyon szűk jegyzés továbbra is megmaradt a piacon, tehát egy sokszereplős és nagy forgalmú mozgást láttunk.
Ezt követte a múlt héten az olasz pánik, amikor kiderült, hogy olyan pénzügyminisztere lehet az új kormánynak, aki többek között arról nevezetes, hogy tanulmányt írt arról, hogy Olaszországnak jobb lenne az EU-n kívül. Az olasz köztársasági elnök ezt a folyamatot végül megállította, de a piacok mindezt nagyon negatívan vették: 3,2%-ig ment a 10 éves hozam, 0,6%-os hozamról 2,9%-ig ment az 5 éves; illetve mínusz tartományból kicsit korábbról, de 2 hét alatt szintén felment 2,8%-ra a 2 éves. Ezek a szintek már az olasz debt fenntarthatósági pályát kérdőjelezték meg. Hozzáteszem, ez a nagyon gyors és spekulatív mozgás gyorsan riverzálódott, bár a hatalmas debt szint továbbra is hosszú távú aggodalmakra ad okot. A héten újabb impulzus jött az olasz kötvények piacára, hiszen az új kormány septiben intézkedne az alapjövedelemről, ami a költségvetés kordában tartását, vagy annak legalább szándékát is megkérdőjelezi.
Ezzel együtt ez „a mindig keresünk valamit, ami miatt a forintnak gyengülnie kéne” szemlélet véleményem szerint már nem releváns, ráadásul a magyar jegybank rá is erősített az alacsony kamatszint tartására, ami megfogta a hozamemelkedést és a hozamok ismét csökkeni kezdtek. A jegybanki hitelesség szempontjából ez egy fontos állomás volt. Ezzel együtt is a forint gyengülését én most spekulatívnak tartom; ha nem is 312 alatti, de legalább 316-os szintig, vagy akár az alá is egy korrekciót látok valószínűbbnek a nyári megnyugvásban. Ezt támasztja alá az is, hogy a jegybank kimutatása szerint 2 éves csúcson van a külföldiek short állománya, és a gazdasági szereplők részéről mi inkább forinterősítő flow-kat látunk, mintsem olyan „pánik-forinteladást”, ami természetes és gyengülő pályára tudná a forintot most állítani. Bár az említett külső folyamatok, mint az olasz belpolitikai válság, vagy a török választás kimenetele továbbra is okozhatnak még meglepetéseket és volatilitást.
Spanyolországban a fogyasztói árak éves növekedése 1,9 százalékra, tavaly október óta a legalacsonyabbra csökkent májusban az áprilisi 2,2 százalékról. 
Évi 2-3 százalékkal leértékelődő forint mellett vonzó a devizabefektetés
Infláció vagy növekedés? Mi aggasztja most jobban a szakértőket?
