Miért alszik a pesti tőzsde? Mi bajuk velünk a befektetőknek?

Miközben több éve bika piac uralkodik a világban, és az utolsó 2-3 hónapban igen heves mozgásokat láthattunk a nemzetközi piacokon, a BÉT alig mozdul. A BUX a 17 és 18 ezer pont közti sávban ingadozik, az OTP 3900 és 4200, a Mol 11500 és 12400, a Richter 3700 és 4000, a Magyar Telekom 320 és 360 forint között mozog, kis forgalommal. Az első 3-nál ez kevesebb, mint 10 százalék, a Telekomnál kicsit több, de ott sem örömteli okból: eső trendbe került az utóbbi időszakban.

A leszakadás

A folyamat már jóval korábban kezdődött. A 2009-es mélypontról kéz a kézben száguldott felfelé a BÉT a többi tőzsdével együtt, sőt jócskán felül is teljesítette azokat: másfél év alatt 9-ről 24 ezer pontig (ekkor láthattunk 24 ezres Molt és 7400 forintos OTP-t is). A következő évben az eurózóna problémái miatt világszerte visszaesés volt, melyet a bankok vezettek (ekkor az OTP is lejött 2900 forintig).

2012-ben azonban a többiek újra felfelé vették az irányt, de ekkor a BÉT már leszakadt tőlük, és azóta, vagyis bő 3 éve a 16 és 20 ezer pont közti sávba szorult. Ha követte volna a fejlett piacokat, melyek jócskán túllépték minden korábbi csúcsukat, már a BUX is 30 ezer pont fölött lehetne… Persze az összehasonlítást kissé nehezíti, hogy míg a komolyabb indexeket minimum 30 komponens alkotja, a BUX-ban ez 10 körül van, de abból csak a 4 nagy tekinthető ténylegesnek.

Az okok

A dolog mögött több okot lehet sejteni, de a legjelentősebb a befektetők részéről történt bizalomvesztés. Az utolsó 3 évben ugyanis egyre kiszámíthatatlanabbá vált a hazai gazdaságpolitikai környezet. Eleinte úgy tűnt, hogy a cégeket érintő kedvezőtlen lépések (elsősorban különadók) csak átmenetiek lesznek. Ezt a börze csak kisebb visszaeséssel nyugtázta, mondván, a cégek eredményessége rövid, 1-2 éves távon romlik.

Csakhogy a különadók a korábbi ígéretek ellenére nem szűntek meg, sőt, kezdett úgy tűnni, hogy „örökre” maradnak. Ez nyilván lecsökkentette a cégek hosszú távú profitvárakozásait, ami a részvények árfolyamát már komolyabban megviseli.

Az egyre optimistább nemzetközi börzei hangulat még ezek után is lehetővé tett volna egy kisebb emelkedést. A gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága azonban tovább fokozódott. A különadók mellett megjelent egyrészt a bankokat sújtó, a devizahitelekkel kapcsolatos, azóta is állandóan váltakozó szabályozás, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a befektetőkben egyre inkább az tudatosult, hogy bármikor, bármilyen jogszabály megváltozhat, úgy, hogy az egy céget veszteséges működésre, vagy akár működésének beszüntetésére is kényszeríthet.

Kik tartanak még ki?

Ilyen körülmények között pedig sok befektető (alapok és magánszemélyek egyaránt) elhagyták a börzét, és feltehetően főleg azok maradtak, akiknek kötelező a portfóliójukban BÉT-en forgó részvényt is tartani, illetőleg azok, akik bíznak egy valamikori jövőbeli gazdaságpolitikai irányváltásban. Ők persze nagy diszkontot kérnek az árakból: nem véletlen, hogy a papírok külföldi szektortársaikhoz viszonyítva meglehetősen olcsók.

A kialakult helyzet megváltoztatása nem tűnik egyszerű feladatnak. A hosszú évek alatt elveszett befektetői bizalmat kellene visszaszerezni, amihez kiszámítható gazdaságpolitikai környezet kellene.