A pénztártagok számára a nyugdíjpénztári megtakarításukat terhelő díjak meglehetősen nehezen ítélhetők meg - írja összefoglalójában a PSZÁF. Díjnak egyrészt a befizetett tagdíjak működési és likviditási tartalékra jutó hányada, másrészt a teljes megtakarításukra vetített befektetési díj (elsősorban vagyon és letétkezelési díj) tekinthető.
A különböző pénztárak díjterhelése nem csupán a díjak különböző vetítési alapja miatt (befizetés-arányos, illetve vagyonarányos) ítélhető meg nehezen, de az időtényező figyelembevétele is problémát okoz. A megtakarítások kezdeti éveiben ugyanis a működési és likviditási célú tagdíjlevonás tetemes hányadot tesz ki a díjterhelésből, míg a befektetési díjak aránya csekélyebb. Az évek előrehaladtával a befektetési díjak súlya egyre csak fokozódik a működési és likviditási célú tagdíjbevételek rovására.
Az egyes pénztárak fajlagos díjterhelésének könnyebb áttekintése érdekében a Felügyelet számításokat végzett a 2010-ben működő összes magán- és önkéntes nyugdíjpénztár vagyonnal súlyozott átlagos díjterhelésére vonatkozóan.
* A pénztári befizetések döntő hányada magánnyugdíjpénztárak esetében a 2007. évben bevezetett központi bevallási rendszer okozta azonosítási nehézségek miatt a pénztárak függő számláira került. 2008. évben a függő állományok rendezése a működési és likviditási bevételek szokatlan mértékű növekedéséhez vezetett. A fenti tényezők együttes hatásaként a 2007. és 2008. évi díjterhelési mutatók nem összehasonlíthatóak az előző évek mutatóival.
A 2010. évi díjterhelési mutató a magánnyugdíjpénztárak esetén kilenc havi tagdíjbefizetésre jutó működési bevétel összegét tartalmazza.
A bemutatott számítás csak egyfajta megközelítése a kérdésnek, azonban arra mindenképpen alkalmas, hogy bemutassa a múltbeli és a jelenlegi díjterhelés mértékét, alakulásának tendenciáját, és hogy az egyes pénztárak közötti összehasonlítás alapjául szolgáljon. A számítás eredményeként az elmúlt tizenegy év pénztárankénti díjterhelése olvasható.
Az mindenesetre látszik, hogy a 2011-től életbe lépő szigorú költségplafon kihívás elé állította a szektort. A pénztárak számára mostoha szabályozási környezetben is talpon maradó kaszák nem véletlenül kérnek tagjaiktól adományt, mellyel életben tudnak maradni (ez a befizetés ugyanis nem gyarapítja a tag vagyonát). Az állami rendszer fenntartása nagyjából 2%-os, vagyis drágább mint a pénztári rendszer.
A díjtartalék egy fontos szempont lehet a választásnál. Március 31-ig a most még kasszatagok arról dönthetnek, hogy visszalépnek-e az állami rendszerbe, sokan közülük azonban új pénztárhoz igazolhatnak, az Aegon és az Erste ugyanis bejelentette, nem folytatják tovább. A jövő héten újabb bejelentések jöhetnek, illetve több pénztár jelezheti, hogy milyen tagdíjszabályzatot fogadott el a közgyűlése.
Melyik magánnyugdíjpénztárat szeressem?
Március végéig több pénztár is bejelenti, hogy milyen tagdíjak mellett tud életben maradni, de vajon hogyan gazdálkodtak eddig a működési költségekkel? A hónap végén arra is lehetőség nyílik, hogy a pénztártagok átlépjenek az állami rendszerbe, az 2009-ben és 2010-ben is drágábban működött, mint a pénztárak.
Minimum 60 napos tűzszünet kell a választásokhoz. 
