Óriási szakadék: emiatt vannak bajban a magyar kisboltok

MTI Fotó: Máthé Zoltán

A munkaerőhiány mellett a kiskereskedelemben a fluktuáció is komoly gondot okoz: az eladók, pénztárosok, árufeltöltők, raktárosok a magasabb fizetés reményében előszeretettel váltanak munkahelyet - ami persze teljes mértékben érthető. A külföldi munkavállalás esetükben is komoly előrelépést jelenthet a fizetésekben - az uniós foglalkoztatási portálon Németországban 35 ezer, vagy például Ausztriában 5 ezer eladót keresnek -, de belföldön is találunk jelentős bérkülönbségeket az egyes munkaadók között.

Nagyon nem mindegy, mekkora üzletben dolgoznak

Ha a kisboltok és nagy üzleteket együtt vizsgáljuk, akkor látjuk a legnagyobb különbségeket: a blokkk.com összeállítása szerint a diszkontáruházakban jellemző (bruttó) átlagkereset már 300 ezer forint fölött van, míg a legkevesebbet a kisboltos könyvtárosok keresnek, mindössze 170 ezer forintot.

Ha külön vizsgáljuk a kisboltokat a nagyoktól, akkor a benzinkutasok lépnek az első helyre: itt 193 ezer forint a bérek átlaga, amivel a nagyboltos mezőny utolsó negyedét tudnák megelőzni. A kicsik között az autókereskedés a mezőny vége felé kullog 174 ezer forintos bérekkel, a nagyobbak körében viszont 300 ezer forinttal a második a rangsorban. Hasonló a helyzet a ruhás piacos árusokkal, akik a kicsik között a jobbak, a nagyok között viszont már csak a bérben hátul kullogók között találhatók meg, gyakorlatilag ugyanazzal a bérszinttel.

A kisboltosok körében továbbra sincs 200 ezer forint feletti átlagkereset, miközben a nagyboltos szakmák kétharmada már felette mozog. Pedig a bolti fizikai dolgozók több mint fele (a 144 ezer főből 81 ezer fő, 56%) a kis- és középvállalkozásoknál keresi meg a kenyérre valót.

A kereseti lehetőségeket számos tényező befolyásolja a blokkk.com összeállítása szerint. A boltosok egy év alatt 14%-kal emelték a fizikai dolgozók havi bruttó átlagkeresetét, de hát ez csak a létszám megtartásához volt elég (a nagyságrendet nézve). De a bért ki is kell fizetni valamiből, az pedig a bevétel, amiből persze sok más kiadást is fedezni kell. Számít a szakképesítési követelmény (élelmiszer eladó például csak szakképzett lehet, a könyvesboltinál már ez nem előírás), a részmunkaidő aránya, a nyitvatartás hossza (főleg vasárnap, amikor egyébként a boltok többsége zárva tart, de aki nem, az fizethet vasárnapi pótlékot).

A munkaerő piaca is piac, így a boltos is, az eladó is mérlegelheti a boltos munka nehézségét. Van ilyen, sokat számít, például mennyi árut kell emelgetni, mennyi a vásárlószám, tehát sok boltba betérővel kell-e foglalkozni (nyilván ez más egy élelmiszerboltban, vagy egy autószalonban). És döntő az is, hol helyezkedik el a bolt, kis-, vagy nagytelepülésen, az eladóknak milyen állásválogatási lehetőségeik vannak, mit engedhetnek meg maguknak és mit vállalhatnak. Ha nem így lenne, akkor - túlzással persze - mindenki diszkontban dolgozna.

És a bérrangsor sok minden másról is árulkodik, például az élelmiszerboltok közötti 120 ezer forintos bérkülönbség mellett arról is, hogy az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése nagyon kellett a boltos piacnak, mert a feketézés legalább ezekben az árukörökben visszaszorult, ami azért kínált némi mozgásteret a költséggazdálkodásban: a halárus például a kisboltosok között a második legjobb bérfizető, ez is az ő igazi viszonylata, a nagyokhoz mérve viszont már nem az utolsó, mint régen.

A versenyképességben is nagy a lemaradás

És a nagy baj, a nagy gond a versenyképesség oldaláról a kicsik körében van, bár mindenhonnan hiányzik a munkaerő, azért az ő vonzerejük a munkaerőpiacon vándorlásra ösztönzi az eladókat:

Nem csak a bérek terén maradnak le ugyanis a hazai kisboltok a nagyoktól, a versenyképesség terén is igen súlyos hátrányban vannak - egy-egy üzlet között több mint kétszeres az egy főre jutó árbevétel különbsége. Részletek >>