Ara-Kovács Attila, a Demokratikus Koalíció (DK) képviselője az Európai Parlament strasbourgi épületében 2019. július 16-án. MTI/Koszticsák Szilárd

2020 január végén dönt az Európai Néppárt arról, hogy a Fidesz a pártcsalád tagja maradhat-e. Hogyan áll most ez a kérdés az Ön forrásai, avagy a brüsszeli folyosói hírek szerint? Budapestről úgy tűnik, hogy a magyar miniszterelnök rosszat sejt, hiszen a minap azzal vádolta a Néppártot, hogy az balra tolódik. Ezért kilátásba helyezte, hogy a Fidesz otthagyja a pártcsaládot, ha az tovább megy ezen az úton.

Orbán jól látja: az Európai Néppárt (EPP) valóban eltolódott egy bizonyos irányba, de ez nem a baloldal, hanem a liberális demokrácia irányvonala. Mindkét nagy pártcsaládnak megvannak a maguk radikálisai, ugyanakkor tény: az értékek és a világszemlélet dolgában a meghatározó pártcsaládok egyre közelebb kerülnek egymáshoz. És ez már nem csak világnézeti kérdés: a szakpolitikákban is sokszor ugyanazt gondoljuk lehetőségeinkről. Bizony jól nyomon követhető ez az egyeztetéseken.

Ami a Fidesz Néppártból történő kidobását vagy benntartását illeti: eddig két megközelítés létezett - de egyik sem volt persze túl hízelgő sem a pártra, sem Orbánra nézve. Sokan - és egyre többen - vannak, akik rövid úton meg akarnak szabadulni a Fidesztől. Mások úgy vélik, ha - továbbra is persze felfüggesztve - benntartják, úgy nagyobb kontrollt tudnak gyakorolni felette, „megelőzendő, hogy teljesen elszabaduljon a pokol Magyarországon” - hogy szó szerint idézzek egy néppárti kollégát.

Ezt Orbán is tudja, s szerintem ezért tesz meg ma ismét mindent, hogy végül kidobják a Fideszt pártcsaládból. Ha ez megtörténik, még inkább felerősödik majd a fideszes támadás a Néppárttal szemben annak érdekében, hogy minél több képviselőt kiszakítson a Néppártból. Vannak olyanok, akik vele mennének, de számuk csekély és napról napra egyre kevesebb. Hisz épp a Fidesz példáján, jól látja mindenki, milyen jövő vár olyanokra, akik kívül rekednek a Néppárton.

Miközben a bolgároknak az EU Bizottság adminisztráicójában van egy főigazgatójuk és három főigazgató-helyettesük, addig Magyarországnak már egyetlen főigazgató-helyettese sincsen. A hírek szerint nagyon rossz lett az Orbán-kormány tevékenysége miatt hazánk megítélése a brüsszeli adminisztrációban. Ezt meg tudja erősíteni?

Abszolút meg tudom erősíteni. Nem csak arról van szó, hogy politikai megbízhatatlansága és antidemokratizmusa miatt büntetik a Fideszt azzal, hogy nem kap pozíciókat az európai struktúrákban, hanem arról is, hogy Orbán agresszív, Európa-ellenes fellépései az elmúlt években rendkívül lerontották a fideszes politikusok politikai tevékenységének minőségét.

Más kérdés Magyarország megítélése. Persze jogos az aggodalom, hogy Orbán tevékenysége egész Magyarországra rossz fényt vet, azért ez nem feltétlenül van így. Magyar politikusként én nem, vagy alig érzékelem ennek negatív következményeit. Ugyanakkor viszont lépten-nyomon tapasztalom a velünk, magyar demokratákkal kapcsolatos szolidaritást.

Hogyan értékelik az EU intézményeiben a magyar miniszterelnök sokszor túlzottnak tűnő Moszkva-, Ankara- és Peking-barátságát és a sorozatos vétókat ezen fővárosok érdekében? Arról pont Ön számolt be tavaly májusban, miszerint „Nyugati diplomáciai körökben gyakori téma, hogy a pénzforrások mögött, amelyek révén Orbán oligarchái Macedóniában, Szlovéniában s egyebütt szélsőjobbos médiavilágot teremtenek, bizony Moszkva áll”. Egyáltalán, Ön szerint még megbízható szövetségesnek tartják hazánkat Brüsszelben és az euroatlanti szövetségi táborban?

Többször leírtam én is, hogy az európai struktúrákban az Orbán kormány megítélése, illetve a vele kapcsolatos bizalmi viszony hiánya nem újkeletű. Már évekkel korábban olyan utasítást kaptak Moszkvában vagy Pekingben dolgozó nyugati diplomaták, hogy magyar kollégáikkal ne osszanak meg semmilyen bizalmas információt, mert igen magas a kockázata annak, hogy azokat a magyarok megosztják az orosz külső hírszerzéssel (SZVR), vagy annak kínai megfelelőjével. Nincs ez másként itt, az európai struktúrákban sem. Szinte kitapintható a Fidesszel szembeni bizalmatlanság.