Az észak-koreai média vasárnap azt jelentette, hogy Szíria ura, Baszár el-Aszad meg kívánja látogatni Kim Dzsongunt Phenjanban. Eddig még nem volt olyan első számú országvezető, aki erre vállalkozott volna: a kínai elnök Pekingben fogadta Kim Dzsongunt, az amerikai elnökkel pedig, ha egyáltalán összejön a dolog, Szingapúrban lesz a találkozó.

Fegyverbarátok

Damaszkusz és Phenjan egyébként jó kapcsolatokat ápol, sőt, az ENSZ meg is vádolta utóbbit, hogy vegyi fegyverek ügyében együttműködik előbbivel. Ez reális feltételezés lehet, mert Aszad már nem egyszer bevetette a vegyi fegyvereket saját lakosságának vele elégedetlen részével szemben, sok ártatlan embert is megölve. Kim Dzsongun pedig érthető, hogy a nukleáris fegyverei és rakétái mellé vegyi fegyvereket is begyűjtene, legyenek csak még nagyobb aduk a kezében.

Sorsközösség

A két diktátor meglehetősen sokban hasonlít egymáshoz, mindenekelőtt abban, hogy elszigeteltek, és a világ legtöbb országa nem áll szóba velük. Nem véletlenül: kegyetlen diktatúrákat építettek ki, pontosabban már apjuk megtette ezt, ők azok halálakor csak átvették a hatalmat, és folytatták az elnyomást.

Észak-Koreában Kim Ir Szen volt az államalapító, tőle 1994-ben fia, Kim Dzsongil vette az uralmat, majd amikor ő is meghalt 2011-ben, következett az ő fia, Kim Dzsongun. A legifjabb Kim annyiban lett fontosabb apjánál és nagyapjánál, hogy az ő uralkodása alatt fejlesztette ki az ország hatékony atomfegyverét és nagy hatótávolságú rakétáit, ezzel olyan félelmet keltve ellenségei körében, hogy nem lehet őt figyelmen kívül hagyni, sőt az év elején általa indított békeoffenzívára kénytelenek odafigyelni, ugráltatja is őket rendesen.

Szíriában a jelenlegi elnök apja, Háfez el-Aszad 1970-ben vette át a hatalmat, és országát 30 évig vaskézzel irányította. 2000-ben aztán jött a fiú, Bassár, akinek aztán uralmát majdnem megdöntötte az Arab Tavasz során kirobbant szíriai polgárháború. De mielőtt megbukott volna, megjelent az orosz haderő, hathatós támogatást nyújtott neki, megerősítette pozícióját, segített leverni a lázadók egy részét, majd felszámolni az Iszlám Államot az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő területeken. Aszad így most korábbi országának csak egy részét uralja.

Csodálja és irigyli

Most a hivatalos észak-koreai hírügynökség szerint Aszad a következőket nyilatkozta: „A világ üdvözli azokat a jelentős eseményeket, melyek a Koreai-félszigeten zajlanak, és amelyek a bölcs vezető, Kim Dzsongun rendkívüli politikai képességeinek köszönhetők. Biztos vagyok benne, hogy el fogja érni a teljes győzelmet és megvalósítja a koreai egyesítést.”

Nem nehéz kihallani a szövegből, hogy Aszad is szívesen egyesítené ismét országát, visszaszerezné, ami amerikai támogatással kurd és szunnita arab kézen van, nem is beszélve arról, amit a törökök foglaltak el. Az atomfegyvert persze nyilván irigyli a szír vezér, ennek hiányában vele senki nem tárgyal, kivéve kevés szövetségesét, Oroszországot és Iránt, na meg Észak-Koreát.