Pénteken úgy tűnt, hogy amikor már túl közel az amerikai és észak-koreai csúcstalálkozó, Kim Dzsongun kicsit kellemetlenkedett, hogy mégse legyen csúcs, mivel ott kiderülne, hogy a király meztelen: úgysem szereli le nukleáris fegyvereit. Talán még Trump is megnyugodott, hogy bölcs elődeihez hasonlóan őt se csalja csapdába a Kim dinasztia mindenkori tagja.
A legravaszabb
Erre mit tesz a hétvégén minden Kimek legravaszabbika? Azonnali találkozóra rendeli a napokban inkompetensnek nevezett dél-koreai kormány vezetőjét, ott hevesen ölelni kezdi, csókolgatja, mint egykor Brezsnyev Honeckert, teljesen leveszi a lábáról, és gyorsan megfűzi, hogy azonnal rendelje vissza az amerikai elnököt a lemondott csúcstalálkozóra. Trump pedig bejelenti erre, hogy folynak az előkészületek, egy stáb mindenesetre előremegy Szingapúrba, a csúcstalálkozó helyszínére.
Ennél szebben Hitler sem csinálta Münchenben, ahová a berezelt nyugati vezetőket hívta, hogy azonnal fogadják el Csehszlovákia megcsonkítását, első körben Csehország németlakta területeinek lekanyarítását és átadását birodalmának, ha nem, akkor irgum-burgum, becsörtet, és ott a háború. A jámbor lelkek elfogadták, azt hitték, megússzák ennyivel, pedig aztán ugyanúgy jött a bevonulás, nemcsak egész Csehországba, hanem kevés kivétellel egész Európába.
Óvatosan kezelni
Kim Dzsongunt most célszerű lenne hasonló óvatossággal kezelni, mint a náci birodalom egykori urát. Persze félni nem kell tőle abban a tekintetben, hogy bevonul valahová: azt nem tud. Van neki ellenben atombombája, és hozzá szép, nagy rakétái, amikkel szinte bárhová el lehet lőni, és ez azért komoly érv. Guam, Hawaii, Kalifornia lakossága nem túl lelkes, hogy ilyen fenyegetésnek van kitéve, bár most már lényegében az egész Egyesült Államok veszélyeztetett, így azért az elnökre nyomás nehezedik, hogy megpróbáljon dűlőre jutni a nemrég még fenyegetőző rakétaemberrel.
Trump persze jelezte, hogy számára csak a teljes és ellenőrzött nukleáris leszerelés fogadható el, erre most Kim Dzsongun tett is egy gyors ígéretet, aztán majd csak kibújik valahogy ez alól. Esetleg június 12-ig, a tervezett találkozóig még ötször megfordítja a helyzetet, hogy végképp hülyét csináljon mindenkiből. Ő már most hatalmas nyertes: ugráltatja rendesen ellenségeit, népe gazdag felének vezetőjéből pedig végképp bolondot csinál. Néha szidalmazza, aztán a köztes határra rendeli, villog vele, ölelgeti, csókolgatja: kenyérre keni, majd még el is küldi futárként az amerikai elnökhöz.
Bármi lehet
Ezek után megjósolni is lehetetlen, hogy mi történik június 12-ig, sőt azután. Milyen fordulatok jönnek, hányszor sikerül még az amerikai elnök dühét lecsillapítani, miközben azt sem tudjuk, Kínával miben állapodott meg a zsarnok. Ezek után talán jobb lenne egy csúcsok csúcsa, ahol nem csak az amerikai, hanem a kínai elnök is részt vesz, esetleg némi orosz részvétellel kiegészítve, mondjuk külügyminiszteri szinten. Őket együtt azért már nehezebb lóvá tenni, viszont egy ténylegesen évtizedekig érvényes garanciát el lehetne érni náluk Észak-Korea meg nem támadására, és akkor akár le is szerelheti atomfegyvereit.
A próbálkozás életveszélyes kockázattal jár. 
