|
| Michigan Central Station elhagyott épülete, Detroit (Fotó: depositphotos.com) |
A JAMA (Journal of the American Medical Association), az amerikai orvosszövetség lapja által közzétett legfrissebb elemzésből – amely több, mint ötven évnyi szövetségi szinten nyilvántartott halálozási statisztika adataira támaszkodik – az derül ki, hogy sem etnikai, sem pedig földrajzi megoszlás tekintetében nincs különbség abban, hogy az erejük teljében lévő emberek között egyre magasabb arányban arat a halál; vagyis tartozzanak bármely etnikumhoz, lakjanak vidéken, vagy akár városban, közöttük egyaránt kiugróan magas a halálozási ráta – írja a The New York Times.
Drog és stroke
És bár az okok között továbbra is igen gyakran szerepel az öngyilkosság, a drog, vagy éppen az alkoholizmus, mégis egyre többször nem ezek az öndestruktív cselekedetek okozzák halálukat, hanem valamilyen más egészségügyi probléma – legtöbbször szívbetegség, agyvérzés, vagy éppen krónikus obstruktív tüdőbetegség – a kiváltó ok.
Siralmas az egész ország egészségügyi állapota, főleg, ha összevetjük más, gazdag nemzetek helyzetével.
Ezt a tanulmány egyik szerzője, Dr. Steven Woolf, a Virginia Commonwealth University oktatója állítja. Mint fogalmazott: a legproduktívabb éveikben veszítik el az embereket, a gyermekek a szüleiket és a munkáltatók a munkavállalóikat.
A középnemzedékhez tartozó amerikaiak csökkenő életkilátásairól eddig is volt valamifajta tudása a hivatalos szerveknek, és már önmagában ez a tény is igencsak riasztó, ám a most nyilvánosságra hozott tanulmány részletei – főleg a növekvő halálozási ráta földrajzi megoszlása – azok, melyek igencsak döbbenetesek.
Négy állam a veszélyzónában
Az egész huszadik század folyamán javuló életkilátások jellemezték az amerikai társadalmat, azaz a halálozási ráta az elmúlt száz évben folyamatosan javult – mondta Dr. Samuel Preston, a Pennsylvania Egyetem demográfusa. A XXI. század első néhány évtizede azonban kivétel, ugyanis 2010 óta nem figyelhető meg javulás a munkaképes korú lakosság körében mért statisztikai adatokban.
A korai halálozások száma önmagában nem tűnik jelentősnek (mintegy 33 ezer fő), ha azonban az átlag életkilátások szemszögéből tekintünk rá, sokkal nagyobb hatása van a jövő demográfiai folyamataira, mint a 80-90 éves korosztály távozásának.
Dr. Steven Woolf megjegyezte, hogy a halálozási ráta valóban csökken a gyermekek és az idősebb amerikaiak körében, talán azért is, mert ők jobb egészségügyi ellátásban részesülnek.
A mostani tanulmány szerint 2010 és 2017 között a 25 és 64 év közötti korosztályt tekintve viszont szignifikáns a halálesetek számának növekedése. Míg az említett időszak elején 100 ezer emberből 328,5 halt meg, addig az időszak végére ez a szám már 348,2 volt.
A folyamat ugyanakkor már nem korlátozódik a középkorú fehér népességre
- mondta Ellen R. Meara, a Dartmouth Főiskola professzora.
A fiatal és középkorú felnőttek körében a halálozási ráta a legnagyobb arányban New Hampshire-ben, Maine-ben, Vermont-ban, Nyugat-Virginiában és Ohio-ban fordult elő. A korai halálesetek földrajzilag pedig egy térségben koncentrálódnak a legjobban. Ezek az érintett államok Ohio, Pennsylvania, Kentucky és Indiana.
Az egészségügyi helyzet jelentősebb mértékű romlása egybeesett azzal az időszakkal, amikor ez a korában erősen iparosodott észak-keleti régió kezdett leépülni, és sorra zártak be az térség acélüzemei és autógyárai.
Beragadt a várható élettartam
A tanulmány által felvetett kérdések közül talán az egyik legfontosabb, ami mindenképpen megválaszolásra vár, hogy miért emelkedik meg a halálozási ráta csak és kizárólag a 25 és 64 év közötti korcsoportban. Meg kell vizsgálnunk a kiváltó okokat - mondta Dr. Woolf.
Valami nagyon megváltozott a ’80-as években, amikor a várható élettartam növekedése más gazdag nemzetekhez képest lelassult.
Nem ez az első alkalom, hogy az élettartam az Egyesült Államokban „beragadt”. A férfiak várható élettartama az 1960-as években stagnált - mondta Dr. Preston, hogy aztán majd ezt követően ismét növekedjen.
Sam Harper, a montreali McGill Egyetem epidemiológusa ugyanakkor óvatosságra intett a tanulmány megállapításait illetően.
Nem vagyok biztos abban, hogy amit tapasztalunk, az valamifajta drámai jellegű változás. Egyes etnikai csoportok, mint például a spanyolok és az ázsiaiak rendben vannak, vagyis nem igaz, hogy adható a jelenségre egyetlen válasz, ami mindazt megmagyarázná, ami most az országban történik. Itt nagyon sok dolog mozog együtt. (...) Az USA az elmúlt néhány évtizedben drámai javulást ért el a várható élettartamban. Fontos emlékezni, hogy az emberek itt nagyon hosszú ideig élnek, összehasonlítva a világ sok más helyével.
John G. Haaga, a National Institute on Aging (Nemzeti Idősügyi Intézet) viselkedéskutatója szintén nem különösebben borúlátó: a várható élettartam a part menti övezetekben – Keleten és Nyugaton egyaránt – egyértelműen javult, hasonlóan Kanadához.
Fontos, mert ez azt is jelenti, hogy itt nem valami mélyen, a nemzet lelkületében, a genetikában vagy valami másban rejlő eleve elrendeltségről van szó
– mondta. Aggasztó azonban a jelenség régiók szerinti növekvő megoszlása.
Régebben sokkal hasonlóbb, egyneműbb volt az ország és annak népessége, még amikor az 1970-es évek elején egyetemre jártam, de most egy komoly mértékű széttartás tapasztalható. És ebben a tanulmányban sem találtuk meg a jelenség igazi magyarázatát, azt, hogy mi történik rosszul, és hogyan is kellene ellene fellépni.
(The New York Times)
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
