Fotó: EPA / Will Olivier

A Bloomberg összeszedte azt, hogy mit lehet tudni arról, hogy hogyan képzeli el az életet Theresa May a nagy válás után, és hogyan maradna egyszerre távol és közel is az Európai Unióhoz.

1. Válogatni akar az EU-s szabályok közül

Ha a pénzügyi szektorról vagy a mezőgazdaságról van szó, May azonnal elhagyná az uniós szabályozásokat, míg például a különböző exporttermékek gyártásánál olyan közel maradna az EU-hoz, amennyire csak lehet.

Csakhogy azt már a tárgyalások kezdetekor nyilvánvalóvá tették az uniós oldalon, hogy nem lehet válogatni a szabályozások közül, vagy mindent elfogadnak a britek, vagy semmit.

2. Merkel engedékenyebb

Míg az uniós fejesek alapvetően elzárkóztak az elől, hogy a britek válogassanak, a német kancellár szerint reális lehetőség, hogy külön megállapodást kössenek az EU-val, ne csak a norvég vagy a kanadai mintát követhessék. Kanadával egy nagyon laza kereskedelmi megállapodás van érvényben, míg Norvégia hozzáfér a belső piachoz, viszont nem szólhat bele a szabályokba.

3. Írország a nagy kérdőjel

Decemberben, mikor a tárgyalások holtpontra jutottak, May némileg elhamarkodva megígérte, hogy nem lesz igazi határ a Brexit után sem a két Írország között, és ha ennek megtartására nincs más lehetőség, akkor az észak-ír törvények az EU-tag Írországéval egységesek maradnak. Csakhogy mindeközben azt is megígérte, hogy az Egyesült Királyság más országai és Észak-Írország közt sem lesz igazi határ, így nyilvánvaló, hogy valamelyik ígéretet nem fogja tudni betartani a követelések enyhítése nélkül.

4. Nincs egyetértés a migrációról

Míg Theresa May alapvetően keményvonalasnak számít, ha a bevándorlásról van szó, kormányában meglepő módon nem ez a gyakori. Boris Johnson külügyminiszter ugyan nagy Brexit-párti, de a migrációról szóló álláspontja az EU-barát kormánytagokéra hasonlít.

Február 14-én egy nyilatkozatban azt mondta, hogy nem akarják lerombolni a hidakat, és a nemzetközi diákokat elijeszteni, míg a brit miniszterelnök szerint a Brexit-pártiak győzelme elsősorban a bevándorlásellenes hangulatnak volt köszönhető. Így nem túl meglepő, hogy May kormánya egyelőre nagyokat hallgat arról, hogy mihez kezdenek a bevándorlással a kilépés után, az előre tervezni vágyó cégek legnagyobb bosszúságára.