Magyarország megúszhatja a rettegett eljárást

MTI, Miniszterelnöki Sajtóiroda, Szecsődi Balázs

Kompromisszum körvonalazódik az EU-s tagállamok között a menekültek elosztásáról, a formálódó megoldáshoz nagymértékben hozzájárultak a visegrádi négyek a rugalmas szolidaritás fogalmának bevezetésével - írta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS).

Megússzuk?

A lap szerint a menekültek kvóták szerinti elosztása miatt az Európai Bíróságon folytatott perrel kapcsolatban nem indul Magyarország és Lengyelország ellen úgynevezett jogállamisági eljárás.

Ennek egyik oka az, hogy a brit uniós tagság megszüntetésének (Brexit) folyamatában senki sem akar újabb megosztottságot az EU-ban, mert az csak Londont erősítené és gyengítené Brüsszelt.

Az Európai Bróság ítéletéről részletesen itt írtunk >>>>

Az a bizonyos 7. cikkely...

A kvótaper révén azért sem indul az uniós alapszerződés 7. cikkelyében rögzített eljárás, mert az utóbbi 12 hónapban intenzív tárgyalásokat folytattak egy új modellről, és ebben az egyik felperes, Szlovákia igen konstruktív szerepet tölt be. A tárgyalásokon magyar diplomaták is részt vesznek. Az új terv még nem készült el, de több eleme már kibontakozott - írta a FAS a tárgyalások menetét ismerő forrásokra hivatkozva.

Az eredeti modell három merev elemből áll, sebtében állították össze 2015-ben, hogy segítsenek a menekülthullám nyomása alá került tagállamoknak: 120 ezer menekültet kell elosztani, minden országnak kvóták alapján meghatározott számú menekültet kell befogadnia, az elosztást, illetve befogadást két év alatt kell végrehajtani.    A modell nem lett óriási siker, ami nem csak az EU keleti részén fekvő tagországok ellenállásának tulajdonítható - emelte ki a FAS, rámutatva, hogy röviddel a határidő előtt csupán 28 ezer menekültet sikerült elosztani.

Rugalmas szolidaritás, új feladat

Egy jobb megoldáshoz rugalmasabb elosztási mechanizmus kell, és ehhez a visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) döntő lökést adtak a rugalmas szolidaritás fogalmával, amely szerint lehetővé kell tenni, hogy a tagországok saját döntésük alapján, tapasztalataiknak és teljesítőképességüknek megfelelően egyéni, speciális formában fejezhessék ki szolidaritásukat. Ezzel egyben elismerték azt az alapelvet, hogy szükséghelyzetben segíteni kell az uniós külső határokon fekvő tagállamoknak. Ha nem menekültek befogadásával, akkor határvédelmi szakemberekkel, pénzzel, vagy éppen azzal, hogy nagyobb szerepet vállalnak az elutasított menedékkérők hazajuttatásában.