Meglepő statisztika látott napvilágot a Wall Street Journal szerint: a brit statisztikai hivatal és a munkaügyi minisztérium kibocsátott egy-egy táblázatot, melyben azt mutatja, hogyan változott az Európai Unió országából az Angliába történő munkavállalási célú bevándorlás. Külön statisztika van a 2004-ben belépett 8 közép-kelet európai ország adatairól (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Lettország, Litvánia és Észtország: ezen ország munkavállalóit azonnal beengedte Tony Blair akkori miniszterelnök, nem alkalmazta az átmeneti időszakot).
Érezhető a béremelés
Az időszak a 2016 márciusa és 2017 márciusa közötti időszakot dolgozza fel, tehát eleve csak részben befolyásolhatja azt a Brexit népszavazás eredménye, hiszen az 3 hónappal az időszak kezdete után zajlott. Az Európai Unió egészéből egy év alatt 5,8 százalékkal kevesebb munkavállaló érkezett, de most jön az igazi meglepetés: Lengyelországból 23 százalékkal érkeztek kevesebben, Szlovákiából 21, Észtországból 19, Magyarországról 17 százalékkal kevesebben jöttek.
Nem véletlen, hogy a legnagyobb csökkenés ebben a csoportban van, ha a népszavazás eredményétől hőköltek volna vissza az útnak indulók, más csoportban is ilyen magasak lettek volna az adatok. Ha megnézzük az említett országokat, ezekben zajlott a legnagyobb béremelkedés (jellemzően 10 százalék fölötti) úgy, hogy a bérszínvonal már értelmezhetően összevethető a brittel (átlagában 3-szoros az eltérés, általában úgy szoktuk számolni, hogy kétszeres eltérésnél már nagyon kevesen indulnak neki, figyelembe véve az ottani magas lakhatási költségeket is).
A távozók
Egy Angliában dolgozó orvos ismerősünk arról számolt be, hogy miközben korábban rengeteg lengyel kollégája volt, most egyáltalán nem találkozik lengyel orvosokkal. Nem tudni, hogy Lengyelországban kezdenek-e már vonzóak lenni az orvosi jövedelmek, esetleg a közeli Németország jelent vonzóbb alternatívát. Összességében, míg a nyolc 2004-ben csatlakozott régiós országból korábban évente 50 ezer volt a nettó beáramlás (érkezők és távozók egyenlege), addig a most vizsgált időszakban mindössze 5 ezer. Ez már Theresa May legszigorúbb számainak is csak a töredéke.
A többiek
Nézzük meg, mi a helyzet az EU más részeivel. Nagyjából 8-9 százalékos volt a visszaesés Hollandia, Franciaország és Spanyolország esetében, de innen amúgy sem mentek sokan. Összesen 3 ország volt, ahonnan nőtt az érkezők száma: Romániából másfél, Bulgáriából 6, Olaszországból közel 8 százalékkal. A román és főleg a bolgár adatot magyarázhatja, hogy ott még nagyobb a jövedelmek lemaradása (jóllehet nagy a növekedési ütem), és most több lehetőség adódik számukra, miután a többi helyről jóval kevesebben mennek. Hozzá kell tenni, hogy ők csak 2011 óta mehetnek.
Az olasz adat egy érdekesség, de tudni kell, hogy az EU keleti bővítése előtt leginkább olasz munkavállalókkal lehetett találkozni, lehet, hogy a keletiek visszaesése most újra vonzza őket, ráadásul Olaszországban elég tekintélyes a munkanélküliség (jóllehet akinek munkája van, nem sokkal kap kevesebbet, mint a brit fizetések), míg a mi régiónkban már jelentős munkaerőhiány tapasztalható.
Magától is teljesül a cél
Összességében tehát megoldódik Theresa May dilemmája: a jelenlegi növekedési ütem mellett a kelet-európai bérek pár éven belül vélhetően elérik a brit szint felét, és akkor nem lenne már nagyobb a bevándorlás, mint 2004 előtt volt. Önmagában ezért már nem érdemes kilépni az EU-ból, de ha ezt most már meg is teszik, ha egyszer így szavaztak, az egységes piacról végképp nem.
Képtelen magához térni a forint a sorozatos pofonokból. 
