Vlagyimir Putyin(MTI/EPA/Ria Novosztyi/Kreml/Pool/Alekszej Druginyin)

Az orosz parlament szeptember utolsó napján bólintott rá a haderő útnak indítására, erre egyébként csak jelképesen volt szükség, Putyin egy korábbi törvénymódosításnak köszönhetően a kormány támogatása nélkül is dönthet – írja az Economist.

Az egyébként nem is meglepő, hogy Oroszország nekimenne az Iszlám Államnak, mivel sok orosz, különösen az észak-kaukázusi területekről harcol a terrorszervezet oldalán, óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelentve ezzel. Csakhogy az orosz gépek nem az IÁ-t bombázták, hanem az Aszad ellen lázadók által kontrollált területeket, ami egyértelműen arra utal, hogy Putyin egyik célja a szír elnök hatalmának visszaállítása. De miért?

Régi ismerősök egymást között

Oroszország és Szíria kapcsolata több mint négy évtizedes múltra tekint vissza. A hidegháború alatt a frissen függetlenné váló arab ország a keleti blokkhoz húzott, és a jelenlegi szír elnök édesapja, Hafez Aszad a Szovjetunióban tanulta ki a vadászgépek csínját-bínját. Az 1970-es puccs után az idősebb Aszad Moszkvába ment, hogy támogatást és fegyvereket kérjen. Ez olyannyira jól sikerült, hogy mikor a fiatalabbik Aszad hatalomra került tovább bővítette a fegyvermegállapodást Oroszországgal, Szíria legnagyobb beszállítójává téve azt.

A fegyverek mellett a szír kormány azt is megengedte a Szovjetuniónak, hogy felépítse a tartuszi bázist, ami ma már Oroszország egyetlen közel-keleti tengerészeti bázisa. De az egyszerű emberek is szívesen keveredtek, sok a Szovjetunióba tanulni érkező szír vett el orosz lányt, és neveltek gyerekeket.

Ez bármennyire is szépen hangzik, nem sok köze van a jelenlegi helyzethez. Mikor javában zajlott az Arab Tavasz, a Kreml szörnyülködve nézte és amerikai összeesküvést sejtett a háttérben. Vlagyimir Putyinnak valószínűleg nincs semmilyen különösebb szimpátiája Aszaddal szemben, de a szír elnök szimbólumává vált annak, hogy nem lehet csakúgy rendszert váltani. Szakértők szerint ha most Putyin kihátrálna mögüle, azzal úgy tűnne, mintha megadná magát az amerikai nyomásnak, ezt pedig nem fogja megtenni. Ráadásul miközben az egész világ az Iszlám Állammal van elfoglalva, az ukrán helyzet háttérbe szorult, és Oroszországnak sokkal kevesebb kínos kérdéssel kell szembenéznie, ezt mutatja az is, hogy Barack Obama találkozott Vlagyimir Putyinnal, két év óta először.

Az már persze más kérdés, hogy Oroszország katonai jelenléte valószínűleg csak elmélyíti majd a szíriai konfliktust, ráadásul ameddig a szír elnök névleg is hatalmon marad, kicsi az esélye annak, hogy sikerülne létrehozni azt a széleskörű nemzetközi koalíciót, amit Putyin oly buzgón emlegetett az ENSZ közgyűlésén.