Kedden lesz hét éve, hogy Koszovó függetlenné vált. Az akkori eufóriát már régen fölváltotta gazdasági stagnálás, politika belharcok és a szervezett bűnözés mindent átható uralma fölötti általános frusztráció. A munkanélküliség 45%-on áll és az ország 1,8 millió lakosából ötszázezren napi 500 forintból élnek.
A kilátástalanság, nyomor és az egekben tanyázó bűnözési ráta motiválja azon tízezreket, hogy hazájukat hátrahagyják. Tavaly nyár vége és december között 100 ezren hagyták el otthonukat, majd 2015 elejétől további 50 ezer koszovói döntött a menekülés mellett. Mióta pedig Szerbia EU-s nyomásra úgy határozott, hogy a koszovóiak beutazásakor elfogadja a pristinai okmányokat, az elkeseredett koszovóiak ezreinek egyenes útjuk nyílt Magyarország déli határa felé.
A délkelet-európai válság
Koszovó a második világháború utáni Európa legnagyszabásúbb állam-építési kísérlete. Miután a háború véget ért 1999-ben, az ENSZ irányította az államot egészen a 2008-as függetlenné válásáig. Belgrád a mai napig nem fogadta el korábbi tartománya függetlenségét és ebben élvezi Moszkva támogatását. A szerb alkotmány is a mai napig Szerbia részének tekinti Koszovót.
A világon eddig mintegy 110 állam fogadta el Koszovó függetlenségét. Olyan államok, mint például Ciprus és Szlovákia azonban saját területi aggodalmaik miatt a mai napig sem.
A másik balkáni törpeállam, Moldova is egy (geo)politikai viharban navigál kétségbeesetten. Február 12-én az Európa-barát kisebbségi kormány elvesztette a bizalmi szavazást a kisinyovi törvényhozásban. Az alkotmány értelmében 45 napon belül egy új kormánynak ismét bizalmat kell kérnie a parlamenttől. Ha azt is leszavazzák, ki kell írni a választásokat. Legutóbb 2014. november 30-én volt parlamenti választás Moldovában (ezt akkor részletesen elemeztük >>).
Orbán Koszovóról beszél, de Ukrajnára gondol
Az egyes felmérések szerint támogatóinak negyedét rövid idő alatt elvesztett és a Jobbik által szorongatott kormánypárt központi témává tette az utóbbi hetekben a menekültek kérdését. Ez a téma harmonikusan beleillik a kormánypárt permanens mobilizációs kampányába és állandó ellenségkeresési kultuszába. Orbán először Párizsban, a Charlie Hebdo hetilap elleni merénylet után beszélt arról, hogy Magyarország nem kíván menedéket nyújtani a gazdasági menekülteknek. A miniszterelnök a Fidesz mezőkövesdi frakcióülésén azt mondta, hogy a megélhetési bevándorlást nullára kell szorítani, „be kell reteszelni Magyarország ajtaját", egyetlen megélhetési bevándorlóra sincs szükség.
Eközben a miniszterelnökkel közölt interjút a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lap ’Nem akarunk multikulturális társadalmat’ címmel. A kormányfő a bevándorlásról elmondta, hogy a kultúrák együttélése hatalmas feladat, s kockázatos, amikor az iszlámról és a kereszténységről van szó. Magyarország nem vállalta ezt a rizikót, és a jövőben sem vállalja. Magyarország tiszteletben tartja, hogy Franciaország vagy Németország más úton jár, de joggal várja el, hogy tiszteletben tartsák a magyar döntést is. „Nem akarunk multikulturális társadalmat" – közölte Orbán.
A magyar kormányfő Koszovóról beszél, de Ukrajnára gondol, ahol a feszültség további eszkalációjával kalkulál. Ennek következményeképpen pedig akár menekült-áradat is megindulhatna keleti szomszédunkból. Orbán ezért a múlt héten – 2010 óta először gyakorolva a kegyet - zártkörű egyeztetésen találkozott az ellenzéki pártok vezetőivel és támogatásukat kérte keményvonalasabb menekült-politikájához.
Káncz Csaba jegyzete
