Venezueláról is sokszor volt szó: a világ legnagyobb olajtartalékán ülő ország, amelyet másfél évtizede két idióta diktátor vezet, először Hugo Chavez, majd Nicolas Maduro. Gazdaságpolitikájuk lényege valamiféle kommunista dolog, de annak legrosszabb változatát is alul tudják múlni, hisz Ceasescu legalább azért fosztotta ki népét, hogy országa adósságát visszafizesse, de itt úgy reszelik torzsáig a népet, hogy közben nyakig ülnek a fekete aranyban.
Anomáliák
Hogy ezt hogy csinálják, sosem derült ki, de most nem is ez az érdekes. Egy, a piacitól eltérő gazdasági rendszerben olyan extrém anomáliák alakulhatnak ki, pláne ha ez a helyi diktátor célja is, amelyek egyébként elképzelhetetlenek. Az országban nem kapni semmit, az infláció olyan, mint nálunk 1946-ban (a miénknek azonban volt értelme: tudatosan készítették vele elő a forint bevezetését és a stabilizlást, bár lett volna ennek elegánsabb módja is).
Mondani sem kell, hogy a jövedelmek teljesen elértéktelenednek, hogy a theatlantic.com-ot idézzük: egy Big Mac félhavi fizetésbe került, amíg volt hozzá zsömle. Érdekes módon azonban akad egy-egy olyan termék vagy szolgáltatás, ami elérhető, ráadásul szinte ingyen. Ilyen az elektromos áram, amikor épp nincs aszály a vízerőműveknél, és ha már végre van, ezt jó alaposan megtámogatja az elnök, valaminek örüljön a nép. Na de mit lehet az ingyenárammal kezdeni? Hát például bitcoint bányászni, ugyanis az végtelenül energiaigényes tevékenység.
Adottak a feltételek
Bele is kezdtek hát a derék venézek, az ügyesebbek kerítenek elég erős szervereket és a szükséges eszközöket, néha még az internet is működik, rá lehet állni az üzletre. Ahhoz, hogy megérje a "minería bitcoin", azaz bitcoin bányászat, ahogy ők mondják, két dolog kell: olcsó energia és magas bitcoin árfolyam. Ja és még egy: hogy a bányász megelégedjen egész kis jövedelemmel. Márpedig Venezuelában ha valaki havi 1-200 dollárt tud összeszedni, az már maga a túlélés. Akkor sem könnyű a fogyasztási cikkek beszerzése, mert semmi nem kapható még dollárért, bitcoinért, akármiért sem, viszont akad még egy-két floridai webshop, aki szállít Venezuelába.
A feltételek tehát adottak: ingyenáram, minden egyes dollár megbecsülése, és az egekben lévő bitcoin árfolyam. Persze Maduro is észrevette, miben mesterkedik kiéheztetett, de leleményes népe, hisz csak észreveszik, hogy eltűnik az áram, bármennyit termelnek. Így le is csaptak a bányászokra, törvények ugyan nincsenek erre, de miből áll egy diktatúrának koholni valamit, amikor megjelenik a fekete autó és viszik a bitcoin bányászt, kapitalista parazitának nevezve. Persze a rendőr sem tud miből megélni, így előfordul, hogy a lefoglalt eszközökkel ő folytatja a gyümölcsöző tevékenységet.
Meddig tarthat?
A bitcoint magát azonban nem üldözik, úgy gondolják, hadd szórakozzon valamivel a nép az ingyenáram mellett. Persze előbb-utóbb az ingyenáram is elfogy a dolgok jellegénél fogva, hacsak az egész olajkészletet el nem égetik erőművekben, de feltehetően nem ez az elképzelés, és még erőművet sem tudnak építeni a teljes hiánygazdaságban. Így vagy lecsuknak minden bányászt, vagy lesz napi fél órán át esetleg, és akkor a bányászat is véget ér. A probléma gyökere persze maga Maduro, de hát Ceausescut is csak nagyon soká sikerült megdönteni, igaz, látványosan.
A kutak magasabb árakban bíznak. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
