A jóból sosem elég

Néhány hónapja különösnek tűnt, amikor a lengyelek jól bevált, kiegyensúlyozott elnöküket a korábban finoman szólva is problémásan kormányzó párt, a Jog és Igazságosság jelöltjére cserélték, igaz, rendkívül kis többséggel. Utána jött az igazi meglepetés: a parlamenti választásokon a kormányrudat is a párt kezébe adták.

Egy apáca adja le szavazatát október 25-én. Fotó: EPA/Adam Warzawa

Mindez azért meglepő, mert ez a párt már egyszer kormányon volt, és akkor sok probléma volt vele, leginkább külpolitikai vonalon. Összeveszett két nagy országgal, egykori felosztóival és megszállóival, az oroszokkal és a németekkel, kizárólag a régmúlt történelmi eseményei miatt. Mintha mi most rúgnánk egy nagyot a mai Osztrák Köztársaságon, amiért a Habsburgok megszálltak minket a török hódoltság után.

Lolka és Bolka

A kissé szélsőségesnek tűnő politikai mozgalom központi figurája, pontosabban figurái, sőt alapítói egy ikerpár volt, Lech és Jaroslaw Kaczynski, akiket az egykori népszerű lengyel mesefilm alapján Lolkának és Bolkának is neveztek. Az ikerpár egyik tagja beült az elnöki székbe, a másik miniszterelnök lett.

Ez a felállás még kifogástalan demokratáknál is ijesztő, tulajdonképpen olyan, mintha egy személy lenne a kormányfő és az elnök, ami csak a komolyabb diktatúrákban szokásos. A lengyelek azonban hamar rá is jöttek, hogy nem lesz ez így jó, előrehozott választásokon leváltották a kormányt, és Donald Tusk kezébe adták a hatalmat, aki országával csodát tett: a 2008-2009-es válságon visszaesés nélkül vezette át országát, amely így óriásit ugrott előre az egykori szovjet blokk országai között.

Egy még maradt

Az elnök sorsa pedig tragikus véget ért, máig sem teljesen tisztázott körülmények között: Szmolenszknél repülőbalesetben halt meg. A tragédia ugyanakkor megkönnyebbülést is hozott sok lengyelnek: újra elnököt választhattak, és meg is választották a mérsékelt Bronislaw Komorowskit.

Azt hinnénk, hogy a zűrös ikerpár ezzel lekerült a politikai palettáról. De nem így történt. A volt miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski újra aktív, az egyik fő hajtóerő a Jog és Igazságosság Pártján belül a párt elnökeként. Ezzel nem is lenne semmi gond, de az új kormány tevékenysége felidézi Kaczynski uralmának idejét, sőt jóformán túl is tesz azon. Nekiugrik keletnek-nyugatnak, a katolikus állam eszméjével pedig egyenesen a középkorba tekint vissza.

Türelmetlenek

A lengyelek meg is ijedtek választásuktól, helyenként tiltakoznak is, és a közvélemény-kutatások szerint ma már nem így választanának. Most már késő bánat. De vajon mi késztette őket erre a lépésre, amikor országuk a volt kommunista blokk legsikeresebb rendszerváltója? Ők igazán nem mondhatják, hogy nem ezt várták, hogy elpazarolt idő lett volna az elmúlt 25 év.

Talán arról lehet szó, hogy 25 év sok idő, az ifjabb generációknak már nincs meg az összehasonlítási alap. Ők csak azt látják, hogy nyugati szomszédjuknál, Németországban összehasonlíthatatlanul magasabb az életszínvonal. Türelmetlenek, szeretnének gyorsabban felzárkózni, nem érdekli őket, hogy eddig is gyorsabbak voltak a többi országnál. Egyszerűen csak változást akartak, és ez volt az alternatíva.