Theresa May brit miniszterelnök, a Konzervatív Párt vezetője Philip Hammond brit pénzügyminiszter beszédét hallgatja a párt háromnapos manchesteri konferenciájának második napján, 2017. október 2-án. (MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)

A 2008-as pénzügyi világválság megrendítette a második világháború utáni nemzetközi politikai rendszert is. Kilenc évvel a Lehman Brothers csődje után azzal a figyelemre méltó helyzettel szembesülünk, hogy a nyugati világban a legsúlyosabb politikai válság a globalizáció két vezető hatalmánál, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban alakult ki. Washingtonban és Londonban az első számú politikai vezetők már nem tartják ellenőrzésük alatt saját pártjukat, sem saját kormányukat, de jórészt már saját országuk fejleményei fölött is elvesztették a kontrollt. Mindkét országban az izolacionizmus és az idegengyűlölet egyre erőteljesebben nyer teret, amint belobbannak a politikailag nehezen kontrollálható, elképesztő társadalmi különbségek.

Már csak papíron miniszterelnök

Az Egyesült Királyságban a múlt heti konzervatív (Toryk) pártkongresszus Manchesterben mutatott rá ország és világ számára, hogy a brit kormányban milyen szintű lett a szétesés és marakodás. A kormányfő tragikomikus megnyitó beszéde alatt a párt jelszavának betűi egymás után látványosan lepotyogtak a falról, ráadásul – hogy teljes legyen a dráma – egy felbérelt komikus lemondó levelet nyújtott át May miniszterelnöknek, aki ezt követően elcsukló hangon tudta csak a beszédét folytatni, míg nem könnyes szemmel, férje támogatásával tudta elhagyni a szónoki emelvényt.

A komikus ízetlen, és a párt saját kongresszusán szokatlan bohóctréfája mögött – pártpletykák szerint – May külügyminisztere és fő riválisa, Boris Johnson áll. De May már nincsen abban a helyzetben, hogy kirúgja lázadó – és a párton belül népszerű - külügyminiszterét, mert összeomolhatna a kormány, megrendülne a konzervatív párt, amely előrehozott választásokat és a Brexit tárgyalások teljes lebénulását hozná magával. A Brexit körül mára olyan véres lett a konzervatív belharc, hogy May alig említette meg a Brexitet iránymutatónak szánt beszédében. A brit sajtó egyenesen „rémálomnak” nevezte May kongresszusi fellépését.

Már Brüsszel is a másik lóra tesz

A Brexit-népszavazás óta eltelt tizenhat hónapban nem sikerült tényleges haladást elérni a tárgyalások során, sőt a minisztereknek nincs is határozott elképzelésük a London számára legjobb kimenetelről. Brüsszelben hat hónapos megbeszélések után sem látják a brit tárgyalóküldöttség koncepcióját, pontosabban túl sok ilyen látszik, hiszen a kilépési tárgyalásokat vezető David Davis, akinek egy külön minisztériumot hoztak létre feladata ellátásához, nap mint nap kerül ellentmondásba Johnson külügyminiszterrel, aki a kormányfő lemondására játszik, és „kemény Brexitet” követelve saját elképzelése van az Egyesült Királyság EU utáni életéről.

Káncz Csaba

A brit kormány eközben nem meri tájékoztatni a közvéleményt azokról a belső tanulmányokról, amelyek világossá teszik, hogy milyen szintű negatív gazdasági következményekkel jár a Brexit. Ezért is játszik a két éves átmeneti időszakra és olyan feltételek kierőszakolására Brüsszelben, amelyek alapján London ugyanazokat a kedvezményeket élvezhetné, mint eddig, anélkül, hogy a tagsággal járó kötelezettségeket vállalnia kellene. Nyilvánvaló, hogy az EU ezt csuklóból elutasítja.

Az Európai Bizottság olyannyira tart a May kormány összeomlásától még a Brexit-tárgyalások befejezése előtt, hogy rendszeres háttértárgyalásokat kezdett a brit ellenzéki Munkáspárttal. A tárgyalások már a legmagasabb szinten folynak, Jeremy Corbyn pártelnök és Keir Starmer Brexit árnyékminiszter már megbeszéléseket folytatott Michel Barnier EU főtárgyalóval és Frans Timmermansszal, a Bizottság első alelnökével. Brüsszel garanciákat akar látni, hogy a Munkáspárt betartja azon megállapodásokat, amelyeket adott esetben a konzervatívokkal köt Brüsszel.

Káncz Csaba jegyzete