Hogy áll ma a lakossági befektetési piac? Van pénze az embereknek, amit forgathatnak?
A lakossági piac több szempontból is szétszakadt. Egyrészt sokan a maradék megtakarításaikat élik fel, amit jól jelez, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárakból is sokáig kifelé áramlott a pénz. Ez a kisebb megtakarításokkal bíró, de a tőkepiac iránt fogékony kört is érintette. Másrészt pedig van egy – nem is olyan szűk – réteg, akik komolyabb megtakarítással rendelkeznek, ők jellemzően már privátbanki ügyfelek. Esetükben az elmúlt években a vagyon gyarapodásáról beszélhetünk – nem véletlen, hogy az elmúlt két évben sok bank célozta meg ezeket az ügyfeleket.
Ebben szerepe volt a tőzsdei forgalom alakulásának is: nagyjából 30 százalékkal esett vissza a börzék forgalma a regionális és a fejlett piacokon is. Ha pedig a likviditás számottevően csökken, akkor a befektetők nem tudnak a „megszokott” feltételekkel kereskedni – és mivel ezen az ügyfélkörön komoly állományi típusú bevételeket lehet realizálni, minden piaci szereplő feléjük nyit és a privátbanki üzletágát próbálja erősíteni.
Mindeközben a magyar online piac és a telefonos brokerage piac egy kicsit leült, a cash állományon elérhető bevétel komoly összetevője lett a cégek árbevételének, míg a kereskedés bizományosi árbevétele drasztikusan visszaesett. Főként ennek megfelelően szegmentálódott a hazai piac - a szolgáltatókat aszerint lehet csoportosítani, hogy melyik milyen célcsoportot kíván megszólítani.
Mennyiben a meglévő pénz kérdése ez, és mennyiben az eszközválasztás kérdése? Keresik az ügyfelek a brókereket, vagy inkább a bankban hagyják a pénzüket?
Akkor, amikor a magyarországi bankok forráshiányosak, az anyacégek pedig az országból kifelé viszik a pénzt, a hitelezési tevékenység finanszírozásához betéti oldalon egyre magasabb kamatokat kell ígérni. Az illikvid piacok ilyenkor nem tudnak versenyezni a 8-8,5 százalékos banki ajánlatokkal. A banki privátbank ezért jelenleg vonzóbb alternatíva, mint mondjuk a részvénybefektetés.
A magyar kötvényekkel sem lehet könnyű mostanában versenyezni…
A magyar kötvényeknél mostanában volt egy komolyabb hozamesés, de az év elején volt egyfajta félelem is. Van egy olyan szegmens, amely az utóbbi időben meglehetősen népszerű lett: a magyar vállalati devizakötvényeken elég szép hozamot lehetett elérni, az év elején euróban mérve 10 százalék fölötti hozammal lehetett számolni. Nagyon sokan célozták meg ezt az eszközcsoportot, a viszonylag magas minimális befektetési összeg miatt főképp a privátbanki ügyfelek köréből.
A hazai vagy a külföldi eszközöket részesítik előnyben az ügyfelek? Ezen a téren is van különbség a privátbanki ügyfelek és a kisebb befektetők között?
A privátbanki ügyfelek körében elsősorban a hazai eszközök dominálnak. Épp a korábban említett banki forrásszerzés áll ennek a hátterében: a hazai privátbanki állomány jelentős része ebben a pillanatban bankbetétben áll, a részvények aránya drasztikusan csökkent, a magyar állampapírok viszont szép hozammal kecsegtettek, így állományuk is nőtt. A portfóliónkban a már emellett magyar vállalati kötvények aránya is növekedett. A kockázatos eszközöket, például a részvényeket nálunk is kiszorították a vállalati kötvények.
Ezzel szemben a kisebb megtakarításokkal rendelkező lakossági ügyfelek figyelme a külföldi eszközök felé fordult. A budapesti tőzsde forgalma még a nemzetközi tőzsdékhez képest is nagyobb mértékben visszaesett, az alacsonyabb likviditás miatt nagyon sokan választottak tőkeáttételes nemzetközi termékeket – CFD-ket, certifikátokat, vagy éppen ETF-eket és külföldi részvényeket. A magyar lakosság körében emellett nagy népszerűségnek örvendenek az abszolút hozamú befektetési alapok is.
Régi, súlyos téma a hazai tőzsde vesszőfutása, a forgalom folyamatosan csökken, elmaradnak a befektetők. Hogyan lehetne újra élénkíteni a piacot, mitől térne vissza egy brókercég a magyar parkettre?
A magyar makrogazdasági környezet jelenleg nem kedvez a tőkepiac fejlődésének. A kiszámíthatatlan gazdasági környezet elriasztja a befektetőket. A nyugdíjpénztári vagyon államosításával ráadásul egy igen komoly tőkeerő került ki a magyar piacról. Ezek a portfóliók nagyrészt nem jöttek vissza a piacra, hanem az államnál maradtak és a közkézhányadot csökkentették. A magyar tőkepiac és a BÉT jövőjével kapcsolatban voltak és vannak olyan változások, amelyek hosszú távon éreztetik a hatásukat. Az, hogy például a magánnyugdíjpénztári vagyon nem fog visszatérni a piacra, az új kibocsátások helyzetét is nagyon megnehezíti, mert nincs felvevőerő. Ahogy említettem, a lakosság egy szűk körére koncentrálódik a jövedelem, ők azonban inkább kerülik a kockázatot. A spekulatív ügyfelek megtakarításai csökkenek, a nyugdíjpénztárak, mint hazai befektetők gyakorlatilag megszűntek. Ha valaki a tőkepiacokról szeretné finanszírozni a cégét, az elég komoly nehézségekkel szembesül – és ez nagyrész ország-specifikus jellemzőknek köszönhető.
Katona Zsolt, a tőzsde vezérigazgatója kinevezése után a Privátbankárnak azt mondta: szorosabb együttműködést szeretne a tőzsde és a gazdasági-politikai döntéshozók között, és akár az állami cégek tőzsdei megjelenését sem tartja lehetetlennek. Ez segítene?
Nem csupán azzal van probléma, hogy nincs cég a tőzsdén. Akik ott vannak, azokat olyan döntésekkel sújtják, amikkel nem számolhatnak a befektetők; így a befektetett pénzük megtérülését előre nem tudják kalkulálni.. A magyar bankok tőke-elszívó hatása a következő 1-2 évben is biztosan meglesz, a GDP növekedésének számottevő gyorsulására sem lehet számítani. Rövid távon ezért nagyon nagy csodát nem várok és nem gondolom, hogy egyhamar visszatérhetnek azok a napok, amikor stabilan 40 milliárdos napi forgalmat tudott hozni a BÉT.
Az elmúlt időszak az online kereskedési lehetőségeket kínáló brókercégek felfutásáról szólt. A magyar ügyfelek mennyire szívesen kereskednek önállóan, és mennyire igénylik bróker közreműködését?
Az ügyfeleket igen széles skálán lehet elhelyezni. A skála egyik végén azok helyezkednek el, akik kizarólag a saját fejük után mennek, önállóan tájékozódnak a piacokról és ha igénylik is üzletkötő segítségét, akkor az csupán a tranzakció professzionális végrehajtására korlátozódik. A másik véglet, az az ügyféltípus, aki szinte minden esetben csak a tanácsadója javaslatára vállal pozíciót. Nyilvánvalóan e két véglet közé esik az ügyfelek túlnyomó többsége.
Fontos tudni, hogy bizonyos eszköztípusok, - elsősorban kötvények és devizakötvények esetén gyakorlatilag nélkülözhetetlen a befektetési tanácsadó igénybevétele.
Mennyire aktívak a magyar befektetők? Figyelik Ben Bernanke sajtótájékoztatóit, vagy adott esetben a német alkotmánybíróság döntéseit?
Nagyon sokan figyelik ilyen szorosan a piaci történéseket, ők vélhetőleg nem magyar termékeket keresnek, hanem például devizapárokat és opciókat. Ezeknek a befektetőknek nagy része azonban nem magyar szolgáltatónál ügyfél. Az elmúlt időszakban a külföldi platformok térnyerése zajlott, ők részben kedvezőbb árakat kínáltak a magyar versenytársaiknál. Egy ideig óriási hátrányuk volt amiatt, hogy a magyar részvényeket nem kínálták a palettájukon – mostanra azonban ennek csökkent a jelentősége, így elsősorban a fiatalabb korosztály előszeretettel választja ezeket a platformokat. Aki ennyire szorosan figyelemmel követi a piacokat, az nem telefonos ügyintézőn keresztül kereskedik, hanem online.
Mikor indul a Concorde online felülete?
Terveink szerint két hónapon belül el tudunk indulni. Az online üzletág azonban számunkra nem stratégiai jelentőségű, a portfólió teljesé tétele érdekében indítjuk el a szolgáltatást.
Ez is egyfajta terjeszkedés, azonban az iparág szereplői a hazai brókercégek piacán is számítanak valamiféle átrendeződésre - a Concorde részéről is elhangzott, hogy nyitott szemmel járnak, hátha akad felvásárolható társaság vagy akvirálható ügyfélkör. Van ezügyben fejlemény?
Terveinkben szerepel ügyfélkör-átvétel és vállalatfelvásárlás is. Ugyanakkor nagyon sok brókercég jelenleg a Concorde profiljától eltérően működik – ezalatt a hideghívásokat, a nagyon nagy forgási sebességet, a Concordéhoz képest tízszeres – állományra vetített – megtérülést értem. Ez szűkíti a mozgásterünket: nem akarunk mindenáron terjeszkedni, nagyon figyelünk arra, hogy a Concorde profilja sértetlen maradjon.
Honlapjukon azt írják: az önöké a legnagyobb független fundamentális elemzői gárda. Ezt mi indokolja?
Mi a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások irányába kívánunk terjeszkedni, ehhez pedig erős fundamentális alap kell. Emellett az intézményi ügyfelek kiszolgálásában is a piacvezetők között vagyunk, ez az ügyfélkör pedig igényli a pontos és minőségi fundamentális elemzéseket. Több brókercég a költséghatékonyság miatt csökkentette elemzői csapatának létszámát, mi ezt el tudtuk kerülni.
Az elemzőcsapatnak van specialitása?
A magyar tőzsdei cégek elemzésében talán a legrészletesebb képet adjuk, ezt a vállalati kört bővítettük ki a közelmúltban a közép-európai régió vezető papírjaival, a CETOP20-szal. Makroszinten elemezzük a régióba tartozó országokat is.
A befektetésekkel, pénzügyekkel foglalkozó interjúalanyainktól előszeretettel kérdezzük meg, mi volt pályafutásuk legjobb befektetése. Ön mire emlékszik a legszívesebben?
Azért nehéz a kérdés, mert voltak olyan időszakok a tőzsde életében, amikor az ember bármihez nyúlt, csak keresni tudott, mert egy irányba ment a piac. Talán az áramszolgáltató-papírokat emelném ki ebből a körből.
Melyik időszakban volt ez?
A 2000-es évek első felében.
És mi volt a legnagyobb bukta?
Nem egyedi befektetést mondanék: pályakezdőként, az egyetemről kisétálva a felfelé ívelő piacokon egyre nagyobbakat kockáztatva és egyre nagyobbakat keresve az ember könnyen elhiszi magáról, hogy mindenhez ért. Aztán 1998-ban történt valami, amiről nem írtak a tankönyvek: jött az orosz válság, és az ember a saját kárán tanult meg egy-két dolgot. Szerencsére tényleg sikerült tanulni, ráadásul még nagyon jókor, idejekorán jött a baj, amikor még építkezni tudtam, és inkább előre tudtam lépni.
A lex MBH-4iG az Alkotmánybíróság előtt. 
