Hetek óta próbáljuk összehozni ezt a beszélgetést. Ennyi munka van a kertészetben, vagy ilyen sokan keresik a díj miatt, amit az Európai Parlamentben kapott?
Alapvetően ennyi munka van ilyenkor a kertészetben. Igaz, többen is keresnek azóta, de nem az a meghatározó. Ilyenkor tavasszal indul a kertészek élete és mi pénzt akarunk az árunkért, ezért ez egy nagyon fontos időszak. Május-júniusig kell megtermelnünk azt a bevételt, amiből a következő évet is el tudjuk indítani, ugyanis júniustól olyan mértékben csökken a termékeink felvásárlási ára, hogy az éppen csak az önköltséget fedezi, vagy még azt sem.
Miben más az önök kertészete, mint a többi? Az Európai Parlamentben rendezett Fiatal Gazda Kongresszuson a legfenntarthatóbb vállalkozás díját kapta a kertészet.
Sok olyan kertészet van, mint a miénk. Ez alapvetően egy termálvíz-fűtésre alapozott növényházi kertészet, ahol paprikát termesztünk. A különlegessége leginkább talán abban rejlik, hogy egyedi tervezésű növényházakat alakítottunk ki, vagyis nem egy típusterv alapján építettük fel, és nem is egy forgalmazó kínálta megoldást választottunk. Persze az építésben szakemberek segítették a munkánkat. Nagyon sok részletet például az ő segítségükkel tudtunk kidolgozni. Mivel paprikát termesztünk, ezért az egész rendszert a paprika igényeihez alakítottuk.
Hogy kell az egész kertészetet elképzelni? Ugye nem üvegházat, hanem fóliát építettek? Mekkora területen dolgoznak?
A kertészetünk 9 ezer négyzetméteres, amelyet a terveink szerint majd bővítünk. A sátraink egy a 70-es években kialakított fóliatelepen vannak, így mi is fóliasátrakat építettünk, hogy igazodjanak a telephez. Úgy kell elképzelni, hogy 20 hektáron vannak a fóliák, de ezek különálló fóliasátrak. 200 méter hosszú és 7 és fél méter széles sátrakat építettünk, amelyeknek a belmagassága 2,5-3 méter volt. A régiek klasszikus fóliasátrak voltak, nem voltak automatizálva, viszont már akkor is használtak a fűtésükhöz termálvizet. Ezeket a sátrakat korszerűsítettük. Egyrészt kiszélesítettük 8 méteresre, valamint egy méterrel növeltük a belmagasságot is. A legfontosabb változás, hogy teljesen automatizáltunk mindent. Automata a szellőzés, a párásítás és a fűtés is. Szintén fontos változás, hogy hőszigetelést kaptak a sátrak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy dupla borítást kaptak, és gyakorlatilag egy felfújt fóliaborítás van kívülről.
Ezt hogy kell elképzelni, mint egy légpárnát?
Pontosan. Ennek kettős előnye van. Egyrészt a levegőréteg szigetel, hiszen adott esetben akár 30 centis levegőréteg is kialakulhat, másrészt a mikrorepedések sem alakulnak ki a fólián. Mivel az anyag feszesen áll, a szél nem tudja törni, így nem fárad el az anyag és tartósabb is marad. Ezen belül van még egy padlásnak nevezett légtércsökkentés, és ezzel tudjuk még a hőigényt csökkenteni a téli időszakban és ez is teljesen automatizált.
Nem csak a fűtéshez, a palánták hajtatásához is termálvizet használnak. Vagyis a palánták egy tálcán úsznak a víz tetején?
Nem. Amire ön gondol, az a hidropónia. Amit mi használunk az úgynevezett támasztóközeg használatán alapszik. Ez azt jelenti, hogy gyökértámasztó közeget alkalmazunk, azok megtartására. Ezt úgy kell elképzelni, hogy természetes, de szervetlen alapanyagból, vulkanikus kőzetolvadékból készítenek szálakat. Ugyanúgy néz ki, mint az építőiparban használt üveggyapot. A különbség az, hogy, ha üveggyapotra öntünk vizet, az átfolyik rajta, mert nem tudja megtartani azt. Ellenben az az anyag, amit használunk, abban sokkal sűrűbben helyezkednek el a szálak, és szerves gyantával lettek bevonva. Ez a gyanta adja a víztartó képességét és ebben a közegben van a gyökérzet. Tápoldatot adagolunk hozzá egy precíziós mikroöntözéssel, és ezt a tápoldatot hasznosítja a növény. Az egy nagyon fontos része az egésznek. Ez a közeg jóval kisebb puffert jelent, mint egy talaj, őstermesztés, tehát kisebb a hibalehetőség is. Ellenben mindig egy optimális szinten kell tartani ennek a tápoldatnak a töménységét, a mennyiségét, a ph-ját, mindig a növény igényeihez kell igazítani. Ez garantálja a beltartalmi értéket, ami a növényeinkben van.
A termálvíz mennyire jelenik meg ebben az egész folyamatban és mennyire szerves része a rendszernek?
A termálvizet fűtésre használjuk. Direktfűtésről beszélhetünk, hiszen a termálvíz lekering a növényházakban. Ha úgy vesszük, akkor gyakorlatilag a fóliasátrat és az üvegházat is tekinthetjük egy hőszivattyúnak. Az történik, hogy a meleg termálvíz, ami bekerül a növényházba, a benti cirkuláció alatt leadja a hőjét, és utána kerül ki ebből a rendszerből. Azért is tudjuk beengedni a vizet a növényházakba, ahelyett, hogy hőszivattyút használnánk, mert a víz rendkívül jó minőségű. Még ma is használjuk azokat a rendszereket, amiket 40 éve alakítottak ki a telepen, mert a víz nem károsította. Persze attól még elavultak.
Mivel fenntarthatóbb ez, mint a többi, amit a beszélgetés elején ön is említett?
Ha magyarországi viszonyok között beillesztjük a többi termálkertészet közé, akkor valójában semmivel, mert nem vagyok egyedül, csak, ha úgy tetszik, az arca lettem ennek a technológiának. Be tudtuk bizonyítani, bemutatni azt, hogy mindez hogyan működik. Alapvetően azért fenntartható ez a rendszer, és leginkább Szentesen bizonyítató ez, mert a víz kivétele és lehűtése után a vizet természetes közegben helyezzük el, amivel gyakorlatilag egy fenntartható folyamatot alakítottunk ki. Azt mutattuk be ezzel, hogy egy korszerű, megbízható és igen intenzív gazdaság hogyan tud magas minőségű, vegyszermentes, biológiai növényvédelemmel védet terméket kibocsátani úgy, hogy nem bocsát ki szén-dioxidot a termálvízhasználat miatt, és olyan technológiát épít be és alkalmaz – informatikai és elektronikai megoldások egyvelegét -, amivel minimalizáljuk a környezeti igénybevételt és a károkozást.
Nemrégiben volt egy jogszabályi változás, amely a termálvíz használat utáni kezelését szabályozza. Ez milyen változásokat hozott az önök kertészetében? Mi volt eddig a használtvíz sorsa, és mi lett a változás után?
Eddig is, és a lehetőség a későbbiekben is adott lesz, hogy egy meglévő társaság, az Árpád-Agrár Zrt.-nek a használt vizét használtuk, erre építettük a növényházainkat. Ehhez volt egy kiegészítő PB-gázzal működő fűtési rendszerünk. A kapott víznek a hőmérséklete ugyanis nem tette lehetővé, hogy a megnövelt légterű sátrakat teljesen kifűtsük. Ez jól is működött egészen 2010-ig, amikor drasztikusan emelkedni a PB-gáz ára és 2012-re megduplázódott, vagyis a 180 ezer forintos tonnánkénti ár 360 ezer forintra emelkedett. Kerestük a megoldási lehetőségeket, amikor is 2011-ben kiírtak egy pályázatot termálkút fúrására, de csak termelő termelőkút szerepelt a kiírásban. Korábban termelő és visszasajtoló eljárásra adtak támogatást. Be is adtunk egy pályázatot, az engedélyezés elindult és elkezdődött a kútfúrás is, és 2012-ben nyertünk a pályázaton is, illetve megkaptuk a létesítési engedélyt. Nem csak a decemberi jogszabályváltozás volt, mert több törvény is változott. Vagyis a kút fúrása és az egész rendszernek a kialakítása gyakorlatilag együtt halad a jogszabályi változásokkal. Ez a folyamat jelenleg is tart. Most ott tart a dolog, hogy 2012-ben a termálkút elkészült, november már gőzölt a kútfej. Ez azt jelenti, hogy a kút pozitív lett, ezután folyamatosan alakítottuk ki a kútfejet és felső részeket. Menet közben építettünk egy távvezetéket és azzal csatlakoztunk ár az Árpád Zrt. rendszerére. Ezen a rendszeren keresztül lehet majd levezetni a tóra a termálvizet.
Csak van még valami, ami díjat is ért, ugye?
Azt gondolom, hogy a vezérlési technológia volt a legfontosabb az egészben. Mondjuk, ha percenként 600 liter víz jön föl magától úgy szivattyú nélkül. Ezt a vizet egy puffertározóban helyezzük el és ennek a tározónak a szintjét folyamatosan mérjük, és a szintváltozással irányítjuk a kutat. Ha a szint eléri a 80 és 100 százalék közötti értéket, gyakorlatilag a kút szinte teljesen elzáródik. 80 és 60 százalék között kinyílik a kút és szabadon engedi ki a vizet, 60 százalékos szint alatt pedig egy felszíni szivattyúval is rásegítünk a kitermelésre. A kapacitás így 900 literre is növelhető. Ezzel szabályozni tudjuk a vízmennyiséget. Ez a primer oldal. A szekunder oldal pedig az, amikor ezt a vizet eljuttatjuk a növényház felé. Ugyanaz az a szoftver, amely a kút nyitását szabályozza, szabályozza a növényházba jutó víz hőmérsékletét is, mégpedig úgy, hogy szükség esetén a már használt, így hidegebb vizet hozzákeveri a frissen feltörő meleg vízhez. Például mínusz 10 fokban 62 fokos vizet enged be a növényházba, de mondjuk nulla fokban már csak 52 fokos vizet. Így csökkenthető a szükséges fűtővíz mennyisége, emellett könnyebben le tudom hűteni a víz hőmérsékletét 30 fok alá, mielőtt távozik a növényházból. Vagyis a külső hőmérséklet függvényében felére, akár harmadára is csökkenthető a szükséges víz mennyisége. Ez a rendszer a lelke az egésznek. Ilyen rendszer nem nagyon van, ezt ki kellett találni. Helyi mérnököknek és cégeknek a segítségével tudtuk ezeket az innovációkat beépíteni. Ez egy közös fejlesztés.
Mennyire támogatják az ilyen megoldásokat? Vannak pályázati lehetőségek fejlesztési forrásokra?
Amikor elkezdtünk foglalkozni a kútprojekttel, akkor ez még nem látszott, tehát nem lehetett leírni egy pályázatban mit is akarunk. És rögtön válaszolok is a kérdésre, de egy fontos dolgot meg kell jegyezni. Ahhoz, hogy ez az ágazat elkezdjen növekedni, szükség van az ilyen gondolkodás. Eddig ugyanis nem ez volt, mert nem volt gazdája az ágazatnak. Ennek ellenére életben maradt. És akkor a forrásokról. Azok a pályázatok, amik 2007 és 2013 között az uniós pénzügyi ciklusban voltak, nem a kertészetekre lettek kitalálva. Szerintem kevés energia lett arra fordítva, hogy ezek a pályázatok hogyan segítsék ezt az ágazatot. Nem véletlen, hogy ilyen kevés növényház épült ebben az időszakban. Én abban bízom, hogy a 2014-től kezdődő periódusban ez már nem így lesz, hanem sokkal céltudatosabban lehet majd fejleszteni. Mondok egy példát. Ha mondjuk egy energetikai fejlesztést akarok megcsinálni mondjuk egy KAP-os pályázattal, akkor én nem pályázhatok, mert nekem az 50 százalékot meghaladja a mezőgazdasági árbevételem. Kiestem. A másik oldalon viszont ott van a termálkút, ott vannak a növényházak, amihez lehetne kapcsolni, mondjuk turisztikát. Lehetne más típusú mezőgazdasági hasznosítás is, például kisteljesítményű gyümölcsaszalót, vagyis bármit, amihez hő kell. És egyszerűen nem lehet hozzáférni a forrásokhoz, mert én mezőgazdasági vonalon tevékenykedek. Ugyanakkor nem kapok olyan támogatást, mit a többi, mezőgazdaságban dolgozó gazdálkodó.
Mekkora a finanszírozási igénye egy ilyen rendszernek? Milyen költségei vannak?
A termálkút egy 130 millió forintos projekt. Ennek 40 százalékát támogatják, tehát körülbelül 50 millió forintos összeget jelent, a többi hitel. Én nem a termálvizet értékesítem. Nem úgy megy, hogy csinálok egy üzleti tervet. Akkor egyszerű, mert beírom az üzleti tervbe, hogy mennyi vizet kell eladnom ahhoz, hogy megtérüljön, egyszerű matematika. De itt nem erről van szó. A vizet, ha úgy tetszik integrálom ebbe az egész rendszerbe, fűtök vele, majd ha megnő a paprika, azt adom el. Ehhez pedig még számos költség adódik és így kell gazdaságosnak és eredményesnek lennem. Ezért nagyon nehéz. Ahhoz, hogy a termálkút hasznosuljon, növényház kell. Ha zöldmezős a beruházás, akkor építeni kell egy egyhektáros növényházat, amit 120 és 300 millió forint közötti összegből lehet megtenni. Plusz még a termelést is el kell kezdeni. Tehát ez egy nagyon nehéz dolog. A jövedelmezőségéhez képest ugyanis nagyon magas a beruházási igény. Viszont, ami fontos. A szántókhoz viszonyítva itt egy hektáron el lehet érni 60 és akár 140 millió forint árbevételt is. Persze ez attól is függ, hogy mit termeszt az ember, paprikát, vagy mondjuk paradicsomot. Hogy mennyibe kerül az beruházás, az attól függ, hogy mennyire korszerű berendezéseket épít be a gazdálkodó.
Az önök paprikája jobb, másabb, mint a hagyományos kertészetben? Hányszor terem a paprika egy évben, egyáltalán hogy működik ez?
Ha fűt az ember, akkor a termésidőszak gyakorlatilag az egész évre kihúzható. Ez azt jelenti, hogy ha van megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű termálvíz, akkor a palántázást el lehet kezdeni októberben, vagy novemberben. Onnantól kezdve 8-10 hétre termőre fordul a növény majd folyamatosan terem. Nagyjából februártól 20-30 deka termést ad hetente, majd elkezd növekedni, és úgy nő fél, egy, két kilóra a termés hetente. Ez tart egészen nyárig, vagy akár szeptemberig is, amikor már csökken a termés. Aztán az egész kezdődik elölről. A paprikatermesztés technológiájában van fejlődési lehetőség, míg például a paradicsomtermesztésben már kész rendszereket lehet felhasználni.
Van-e helye, illetve versenylehetősége európai viszonylatban is annak a rendszernek, amit kialakítottak?
Nem is kicsi. Alapvetően két rendszer van Európában. Az egyik a holland rendszer, ami nagyon magas beruházási igényű, ahol a növénytermelés mellett az energiatermelésre álltak rá. Gáz elégetésével elektromos áramot termelnek, amellyel világítják a növényházakat. Emiatt egyébként nem is alakul ki az az íz- és zamatvilág, mint itthon. A maradék áramot pedig eladják. A rendszer sajátossága miatt nagyon érzékenyek arra, hogy mi lesz a gázzal. Mi úgy tudjuk, hogy Hollandia anyagilag is támogatja a gáz kertészeti felhasználását, hogy megérje csinálni. A másik rendszer a spanyol. Az országban gyakorlatilag nincs tél, ezért olyan sok a kártevő, amivel alig bírnak. Nem tudják azt a biológiai növényvédelmet megvalósítani, amit mi igen. Éppen ezért – megítélésem szerint - nem tudják azt a beltartalmi értéket elérni, amit mi. Mi 2005 óta biológiai növényvédelmet alkalmazunk, ami jól működik. Többször is vizsgáltak minket, de nem kaptunk negatív eredményeket. Kártevő, vagy kórokozó ellen mi is használunk különböző szereket, mert egyébként ez engedélyezett is, de csak olyanokat, amelyek a szerjegyzékben is szerepelnek. Ehhez természetesen a várakozási időket szigorúan be kell tartani. Azért is hasznos a biológiai növényvédelem, mert ott nincs várakozási idő. Éppen azért tudjuk folyamatosan szedni a paprikát, mert a teljes időszak mintegy 80 százalékában csak biológiai védelmet alkalmazunk. Viszont ha nincs termálvíz, akkor biológiai növényvédelem sincs, mert azok az apró rovarok, amiket kitelepítünk, még a növényeknél is érzékenyebbek a hőmérsékletingadozásra. Ha nincs megfelelő páratartalom és hőmérséklet, akkor ezek a rovarok elpusztulnak, vagy lelassul az életműködésük, miközben a kártevők ugyanúgy tudnak szaporodni.
Vagyis mindennek a kulcsa a termálvíz.
Az egyik fő pillére. A másik a klíma, a harmadik pedig a humánerőforrás. Itt óriási számban olyan vannak munkanélküliek, akik nem biztos, hogy életvitelszerűen, hosszú távon ezt látják perspektívának, de úgy gondolom, hogy akár több évig, átmenetileg meg tudnak ebből élni. Egy-egy ilyen rendszernek nagyon nagy a munkaerőigénye. Egy hektár nagyjából 8-10 embernek ad munkát egész évben. Nyáron a nagy csúcsban akár másfélszeresére, duplájára is nőhet a munkaerőigény. Itt ugyanis minden kézzel történik. Nagy mértékben hozzájárul a vidék helyben tartásához.
Pörgeti a bolgár piacot a Penny anyavállalata. 
