Vízkrízis: mi lesz a mezőgazdaság jövője?

„Drámai változás következett be a környezetünkben. Még a paksi atomerőművet is le kellett állítani egy rövid időre, mert a Dunában olyan kevés víz volt. Mindez a teljes nemzetgazdaságot érintette” – ezt a drámai képet idézte fel Máté Károly, a CIB Bank ESG-iroda vezetője Klasszis Fenntarthatóság 2026 konferencia panelbeszélgetésén.

A történelmi aszály elsősorban az agráriumot, de más szektorokat is sújtott. A nagyvállalatoknak vissza kellett fogniuk a termelést, elakadt a folyami közlekedés, bajba került a turizmus is a nyár közepén. Ezért a pénzintézet is felkészült a kríziskezelésre. Kialakított egy belső részleget, amely segít a hozzá forduló ügyfeleknek és kapcsolatot tart a kormányzattal is. A napokban kerül a kormány elé az az akcióterv is, amely meghatározza az legsürgősebb lépéseket. Ilyen például a Tisza ártereinek átalakítása, hogy a környező területeket eláraszthassák.

„Mi is igyekszünk részt venni a programban, a konzultációban, miként alakítsák át a támogatási rendszert, a jogszabályokat, hogy a vízmegtartást támogassa” – részletezte az irodavezető. Megerősítette, komoly beruházásokra is szükség lesz a mezőgazdaságban, hogy fenntarthatóvá váljon a működése. Ehhez a banknak – a körforgásos gazdálkodást támogató – olyan finanszírozási terméke is van, amely – akár a vízmegtartással, vagy a termelési hulladékok újrahasznosításával kapcsolatos – projekteket kedvezményesebb hitelekkel támogatja.

A gazdáknak persze addig is megoldást kell találniuk a napi túléléshez az idei veszteségek után. „Nem mi fogjuk szállítani a csodát! Ehhez mindenhol az adottságokat kell figyelembe venni!” – figyelmeztette az érintetteket Máté Károly. Helyben, de komplex módon kell megvizsgálni, mi a legjobb megoldás. Szikes, homokos alföldi talajon például más módszert kell találni a nyereséges gazdálkodáshoz, mint a csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon. Nem lesz könnyű, mert sokszor a már megszokott módszer szerint termelnek a gazdák. Ezért is érte váratlanul őket a gyors időjárásváltozás. „Az a feladatunk, hogy meggyőzzük őket: váltsanak!” – foglalta össze Máté Károly.

Furcsa kettősség, hogy miközben az Alföld felszíne szinte elsivatagosodott az idén, a felszín alatt „aranybányának” tűnő vízkincs bújik meg. Eszes Zsoltot, a Water4all Kft. ügyvezető igazgatóját arról kérdeztük, hogyan kellene megreformálni a felszín feletti és alatti vizek, akár a szennyvíz hasznosítását? „Nem ülünk aranybányán! A felszín alatti készleteket védeni kell, korlátozni a vízkivételt, mert néha csak több száz év alatt pótlódnak” – világított rá az igazgató. Ami pedig a szennyvízben rejlő lehetőségeket illeti, a 620 millió köbméter éves hazai vezetékes vízfelhasználásból 550 millió köbméter szennyvizet tisztítanak meg itthon, amely példás más államokhoz képest. Ezt a mennyiséget azonban csak a 824 szennyvíztisztító telep közelében, lokálisan lehet felhasználni, mert túl nagy beruházás a vezetéket kiépíteni.

Eszes Zsolt szerint támogatás nélkül így nem valószínű, hogy a többlettisztítás és a szállítás – köbméterenként több száz forintos – többletköltségét ki tudnák fizetni a termelők. Az is kérdés, a tisztítással megfelelő lesz-e a vízminőség, hogy azt vizes élőhelyekbe, tavakba engedjék? A szennyvíz újrahasznosításához a szakember Szingapúrt, Izraelt, Dél-Afrikát hozta fel példának, ahol már megalkották erre a stratégiát. „Magyarország is hasonló helyzetben van: a folyókban egyre kevesebb a víz, fokozódik a szárazság, a tisztított szennyvizet el kellene juttatni a felhasználási pontig, de országos rendszer kiépítése ezermilliárd forint nagyságrendű beruházás lenne” – becsülte a szakember.

Az újrahasznosításra már itthon is vannak jó példák. A Nestlé olyan vízvisszaforgatásos rendszereket épít ki, amellyel a szennyvizét tisztítja és visszaforgatja a gyártásába.

Abban is dönteni kell, hogy az újrahasznosításnak mi lesz a célja? „A mi víziónk szerint a kommunális szennyvíztisztító telep ivóvízforrás, erre már Afrikában, Izraelben, Szingapúrban is van példa” – állította a szakember. Arról a kormány dönt majd, hogy ivóvízként, a vízi élőhelyek ellátására, vagy öntözésre hasznosítják.

Drámai változásokat mutatott be előadásában Raskó György agrárközgazdász is, akit először arról kérdeztünk, hogyan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez a lajoskomáromi gazdasága. „Az átállás nálunk is lassan kezdődött” – ismerte el az agrárközgazdász. Pedig már vannak erre kidolgozott technikák: a talajtakarás, illetve a „no till” (talajművelés nélküli) termesztés a talajélet élénkítésére, a szervesanyag felszaporítására. E módszereket a hazai termelők is alkalmazzák már. Néhány multinacionális nagyvállalat – mint a Nestlé – ugyanis évi több milliárd forintot fordít arra, hogy az általa előállított termék, például az állateledel a körforgásos gazdálkodásból származó alapanyagokat használjon fel. A beszállító termelők ezért szerették volna, ha az illetékes magyar minisztérium támogatná a fenntarthatóságot, de hiába. „Át kellene törnünk a falat, hogy a kormány aktívabban segítse a körforgásos gazdálkodást, mert az átállás alatt, amely négy-öt év is lehet, veszteséges ez a gazdálkodási forma” – érvelt a közgazdász. Az átálláshoz ugyanis drága eszközökre és módszerekre, direktvetőgépre és „okosöntözésre” is szükség van.

Öntözni persze csak ott lehet, ahova eljut a víz. Balla Ivánt, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége (VTOSZ) elnökétől azt kérdeztük, az elöregedett csatornahálózat képes-e ellátni a megnövekedett feladatát? Nos, Magyarországon hajdan 350 ezer hektárt öntöztek, de a terület 60 ezer hektárra csökkent. Csak évtizedes fejlesztés után lett újra 120 ezer hektár öntözhető. „Rengeteg a kihasználatlan vizi infrastruktúra, amelybe újra életet kell lehetni” – előlegezte meg a VTOSZ elnöke. Az elmúlt években a vizgazdálkodási társulatokba tömörült önkormányzatok, ipari szereplők, gazdálkodók víz önrendelkezési joga is sérült. Mivel a társulat ellehetetlenült, nagyjából ötvenezer kilométer csatornahálózata ellátatlan. A VTOSZ keresi a vízgyűjtő területükön képződő hat köbkilométer víz megtartásának módját is, hiszen – ahogy az elnök fogalmazott – „továbbra is több víz távozik az országból, mint amennyi beérkezik”. A szövetség helyreállítási terveivel már három minisztériumban is járt, amelyet – az elnök szerint – kedvezően fogadtak.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban Jane Goodall brit főemlőskutató, etológus és antropológus gondolatát idézte, aki nem ért egyet azzal, hogy „gondolkodj globálisan, de cselekedj lokálisan”. Goodall úgy véli, „depressziós leszel, ha globálisan gondolkodsz, ezért inkább gondolkozz és cselekedj lokálisan”. A VTOSZ ennek jegyében helyi civil vízgyűjtóközösségeket próbál alakítani a gazdasági szereplők érdekeinek megjelenítésére. Az önkéntesvízőr-mozgalom is ilyen valós társadalmi igényt valósít meg, azonban az elnök szerint ezt szakmai keretek közé kell terelni. A szövetség szakemberei az önkormányzatokkal, felhasználókkal közösen a vízmegtartási program sikeres megvalósításához is háttéranyagot készítenek a kormánynak. „A vízmegtartás dinamikus folyamat, de erre még nem vagyunk kellően felkészülve, hogyan kellene működtetni” – indokolta a kezdeményezést Balla Iván. Ebben is számít a társadalmi mozgalmakra, hogy az érdekeltekkel vízgyűjtő közösségeket hozzanak létre.

E vízmegtartáshoz Raskó György az összesen 70 ezer hektárnyi hazai halastavat  tartja a legjobb megoldásnak, amelynek azonban csak a harmada termel. Közülük a biharugrai halastó a helyi összefogásra is jó példa az ottani okos kompromisszummal. „Olyan komplex vízmegtartó koncepció kell, ami jó a haltermelőknek, az erdészeknek és a környékbeli gazdálkodóknak is” – állította az agrárközgazdász. Ahhoz azonban, hogy az ezekben tárolt 350 millió köbméter vizet hasznosíthassák, meg kellene tiltani, hogy ősszel leeresszék a vizet. Így Biharugrán is csak azt kell egyeztetni, hogy a vízből mennyi jusson a telepített erdőkbe, a rétekre, a szántókra. „Ezek az integrációk hiányoznak Magyarországon, ami Biharugrán bevált. De ez csak úgy megy, ha mindenki benne van: össze kell fogni a saját jövőnk és a magyar mezőgazdaság érdekében” – foglalta össze az agrárközgazdász.