A legtöbb esetben még most is csak az adás-vételi szerződés kötelező elemeként kerül elő az energetikai tanúsítvány, ami viszont egy másik tényre mutat rá, miszerint a vevőket sem izgatja különösképp a kérdés - közölte a Privátbankárral a Duna House.

A korcsoporti bontást megfigyelve, minden előzetes várakozás ellenére a 60 fölöttiek jöttek ki a legjobban. A statisztika szerint minden negyedik általuk megvásárolt ingatlan „C- követelménynek megfelelő” vagy annál jobb besorolást kapott. A létszámban háromszor ekkora csoport a 20-30 közöttiek 23%-a veszi ezeket, a legkevesebbet pedig 16%-kal a negyvenesek vásárolják. A „G – átlagost megközelítő” vagy ennél rosszabb, vagyis a „H2 és „I” besorolásút a legtöbben 24%-kal szintén a 40-esek veszik és a legkevesebben a 60 fölöttiek 14%-kal.

A státusz szerinti bontás a magasabb besorolásban viszonylag homogén képet mutat. A legtöbb jó (A,B,C) besorolású ingatlant a magukat középvezetőnek vallók vették 31%-ban, a legkisebb arányban – nem sokkal lemaradva - pedig épp a felső vezetők 24%-kal.

A rosszabb ingatlanoknál (G,H,I) is talán érdekes a végeredmény, ugyanis a vállalkozók csoportjánál minden negyedik ilyen állapotú, és épp a nyugdíjasok körében fogyott csak 13%-ban, nyilván a korosztályi bontást erősítve. A felső vezetők körében is magasabb volt az arány, ők 19%-ban vették a gyenge besorolásúakat.

A Duna House elemzésének végkövetkeztetése, hogy a viszonylag közel eső adatok alapján nincs egyelőre olyan társadalmi réteg sem korosztály, sem státusz szerinti bontásban, amelyik tudatosabban vásárolná a magasabb energetikai osztályú ingatlanokat. Ehhez feltehetően további néhány év szükséges még, illetve a hirdetésekben való feltüntetése a besorolásoknak, amely kissé irányítja a választást, így „nevelve” hosszú távon a lehetséges vevőket.