A jelentésből kiderül, hogy a bérszakadék csak nagyon lassan szűkül: 2007-ben 17,6 százalék volt a férfiak és nők közti átlagos különbség, 2010-re ez 16,4 százalékra módosult. Vagyis tavalyelőtt a nők átlagosan 16,4 százalékkal kapnak kevesebb bért ugyanazon vagy ugyanolyan értékű munkáért, mint a férfiak. A tagállamokon belül is nagyok a különbségek - 4,4 százaléktól 25,5 százalékig terjednek -, ráadásul a különbség egyes országokban növekedő tendenciát mutat.
Bauer Edit a bérszakadék okai közül kiemelte "a munkaerőpiacon meglévő szakmai, horizontális és vertikális szegregációt, a nők munkájának alulértékelését, a munka és a magánélet közötti egyensúly terén tapasztalható egyenlőtlenséget", továbbá a sztereotípiákat már a tanulmányi irányok megválasztásában és a pályaválasztási tanácsadásban is.
A szlovákiai magyar képviselő jelentése szerint a statisztikák azt mutatják, hogy "a nemek közötti bérszakadék akkor kezd igazán láthatóvá válni, miután a nők első szülési szabadságukról visszatérnek a munkaerőpiacra, tovább fokozódik a pályafutás külső tényezők - mint a munkavégzés gyermekvállalás miatti szüneteltetése és hozzátartozó családtag ápolása - miatti többszöri megszakításával, és növekszik a korral és az iskolai végzettséggel".
Felszólalt a jelentés plenáris vitájában mások mellett Pelczné Gáll Ildikó (Fidesz), aki egyebek között arra mutatott rá, hogy a nyilvánosság segítségével és az átláthatóság növelésével a bérszakadék jelentősen csökkenthető. Úgy vélte, hogy a gazdálkodó szervezeteknél az éves beszámoló részévé kellene tenni a különbség statisztikai kimutatását és ezáltal a nyilvánosság segítségét kérni a szakadék megszüntetésében.
Erősödni tudott a reggeli borzalmas kezdés után.
