Doktor úr, a maga szíve sose fáj?

Az egészségügy modernizálásának sarokkövei az alapellátás megerősítése, a háziorvosok munkájának magasabb szintű elismerése, tevékenységük megfelelőbb finanszírozása és a hatékonyabb ellátás megszervezése – írja a GfK Hungária a háziorvosi praxisok tevékenységének felmérése nyomán. Ennek során körvonalazódott, hogy a háziorvosokkal szemben jelenleg támasztott elvárások túlzóak, hiszen egyszerre kellene összetett gyógyítói-gondozói-megelőző tevékenységet folytatniuk, illetve vállalkozást működtetniük annak ugyancsak rendkívül sokrétű feladattömegével.

Ezerfélét kell csinálniuk a gyógyítás mellett

A mára kialakult helyzetben a háziorvosi praxisok önállósága egyben azt is jelenti a legtöbb esetben, hogy a gyakorlatban teljesen gazdátlanná váltak és mindenféle irányítás, illetve bárminemű támasz nélkül működnek - írják. A mindennapi gyakorlatban a háziorvosok munkájuk legnagyobb részét nem szűken vett orvosi tevékenységekkel kell, hogy töltsék, sokkal inkább más szakképesítésű dolgozók feladatát végzik. Hiányzik a rögzített működési mód és nincsenek egységes szervezési keretek.

Mindezek következtében a háziorvosok többsége munkájában magányosnak érzi magát, bevallásuk szerint olyan, mintha mélyvízben lennének. Emellett a legtöbbjük számára alig van kapaszkodó a munkavégzésben és fenyegetésként élik meg a sokféle előírást, hatósági megfelelést és ellenőrzést. A rájuk háruló rengeteg adminisztráció mellett nagyon kevés idejük jut a betegekre és sokszor érzik úgy, munkájukat valódi eszközök nélkül végzik.

Az orvosok, főleg az orvosnők korán halnak

A fentiek ismeretében nem meglepő a különböző hazai és nemzetközi felméréseknek az a furcsa eredménye, amely szerint az orvosok, különösen az orvosnők, korábban válnak súlyos beteggé, mint hasonló végzettségű és jövedelmű társaik. Sokuk válik idejekorán kiégetté, a lelki betegségek és az ezekből fakadó halálozás aránya is magasabb körükben.

„A tudományos vizsgálatok eredményei alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy ma már nem a mosónők halnak korán, sokkal inkább az orvosnőkre igaz ez az állítás” – írja a GfK Hungária. Ebben jelentős szerepet játszik az a tény, hogy nem tisztázottak pontosan az orvosi feladat határai, az elvárások és nagyon sok feldolgozatlan lelki teherrel jár ez a foglalkozás – teszik hozzá. A háziorvosok túlterheltségének kezelésére az egyik lehetséges megoldás a praxisközösségek működtetése, amelyekben több háziorvos közösen von be a menedzsmentbe más szakmabelieket, illetve vesz igénybe támogató funkciókat.

Együtt könnyebb az orvoslás is

Így például egy-egy praxis önállóan nem tud pszichológust, gyógytornászt vagy dietetikust alkalmazni, illetve telefonos szolgálatot működtetni, megosztva azonban és a finanszírozást ezekhez a feladatokhoz igazítva olyan szolgáltatásforma jöhet létre, amely mind a betegek, mind a gyógyítók érdekeit szolgálja. Így a rendelések alatt az orvosok sokkal több időt tudnak valódi orvosi tevekénységre fordítani.

A praxisközösségek feladatmegosztása mellett a tapasztalatok megosztása is támogatja a magasabb színvonalú ellátást. A többek között Németországban az alapellátás szerves részeként alkalmazott Bálint-csoport módszerével a háziorvosok közösen tudják megoldani a munkájuk során felmerülő problémáikat.