A tartós bérletre és a pénzügyi lízingre vonatkozó számviteli szabályokat is átírja a március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv.

A változás lényege, hogy az új Ptk. az olyan határozott ideig tartó bérletet is automatikusan pénzügy lízingnek minősíti, amely során a lízing futamideje eléri vagy meghaladja a lízingtárgy hasznos élettartamát; a futamidő nem éri el a gazdasági élettartamot, de a lízingbevevő lízingtárgy szerződéskori piaci értékénél jelentősen alacsonyabb áron megszerzi vagy megszerezheti a lízingtárgy tulajdonjogát; a futamidő alatt fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy piaci értékét. Ez utóbbi feltétel független attól, hogy a futamidő hogyan viszonyul a lízingtárgy gazdasági élettartamához, illetve, hogy történik-e a futamidő végén tulajdonszerzés.

„Mivel a pénzügy lízing fogalmát a számviteli törvény a Ptk-ra hivatkozva határozza meg, ezért fenti feltételeknek megfelelő, március 15-ét követően megkötött tartós bérleti konstrukciókat mind a bérbeadónak, mind a bérbevevőnek a pénzügyi lízing szabályai szerint kell majd kezelnie – foglalta össze rá Nyári Zsolt, a MAZARS szenior adómenedzsere.

Nyári Zsolt elmondta: a hazai vállalatok körében mindennapos gyakorlat, hogy a működéshez szükséges eszközöket, vagy azok egy részét (pl. az irodai gépeket) a cégek nem megvásárolják, hanem tartós bérletbe veszik, majd a futamidő végén – ami lehet akár két-három év is – visszaadják tulajdonosának. Ennek a konstrukcióknak a jellemzője a többi között – a pénzügyi lízingügyletekkel ellentétben – hogy az eszköz végig a bérbeadó (tulajdonos) könyveiben kerül kimutatásra, az eszköz után ő számol el értékcsökkenést, valamint hogy a bérlőtől kapott összeg teljes egészében szolgáltatási díjként kerül lekönyvelésre.

A pénzügy lízing számviteli kezelése jelentősen eltér a tartós bérletes konstrukciókétól, így az új szabályozás jelentős befolyással lehet az bérleti ügyletben érintett felek nyilvántartási, könyvelési és adminisztrációs gyakorlatára.