A francia elnöki pár, a konzervatív Nicolas Sarkozy és a szocialista Carla Bruni házassága a demokratikus együttélés modellje, s annak szimbóluma, hogy a szerelem ellenére lehet véleménykülönbség egy párkapcsolatban. Történetük már-már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen - véli Anne Muxel francia politológus. Te, én és a politika: szerelem és meggyőződések címmel október 9-én jelenik meg a Francia Politikai Élet Tanulmányi Központja (CEVIPOF) kutatójának legújabb tanulmánykötete, amelyben arra a kérdésre keresi a választ: van-e és ha igen, mi a szerepe a politikai meggyőződésnek a franciák párválasztásában? Ennek megválaszolásához ötven mélyinterjút készített különböző korú, nemű és politikai meggyőződésű emberekkel.
A Le Nouvel Observateur című baloldali hetilapnak adott interjúban a politológus elmondta: míg 1978-ban a francia párok 46 százaléka nem szavazott egyformán, ma már csak negyede szavaz két különböző pártra és alig 14 százaléka vallja nyíltan azt, hogy más politikai táborba tartozik. A felmérésből az is kirajzolódik, hogy az emberek többsége egy tartós kapcsolatban olyan személlyel szeretne élni, aki hozzá hasonló politikai és morális meggyőződéssel rendelkezik.
Ennek ellenére létezik, de nagyon ritkán, tartós együttélés jobb- és baloldali emberek között - állítja a politológus. Pedig az elnöki (álom)páron kívül még két másik konzervatív kormánytag is a politikailag vegyes párok számát szaporítja. A konzervatív családból származó Nathalie Kosciusko-Morizet környezetvédelmi államtitkár Jean-Pierre Philippe szocialista polgármesterhez ment férjhez, a kormány legszebb nőtagjaként számon tartott szenegáli származású Rama Yade emberi jogi államtitkár pedig egy szintén elkötelezett baloldali család sarjának, Joseph Zimet-nek adta a kezét.
A kutató önmaga számra is meglepő következtetésre jutott tanulmányában: az általában liberálisan gondolkodó, a másság tiszteletét és a toleranciát értékként hirdető baloldali választók a magánéletben viszonylagos intoleranciát mutatnak a másképpen gondolkodók irányában. Számukra ugyanis sokkal kevésbé képzelhető el szerelmi viszony egy politikailag más meggyőződésű személlyel, mint amennyire egy jobboldali férfi vagy nő elfogad egy politikailag másképp gondolkodót társának. Példának a kutató felidézte egy fiatal "sarkozysta" nő történetét, akit csak a baloldali férfiak vonzanak. Egy baloldali nyugdíjas tanárnő viszont úgy nyilatkozott, hogy amikor egy jobboldali férfival találkozik, kedve lenne azt megölni. Egy harmadik nő pedig azt állítja magáról, hogy soha nem tudna beleszeretni egy olyan férfiba, aki képes volt Sarkozyre szavazni. Sőt, egy politológus hallgató egyenesen azt magyarázta el a kutatónak, hogy a szerelem nem lehet jobboldali.
A baloldaliaknál valószínűleg sokkal erősebb az a vágy, hogy társukkal megoszthassák a közösséghez való tartozás és a társadalom megváltoztatásának baloldali eszméjét, míg a jobboldaliak inkább az egyének szabadsága alapján képzelik el a társadalmat, és talán ezért tanúsítanak érzelmi életükben nagyobb tiszteletet a másként gondolkodás irányába. De ez nem jelenti azt, hogy a baloldali meggyőződésű emberek mind ilyen zárkózottak lennének - hangsúlyozza Anne Muxel.
Gyurcsány rekordot dönt és hosszú távra tervez
Durvul a vádaskodás: oroszgyűlölőnek tituláják Rice-t
MSZP: inkább az SZDSZ, mint a választás
MTI
Hollandiához hasonló lépésre készül a magyar kormány.
