Szemet hunynak a cégek, vagy állandóan bíróságra járnak?

2014. január elsejétől lép hatályba a közérdekű bejelentésekről szóló törvény. A törvénytervezet eredeti formájában a fejlett országok gyakorlatának megfelelően kizárólag az állami szerveknél tapasztalt korrupció ellen felállítandó bejelentői rendszerrel szemben fogalmazott meg előírásokat, ám az elfogadott törvény már két vállalatokat is érintő passzust is tartalmazott. Ezek komoly adminisztrációs terheket róhatnak a cégekre - közölte a Privátbankárral a KPMG.

Elhúzódhatnak a vizsgálatok

„Magyarországon ilyen bejelentőrendszereket jellemzően multinacionális cégek üzemeltetnek saját hálózatukon belül. Ezek a rendszerek jellemzően ugyanolyanok minden olyan országban, ahol a társaságnak érdekeltsége van” – világítja meg a problémát Antalóczy György, a KPMG csalásmegelőzési és felderítési üzletágának vezetője. A szakértő szerint egy jogszabály szükségképpen nem veheti teljes körűen figyelembe a nemzetközi szokásokat, így sok cég gyakorlatának ellentmondhat.

A szakértő szerint számos multinacionális cég bejelentővédelmi rendszerének alapja a névtelenség. A magyar jogszabály ezzel szemben a név és a cím megadását preferálja, hiszen a névtelen bejelentések kivizsgálása a jogszabály szerint nem kötelező. A névvel-címmel tett bejelentéseket ezzel szemben nagyon gyorsan, 30 napos határidővel kötelező kivizsgálni.

„A 30 napos határidő legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható, de ez sem segít akkor, amikor a bejelentett cselekmény csak ismétlődés esetén leplezhető le, ám ez mondjuk fél év múlva következik be újra” – említ egy tipikus helyzetet a KPMG szakértője.

Nem a büntethetőséggel vannak fenntartások

Ennél is nagyobb probléma, hogy ha a vizsgálat büntethető mértékű, azaz például 50 ezer forintot (a büntetőjogi értékhatárt) meghaladó értékű visszaélést állapít meg, a vállalat köteles feljelentést tenni.

„Ez a rendelkezés jelentéktelen perek százait zúdíthatja a bíróságokra, és a feljelentőnek sem jó, ha például egy mobiltelefon ellopása miatt vállalnia kell a feljelentéssel kapcsolatos adminisztratív terheket, a beadvány megírását, a meghallgatásokat, az ügyvédi költségeket és a bíróságra járást” – mondja a KPMG szakértője. A cégeknek ez biztosan nem éri meg: nem véletlen, hogy a kisebb kellemetlen ügyeket a vállalatok jellemzően házon belül intézik el.

„Fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy komoly ügyeket ne lehessen eltussolni, az ilyesmiben részt vevő vezetők ne távozhassanak „közös megegyezéssel” a cégtől, hogy azután másutt magas pozícióban elhelyezkedve ismét visszaéléseket kövessenek el” – mondja Antalóczy György. Éppen ezért szerinte nem magával a feljelentési kötelezettséggel van probléma, hanem azzal, hogy azt a törvény a büntethetőség határához igazítja. Nem véletlen, hogy a Btk. is csak a bűncselekmények egy rendkívül szűk – főbenjáró – csoportjára ír elő feljelentési kötelezettséget az állampolgárok számára, mint amilyenek az államellenes bűncselekmények, például a hazaárulás.

Pozitívumnak tartja viszont a szakértő, hogy a jogszabály a német „külső ombudsman” mintájára meghonosítja a bejelentővédelmi ügyvéd jogintézményét. „Ez feltehetően erősíteni fogja a bejelentők bizalmát, hiszen az ügyvédet eleve szigorú titoktartás köti: a bejelentő hozzájárulása nélkül csak a bejelentés tartalmát közölheti az őt megbízó vállalattal, a bejelentő személyét nem” – véli Antalóczy György. Tovább erősíti a kiszervezett bejelentővédelmi ügyvédek iránti bizalmat, hogy a jogszabály körülbástyázza függetlenségüket, például csak olyan ügyvéd vállalhat el ilyen megbízást, aki az adott céggel a megelőző öt évben nem állt szerződéses jogviszonyban.