Tíz pontban foglalta össze Rácz András Oroszország-szakértő, aki az elmúlt napokat Orbán Balázs doktori eljárásának szentelte, hogy szerinte mit érdemes tudni az ügyről.
Először is leszögezi:
„Mindenkinek joga van tudományt művelni, így természetesen Orbán Balázsnak is. Személy szerint nem értek egyet szinte semmivel, amit és ahogy csinál vagy képvisel, de szilárd meggyőződésem, hogy neki is ugyanúgy joga van tudományos fokozatot szerezni, mint bárki másnak, ha ugyanúgy teljesíti a követelményeket, mint bárki más.”
A szakmai megállapításait így összegzi Rácz:
a) a disszertáció két hipotéziséből az egyik biztosan nem Orbán Balázs ÖNÁLLÓ eredménye, mert az Árpási Botonddal KÖZÖS cikkükből származik (1. hivatkozás)
b) a disszertációban elemzett öt esettanulmányból kettő ugyanebből a KÖZÖS cikkből származik, tehát definíció szerint ezek sem ÖNÁLLÓ eredmények.
c) a disszertációban legalább kilenc oldalnyi szöveg szó szerinti, vagy átfogalmazott átvétel ebből a közös cikkből.
d) mindezek ellenére sem a tézisfüzet, sem a disszertáció nem tartalmaz egyetlen hivatkozást sem erre a közös cikkre. Nincs megemlítve sem a lábjegyzetek között, sem a felhasznált szakirodalomban. (a témához kapcsolódó szakmai publikációk között fel van sorolva, de az ugye teljesen más kategória.)
Ezt így összességében elég nehéz nem durva plágiumnak nevezni.
Nem, szerintem nem önplágium. Önplágium akkor lenne, ha egyszerzős cikkről volna szó – ám ezt a bizonyos közös cikket ketten írták, ráadásul úgy, hogy Árpási volt az első szerző. Ergo azzal, hogy valaki más szellemi termékét is felhasználja hivatkozás nélkül, azzal Orbán Balázs definíció szerint kizárja az önplágiumot."
Aztán kiemeli azt is, hogy nagyon különös ez az eset azért, mert kétszáz oldalból „csak” 9-10 oldal a plagizált rész.
„Azért tűnik kevésnek, mert a lebukással járó óriási tudományos és reputációs kockázat egyszerűen nem áll arányban a nyereséggel. Summa kilenc oldalért felvállalni mindezt... ez nekem egyszerűen nem tűnik racionális döntésnek”
- írja Rácz, aki elképzelhetőnek tartja, hogy ezt Árpási Botond – aki talán a szöveg szerzője – „szándékosan hagyta benne ezt az aknát a szövegben”.
A lényeg viszont az, hogy Rácz szerint erre a szövegre nem lenne helyes döntés megadni a doktori fokozatot, de hozzáteszi, erről nem ő, hanem az illetékes egyetemi bizottság fog dönteni, és ezt a döntést, akármi is lesz az, mindenkinek el kellene fogadnia.
"Ha úgy alakul a védés, hogy Orbán Balázs végül nem kap fokozatot, akkor sem történik tragédia. Akkor sem változik ugyanis az az alaptétel, hogy mindenkinek joga van tudományt művelni, így természetesen neki is.
Ergo, ha esetleg jövő héten nem is sikerül neki a védés, attól még ugyanúgy joga lesz később, egy másik eljárásban, nyilván egy átdolgozott disszertációval, de újra megkísérelni a fokozatszerzést. Semmi dráma – a tudományos fejlődésnek integráns részét képezik a sikertelen próbálkozások is"
- írja még Rácz, aki szerint a történet valójában arról szól, hogy
„a tudomány és annak képviselői mennyire működhetnek önállóan, szakmai alapon, kizárólag a tudományosság szabályainak megfelelően, politikai, ideológiai, pénzügyi, vagy bármilyen más nyomásgyakorlástól mentesen. Ez az igazi tét.”
Sok a lemondás. 
