Fogy a Balatonból a szabadság, ez nem vitás. Főleg azok számára, akik nem gazdagok. Úri huncutság lett abból, ha valaki ott nyaral. Beszélgetés Bornai Tiborral, a KFT együttes tagjával.
Ez az interjú e-mail-en keresztül készül; amikor fölhívtalak, azt mondtad, hogy a hely, ahol laksz, nem nagyon internet barát, a kapcsolat meg-megszakadhat, jobb, ha írásban teszem fel a kérdéseket. Csak ez van a válaszod, választásod mögött, vagy bizonyos értelemben elutasítod a technika legújabb vívmányait?
Nem, dehogy is utasítom el. Mára ez a létezés egyik alapfeltétele. Nehezen harmonizálok vele, mert az én lelkem nem csak nullákból és egyesekből gazdálkodik, szóval inkább tűröm minden nyűgét, s nyilait. Ha pedig bajba kerülök, a fiamat hívom segítségül.
Bornai Tibor. Kép: Bornai Tibor
A koronavírus alatt a kényszerű elzártságban az emberi kapcsolatok jórészt az online térben zajlottak. Szerinted ezek mennyire voltak képesek kiváltani a kommunikáció és az emberi érintkezés hagyományos formáit? Egyáltalán te élsz ezekkel a lehetőségekkel, vagy vidéki (viszonylagos) elzártságodban ez a kérdés valójában fel sem merül?
Szerintem az emberi kapcsolatok próbája zajlott. Úgy hiszem, az bizonyosodott be, hogy még nem vagyunk érettek a Mars-ra költözésre. Még sok XX. századi maradt bennünk. De semmi vész! Néhány évtized, és szépen beletörünk, belegörbülünk a képernyő-létezés mámorába. Itt, az erdőszélen, ahol élek, a kutyáim ebből semmit sem éreztek és az őzeket meg a vaddisznókat sem láttam idegesnek.
Az aktualitások diktálta kötelező köröket ezzel meg is futottuk. Most térjünk a lényegre, ami a Balaton. Igazi ismertséged a Balatoni nyár című dal megírásától datálódik, és a tó tematikusan végig ott van munkáidban. Mi az, ami miatt ennyire vonzódsz a tóhoz?
A szerelem a Balaton iránt megmagyarázhatatlan. Maga a szerelem megmagyarázhatatlan. A Balaton egy érzés, nem pedig egy tó. Be kell vallanom, ez a szerelem nem kölcsönös, a Balaton nem viszonozza. Nem sikerült egy pici házat se vennem és sem rokonom, sem barátom nincs, aki követelné, hogy nyaranta egy hetet mindenképpen töltsek ott. Így aztán néha odaautózóm, belopakodok a Káli medencébe, meg a Tapolcaiba, fölmegyek a fonyódi kettős dombra, vagy a Badacsonyra, és már indulok is haza.
Idén voltál már a Balatonban? Egyáltalán a tó számodra egy fürdőző hely, vagy inkább az ihlet forrása?
Idén még nem voltam. Vírus. De készülök. És nem feltétlenül fürödni. Nekem ott esőben is jó. Beszívom a levegőjét és utána hetekig bent tartom. Ez szokott lenni.
A Balatoni nyár után megszületett a Balatoni tél című számod is. Ezt valamiféle fricskának szántad?
Dehogyis! A telet ugyanannyira szeretem a Balatonnál, mint bármelyik másik évszakot. Az a hangulat utánozhatatlan, leírhatatlan, megunhatatlan és még sorolhatnám a –tatlanokat. De mindez talán hallható is a dalban. Igaz, ritkán játsszák a rádiók, ezért, ha tehetem, minden fellépésemen eljátszom, hogy minél többen tudjanak a létezéséről.
Számtalan filmzenét írtál, köztük Tímár Péter kultikus mozijának a Zimmer Ferinek is te voltán a zeneszerzője. Ez aztán vérbeli balatoni történet, a „szoba kiadó” tábla (és a szöveg német megfelelője) akár a Balaton védjegye is lehetne. Benned milyen emlékeket idéz ez a Zimmer Frei-es időszak?
Annak a filmnek volt más zeneszerzője is, én csak egy dallal vagyok benne, meg talán egy dalszöveggel. Amit kérdezel, az a szocializmus gyengülő időszaka. Már nem vitt be a rendőr, ha nem volt munkahelyem. (Nem volt.) De az M7-es még annyira dübörgött a kerekek alatt, hogy többször is megálltam megnézni, nincs-e defektem. Akkoriban azt mondták, ha tapsra minden építőanyag visszakerülne az útba, ami máshol van, ezer meg ezer víkendház dőlne össze. Persze ez biztos csak rosszindulatú vicc volt. (Nem.)
Fotó: youtube
Ülünk a mólón címmel könyvet is írtál a Balatonról. A könyvhöz írt ismertetőben így fogalmazol: „A Balaton számomra a szabadsággal rokon értelmű szó. Ezt a két fogalmat: Balaton és szabadság, együtt tanultam meg, és máig egymás mellett élnek a lelkemben. Ebben a könyvben azt kutatom, vajon maradt-e még a szép szabadságból valamennyi a tó partján.” Mindezt 2013-ban írtad, azóta pedig igencsak nagyot változott a világ. Hogy látod, mi maradt a hajdani szabadságból az egyre-másra elkerített szabad strandok, és a partra épülő lakóparkok világában?
Fogy belőle a szabadság, ez nem vitás. Főleg azok számára, akik nem gazdagok. Úri huncutság lett abból, ha valaki ott nyaral. Állítólag Horvátország olcsóbb. Nem tudom. Tömeg a közértben … a helyiek panaszkodnak, hogy a turisták miatt nekik is a drága árut kell megvenniük. Mindig van panasz. Aztán az ember bemegy a vízbe, vagy lenéz a szigligeti várból és csak azt érzi, boldog.
Mostanában (nekem legalább is úgy tűnik) a Balaton is valahogy bekerült abba a világba, ahol már csak (vagy elsősorban) a teljesítmény számít: Balaton átúszás, biciklizzük, fussuk, gördeszkázzuk egy nap alatt, fél nap alatt, egy perc alatt a tavat. A nyugodt pihenés, a relaxáció, az ejtőzés tava már csak múltbéli emlék, vagy esetleg újra lehet valahogy generálni?
A generáláshoz én nagyon kevés vagyok. Mindenki a saját lelkében éli meg a dolgokat, ott kell rendet teremteni, ha valami nem stimmel. Kedvenc filozófusom, Epiktétosz írja, hogy nem a dolgok zavarnak bennünket, hanem a dolgokról kialakított véleményünk. A világon pedig csak egyetlen valamit változtathatunk meg és ez éppen a saját véleményünk.
Egy szellemesnek szánt kérdés a végére. Biztos hallottál arról, hogy július elsejével a NAV áttért a kötelező online számlázásra. Mivel az életforma.hu egy olyan lapcsalád tagja, mely főleg gazdasági lapokat tömörít, így mindenképpen meg kell kérdezzem tőled, a KFT-t ( volt együttesedet) mennyiben érinti a változás?
A KFT nem a volt együttesem. Rendszeresen fellépünk – ha éppen nincs járvány – és talán csak ezért gondoltad, hogy „volt”, mert nem szerepelünk a tévében. Hát nem. Nekünk ott a színpad, az élő muzsikálás. A kérdésre térve: lesz egy kis nehézség, eleinte biztosan bajlódni fogunk az online számlázással, de bele lehet jönni, ez nyilvánvaló. A hárommilliós határ … hát azt előbb el is kéne érni. Ha úgy lesz, édes gond lesz, de biztos megoldjuk.
Az interjú eredetileg laptársunk, az eletforma.hu oldalán jelent meg.
Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá
havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is,
a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk!
Legyen Ön is előfizetőnk!
Ki szabadította fel Auschwitzot? Mi történt ott egyáltalán? Bár fotók és filmek fennmaradtak erről a szörnyű népirtásról, a túlélők száma egyre kevesebb. Hogy lehet minden tényt megőrizni az utókornak, és az őrzés mikéntje mennyiben tükrözi egy adott korszak álláspontját?
Bécsben egyre népszerűbbek a Grätzloasen néven ismert, önkéntesek által épített apró „aszfaltoázisok” – fa teraszburkolattal, virágládákkal és ülőhelyekkel kialakított mini parkok, amelyek az utcák szélén hoznak zöldet és közösségi életet a város vérkeringésébe.
Avagy: mennyit ér egy régi kavics? Mondjuk egy kicsit nagyobb méretű kavics, és ezért a szokásosnál egy kicsit nehezebb kavics. Meg, mondjuk, egy messzebbről érkezett kavics. Nem a szomszéd faluból, vagy a szomszéd országból, annál is messzebbről, de még a szomszéd kontinensnél is messzebbről. Nos? Kinek mennyit érhet? Mindez kiderülhetett idén júliusban, azon a New York-i árverésen, amelyet a Sotheby’s rendezett.
Az orosz Állami Duma első olvasatban elfogadta a „hagyományos értékeket lejárató filmek” forgalmazási engedélyének megtagadásáról szóló törvényjavaslatot, bár a vita során nem volt egységes a képviselők álláspontja.
Anne Morelli belga történész A háborús propaganda alapelvei (Principes élémentaires de propagande de guerre) című, 2001-ben megjelent monográfiájában nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy tíz pontban rendszerezze a modern háborús propaganda működésének szabályait.
Tallin és Billund a két új állomás. 
