Hazánkban a demokratikus választással létrejöttek az önszervező helyi hatalomgyakorlás szervezeti kereteit megteremtő önkormányzatok. A települési önkormányzatok alapvető feladata - a közhatalom helyi közügyekben való gyakorlása mellett - a helyi közszolgáltatások biztosítása.
E feladatnak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazítható ellátása - melynek során nélkülözhetetlen a helyi közösségek kezdeményezőkészsége, áldozatvállalása is - elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodása feltételeinek megteremtését.
A gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók rendszere. Ez a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására.
Az Országgyűlés a helyi adóztatás kiemelkedő jelentőségét mérlegelve a települési önkormányzat önálló gazdálkodásában a helyi adókról a következő törvényt alkotja.
Ezzel a preambulummal kezdődik a helyi adókról szóló 1990-es törvény. Idézzül fel újra: "A gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók rendszere". Elég egyértelmű, nem?
Orbán Viktor ma bejelentette, hogy a kormány négy gazdaságvédelmi intézkedésről döntött. Ezek közül az egyik az iparűzési adó megfelezéséről szól, imígyen:
A kis- és középvállalkozások, valamint az egyéni vállalkozók iparűzési adóját január elsejétől a felére csökkentik. A 25 ezer fő alatti településeknek a kormány támogatást ad, a nagyobb önkormányzatok pénzügyi helyzetét pedig majd egyenként tekintik át.
A felére. Nem sok nappal ezelőtt még arról döntött a kormány, hogy jövőre nem emelhetik az adóikat a helyhatóságok, a megadott kedvezményeken sem változtathatnak, új adókat nem vezethetnek be. Döntött erről akkor, amikor az önkormányzatok számára a következő évre szóló helyi adótörvényeik módosítására megszabott határnapon már túl voltunk.
Akkor még csak befagyasztották az adót, most már arról van szó, hogy egy elég széles vállalkozói körben meg is felezik az iparűzés után fizetendő közterhet.
Nem sok kétség maradhat, mi a cél. Ha idevesszük a gépjárműadó elvonását, az ingyenes parkolás elrendelését, a napnál is világosabb, hogy itt bizony a nagyobb városok ellehetetlenítésével van elfoglalva a kormány, nem a válság okozta károk érdemi enyhítésével.
Oda kell csapni az ellenzéki fészkeknek, akik 2019-ben elárulták a nemzeti kormányt, hogy megtanulják, ha nem adják át a város kulcsát, akkor keserves esztendők elé néznek.
A települések - szemben a kormánnyal - nem tudnak csak úgy hitelt felvenni, erről már korábban gondoskodtak a jogszabályokban Orbánék. Csak meghatározott céllal, és adott esetben kormányzati jóváhagyással tudnak ilyen módon forráshoz jutni, ha rászorulnak. A kormánynak természetesen jóval nagyobb a mozgástere - nem olyan régen lapátoltak be 2,5 milliárd eurónyi összeget kötvénykibocsátásból.
Innen nézve a most bejelentett intézkedések közül fájóan hiányzik a központi költségvetés teherbíró képességét próbára tévő intézkedés adóoldalon. Miért nem csökkentik januártól a szociális hozzájárulási adót, ami a munkaadóknak jelentene könnyebbséget, vagy az szja-t, ami pedig a munkavállalók jövedelmi helyzetén javítana egycsapásra? Miért kell 27 százalékon tartani az áfát, a világ legmagasabb fogyasztási adóinak szintjén? Mennyi jövedelem maradhatna egy alacsonyabb áfa mellett a háztartásoknál?
Persze van meghosszabbított bértámogatás, meg célzott lakáspolitikai kedvezmények, de a társadalom széles rétegét közvetlenül érintő teherkönnyítésről eddig nem tett bejelentést a kormányfő. Arra a jelek szerint nincs fedezet a központi büdzsében. Nem úgy az önkormányzati költségvetésekben. Amelyeket már nem csak adóbevételi soron fosztanak meg a működésük fedezetétől, hanem a szolgáltatásaik után díjbevételeik befagyasztásán keresztül is.
Orbán Viktor gyakran hangoztatja az Európai Unió testületeivel folytatott vitái során, hogy őt a nép választotta meg, ezért erősebb felhatalmazása van, mint a "brüsszeli bürokratáknak", akiket legfeljebb a főnökük választott meg. (Az persze továbbgondolásra érdemes, hogy ez a szembeállítás, hogyan tudott megjelenni az állam- és kormányfőket tömörítő tanács és az Európai Parlament ütközetében a jogállamisági kitételek kapcsán - az EP-ben történetesen megválasztott képviselők ülnek, no mindegy.) Orbán egyik kedvenc fordulatát idézve, a dolog úgy áll, hogy az önkormányzati képviselőket, polgármestereket ugyanolyan legitim választáson hatalmazták fel, mint a parlamenti képviselőket, legyen szó egyéni jelöltről, vagy listára kerülőről. Az önkormányzati testületekben ülők tehát ugyanolyan "kiváltságos helyzetben" vannak e logika szerint, mint Orbán. És ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, mint amit magának követel ki a magyar miniszterelnök.
De ez a tisztelet - bármit is mondanak ki a törvények - a jelek szerint nem jár a nagyvárosok vezetőinek. Valami más jár nekik, az alávetettség, hogy érezzék, hol a helyük - és érezzék az őket megválasztók is, hogyan kell majd dönteniük a következő választás alkalmával.
Szorosabb együttműködés a katonai fenyegetés hatására. 
