Uniós és brit zászló a brit parlament előtt Londonban. EPA/ANDY RAIN

Németh Tamás

Tizennégy éve élek Nottinghamben. Itt tanultam az egyetemen, folyamatosan dolgozom, tanulok, adót fizetek, gyerekeket nevelek. Sosem ért rossz szó vagy atrocitás amiatt, hogy nem vagyok őslakos. Azt látom, hogy a környezetemben élő embereknek fogalmuk sincs a Brexitről. Sem az Európai Unióról. Össze vannak zavarodva, és frusztráltak a kialakult helyzet miatt. De a többség úgy gondolja, hogy ahogy lesz, úgy lesz. Megoldják!

Mit szeretnének, miben bíznak, és hogyan látják a jövőt? Ezt kérdeztem négy nottinghami lakostól - mindannyian átlagemberek.    

- Mit szól ahhoz, hogy az Egyesült Királyság megállapodás nélkül léphet ki az EU-ból?

Mark Voss (27 éves, szabadidőközpont-menedzser):

- A megállapodás nélküli és a megállapodással történő kilépést is elfogadom, amennyiben az függetlenséggel jár. Hiszen bizonyított tény, hogy az uniós tagsággal temérdek összeg folyik ki az országból, aminek semmi hasznát nem látjuk. Ezt az angol gazdaság javára fordíthatjuk: új üzleteket indíthatunk,  javíthatunk az egészségügyön, az emberek életszínvonalán, akár angolokról, akár uniós állampolgárokról van szó. Mindenkit szívesen látok. (...)  A Brexit Angliáról szól. Hazafinak kell lenni. Olyan sok ország van Európában (például Svájc), amelyek nem az EU tagjai, mégis stabilak pénzügyileg, és erős a gazdaságuk.

Angharad Lloyd Mills (25 éves, edző):

- Fogalmam sincs, hogy mi lesz, ha nincs megállapodás. Kicsit ijesztően hangzik. Szerintem meg kellene egyezni.

Sue Benett (49 éves, recepciós):

- Nem befolyásolja az életemet, hogy lesz-e egyezség, hiszen minimálbérből élek. Nincs takarékbetétem és hitelem, nem utazgatok. Nem aggódom, hogy emelkednek-e az árak a Brexit miatt. A cégek majd új lehetőségeket keresnek. Nekem már most is elég nehéz, és nem hiszem, hogy sokkal rosszabb lesz. Szegény vagyok most is.

Jayne Gospel-Beasley (58 éves, takarító):

- Nem tudom, hogy mi lenne no deal esetén. Európa nem szállítana ide semmit, ugye? Nem szállítana több hagymát, nem kapnék több spanyol hagymát. Pedig azt nagyon szeretem!

- Támogatja vagy ellenzi, hogy újabb népszavazást tartsanak a kilépésről?

Mark Voss:

- Az újabb referendum azt jelentené, hogy nem a nép, hanem a politikusok akaratát követnénk. Hol van itt a demokrácia? Lehet, hogy most a maradáspártiak nyernének. De akkor is kérték volna az újabb népszavazást, ha a szűk többség annak idején a maradásra voksolt volna? Ugyanakkor  Nigel Farage és Boris Johnson (két kilépéspárti politikus, akik ma már nincsenek felelős pozícióban – a szerk.) sem a nép érdekeit és véleményét nézik. Elhagyták a süllyedő hajót. Ez az egész azt mutatja, hogy a politikusokban nem lehet megbízni.

Angharad Lloyd Mills:

- Jó ötlet, mivel sok embernek fogalma sem volt arról, hogy miről szavazott. Azóta sok, akkor nem említett dolog látott napvilágot, ami a maradásra ösztökélné az embereket. Én a maradásra szavaztam, és most is ezt tenném. De szerintem nem lesz újabb referendum.

Sue Benett:

- A maradásra szavaztam, és most is arra szavaznék. Az emberek csak azért voksoltak a kilépésre, mert meg akarták állítani a bevándorlást az EU-ból. Csak az uniós tömegekre gondoltak - ne vedd sértésnek -, amelyek elveszik a munkánkat. De akik ezt hangoztatták, azoknak amúgy sincs munkájuk, mert az állam pénzén, segélyeken élnek. Az tök mindegy, hogy bal- vagy jobboldaliak. 

Jayne Gospel-Beasley:

- Annak idején a kilépésre szavaztam, de már megbántam. Akkor mindenki azt szajkózta, hogy ki kell lépni. Éreztem a nyomást. Azt már nem tudom, hogy miért mondták. De most az lenne a megoldás, ha maradnánk.     

- Ön szerint ki a felelős a mostani politikai patthelyzetért?

Mark Voss:

- David Cameron (volt brit kormányfő)  és pártja kezdeményezte a referendumot, amelyen azonban egy neki nem tetsző eredmény született, és ezután lemondott. Utána jött Theresa May, aki nem állt a helyzet magaslatán, nem tudott erős Brexit-megállapodást kötni, és ezért is vált támadhatóvá. De igazából Cameront lehet hibáztatni.

Angharad Lloyd Mills:

- Theresa May. Talán. Ő eleinte bent maradt volna, most meg kilépne. Így nem lehet tárgyalni.

Sue Benett:

- Farage tette ezt az országgal. Előbb felkavarta az állóvizet, majd lelépett, és másra hagyta a piszkos munkát. Ráadásul folyamatosan beleköt mindenbe. De amúgy Corbyn (Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezére) is hasznavehetetlen. Maynek nagyon nehéz a dolga.

Jayne Gospel-Beasley:

- Nem tudom, de bárcsak a maradásra szavaztam volna, és akkor ez az egész már rég el lenne felejtve.

- Összességében hogyan látja a jövőt?

Mark Voss:

- A politikai helyzet sajnos azt mutatja, hogy nem foglalkoznak a jövőnkkel. Hiányos, megfoghatatlan információkat kapunk, hogy az alapján így vagy úgy szavazzunk. A média, a szónoklatok, a közösségi hálón olvasható dolgok mind azt mutatják, hogy csak kontrollálni akarnak minket, de nem képviselik az érdekeinket. Az EU is csak ezt akarja. Mielőtt beléptünk az unióba, függetlenek és gazdaságilag stabilak voltunk. A világ azóta nagyon megváltozott, de néha  kicsit vissza kell mennünk, hogy előrébb juthassunk a jövőben.

Angharad Lloyd Mills:

- Pozitívan látom a jövőt. Bár szívem szerint maradnék az EU-ban, és fogalmunk sincs, hogy mi fog történni a kilépés után, de majd megoldjuk valahogy.

Sue Benett:

- Nem tudom, hogy mi lesz. Valószínűleg nagyobb lesz a rasszizmus. Sőt, már most is az. De ez nem az „uniósok” hibája. Sokan olyan munkát végeznek, amit mi nem végeznénk el. A külföldiek sokkal keményebben dolgoznak, mint a britek. Megdolgoznak a pénzükért.

Jayne Gospel-Beasley:

- Nem tudom. A hagyma ezek szerint megdrágul. És azt hiszem, hogy az utazás is megdrágul. (Jayne, ezért vagy sem, még március 29., a brit EU-kilépés jelenlegi dátuma előtt elutazik Ibizára - a szerk.)