Biztos, hogy jó helyre mentek az uniós pénzek? Csak a szegényeket nem sikerült felzárkóztatni

Az utóbbi években jelentős uniós támogatást kaptak a hazai KKV-k. A cél a foglalkoztatásbővítése, a technikai modernizáció és a területi különbségek mérséklése. A várt hatás kettős lett volna: egyfelől kevesebb munkanélküli, s ezzel kevesebb költségvetési kiadás, másfelől a korábbi állás nélküliek jövedelme is jelentősen emelkedett volna. A csökkenő állástalanság miatt a már alkalmazásban állók keresetei is gyorsabban növekedhettek a nagyobb munkapiaci verseny miatt. Mindkettő a területi kiegyenlítődés irányába mutatott volna.

A GKI Zrt. most megvizsgálta, hogy a legutolsó elérhető adatok alapján mi valósult meg ezekből a várakozásokból.

Miből élünk?

A területi kiegyenlítődés egyik legfontosabb szegmense a lakossági jövedelmek közötti különbség mérséklődése. Ha a helybeliek jövedelme átlag felett nő, akkor a kiskereskedelem és a kapcsolódó szolgáltatások bővülése is átlag feletti lehet.  De több lehet az építkezés is. Ugyanakkor a lakossági jövedelmek kistérségi alakulásáról nincs hivatalos adat. Azonban a helyi lakossági jövedelmek jelentős részét (közel 70%-át) adó kereseteket és egyéb adózó jövedelmeket közelíteni lehet a NAV SZJA bevallásainak területi adataiból.

A lakossági jövedelmek forrásai (Forrás: GKI)

A lakossági adózó jövedelmek 70 százalékát a bérek, keresetek teszik ki, a maradék 30 százalékot pedig a működési eredmény, valamint a vegyes- és a tulajdonosi jövedelem alkotják. A következőkben az SZJA bevallásokból számítható nettó összjövedelmet vizsgálta a GKI. Ez a nettó keresetekhez hasonló mutató, de tartalmaz tulajdonosi (pl. lakossági bérbeadási, vállalkozói kivét) jövedelmeket is. Ezzel a teljes helyi adózó lakossági jövedelem háromnegyedét is meghaladó mutatóhoz jutunk. A legutolsó elérhető adat 2015-re vonatkozik.

Szegények és gazdagok

Az adatok alapján jól látható, hogy a Szombathelyi, Győri, Székesfehérvári és a Paksi járások által kijelölt „félkörön”, valamint Budapest környékén helyezkednek el a magasabb egy lakosra jutó nettó adózó jövedelemmel rendelkező járások.

A déli, keleti és észak-keleti országrészen összpontosulnak az alacsony jövedelműek, amely szabályt a fejlettebb várossal rendelkező (például a Debreceni járás) vagy a kis lélekszámú járások törnek csak meg. Egyes esetekben a járásközpontban keletkező magasabb jövedelmek húzzák fel a járási átlagot, ami egy-egy nagyobb vállalat jelenlétének köszönhető (Tiszaújvárosi járás). Kiemelendő, hogy a legszegényebb nyolc járás egy lakosra jutó nettó adózó éves jövedelme az 500 ezer forintot sem érte el 2015-ben (ezek közül hét az Alföldön található). Ezzel szemben a két leggazdagabb járás (Budakeszi és Dunakeszi) átlépte az 1 millió forintos álomhatárt is.

Egy lakosra jutó nettó adózó éves összjövedelem (2015, ezer Ft)

2009 és 2015 között járásonként (Budapest kivételével) átlagosan 26 százalékkal nőttek az egy főre jutó nettó adózó jövedelmek, ami a hat év alatti 17 százalékos infláció mellett 8 százalék körüli reál növekménynek felel meg. 13 járás esetében csökkent az adózó reáljövedelem, emellett 75 járásnál átlag alatti emelkedés volt. Átlag felett nőttek a jövedelmek 67 járásban, míg további 19-nél jelentős, 15 százalék feletti volt a reál változás.

Egy lakosra jutó nettó reál adózó összjövedelem változása 2009-2015 (éves, %)

Az Alföldön és az észak-keleti régióban árnyékolja a képet a közmunkaprogram intenzívebb jelenléte, ami által 2015-re az addig nagyrészt segélyen élő lakosság plusz jövedelemre tett szert. A Nyugat-Dunántúl néhány járásának átlagot jóval meghaladó jövedelem gyarapodása arra volt elég, hogy felzárkózzanak a szomszédos térségek átlagához. Ez az ott működő autóipari cégek munkaerő „felszívása/elszívása” magyaráz. Ugyanakkor néhány fejlett nyugat-magyarországi járás (például Sopron) és a dél-magyarországi szegényebb régiók egyre inkább leszakadóban vannak, ami megkérdőjelezi a területi jövedelmi különbségek csökkentésére költött uniós támogatások hatékonyságát - véli a GKI.