Ha megpróbálunk párhuzamot keresni, hogy az indiaihoz hasonló pénzkivonás történt-e már, találunk egy-két hasonló helyzetet, bár pont ilyenre még nem volt példa. Előfordul, hogy egy teljesen elinflált pénznem helyett vezetnek be újat, de ott általában nincs gond, mert a régi többnyire nem ér semmit, nincs értelme a beváltásával foglalkozni. Így volt ez nálunk a forint bevezetésekor, a pengőt össze kellett söpörni az utcán.
Nullátlanítás
Gyakori eset, hogy az elinflált pénz helyett nem vezetnek be újat, hanem a régiből levágnak annyi nullát, ami ahhoz kell, hogy újra normális értékek, egy-, két-, és háromjegyű számok legyenek a bankjegyeken. Ilyenkor az árakkal ugyanez történik, vagyis marad minden a régiben, a régi pénzt felülbélyegzik, vagy rögtön átváltják a jó előre kinyomtatott újra, korlátozás nélkül, így általában hamar lebonyolódik a csere. Ez a megoldás a környékünkön sok országban működött, többek között Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában és Törökországban.
Német márkaváltás
Az euróra való átállás értelemszerűen nem szokott gondot jelenteni, hisz a régi pénzállományt egészében euróra cserélik. Egy érdekes pénzcsere volt viszont 26 évvel ezelőtt, a német egyesüléskor. Az egyik Németország valutája Európa legerősebb és a világ harmadik legfontosabb valutája volt, a másiké lényegében teljesen értéktelen. Azt azonban nem lehetett megtenni a szegényebb Németország polgáraival, hogy lényegében elveszik a pénzük, ezért azt találták ki, hogy minden NDK polgár 4000 márkát egy az egyben, a fölötte levő összeget 2:1 arányban válthatta be, de csak ha a határnapig számlára tette a pénzt.
Ez nem jelentett gondot, hisz az NDK polgároknak, ha nem is volt számlájuk, volt bőven idő nyitni, ráadásul maximum 10 millió emberről volt szó. A forgalomban lévő pénzállomány nagyrésze átváltásra került, miután a nem NDK polgárok eladták keleti márkáikat olyan erre szakosodott szervezeteknek, akik azt némi jutalékért a plusz jövedelemre vágyó keletnémetek számláira helyezték.
Bérsorbanállás
Nos, ilyen jelenség most Indiában is előfordul. Miután egy ember 250 ezer rúpiát helyezhet adómentesen számlára, akinek ennél több van, kisebb jutalékért odaadja a nincsteleneknek, hogy ők helyezzék számlájukra, és később új bankjegyekben adják azt vissza. Ez egyúttal a nálunk egykor zajló kárpótlási jegyes részvényjegyzésre is hasonlít: ha valaki sok részvényt akart, sok emberrel kellett jegyeztetnie, mert a túljegyzés miatt egy embernek kevés részvény jutott. Ez volt a híres bérsorbanállás, aminek egyébként Indiában olyan formája is van, hogy a sorbanállással bíbelődni nem akarók kisebb díjazásért megkérnek egy lelkes munkanélkülit vagy más okból ráérőt, hogy álljanak helyette sorba.
Megbénuló gazdaság
Van azonban Indiában egy komolyabb probléma is. A csere, miután naponta limitált összegre szól, óhatatlanul igen lassú, így sokan nem jutnak készpénzhez, nem tudnak vásárolni, a piacok és az üzletek elnéptelenedtek, az autók, köztük a teherszállítók leállnak, mert nem tudnak tankolni. Bankszámlája és bankkártyája, vagy elektronikus mobiltelefonos fizetési platformja pedig igen kevés embernek volt eddig, és ezeket most százmilliós nagyságrendben megszervezni ugyancsak hosszadalmas folyamat, így gyakorlatilag a gazdaság egy része átmenetileg leállni kényszerül.
Sonnevend Pált titkos szavazással választotta meg a testület. 
