Már a hónap végében sem hiszünk
Jövő hét kedden lejár a görög IMF hitelének visszafizetési ideje, és ha addig nem jutnak pénzhez, elvileg fizetésképtelennek minősülnek. Öt nap maradt addig hátra, de ugyanott vagyunk, mint négy hónapja, vagyis sehol. Ezek után már az a kérdés is felmerül, hogy egyáltalán abbahagyják-e jövő kedden az egész bohózatot, vagy még arra is találnak megoldást, hogy tovább folytathassák.
Technikailag könnyen megoldható lenne. Az európai partnerek valamilyen jogcímen átutalnak 1,6 milliárd eurót, az megy az IMF-nek, és folytatódhat az európai intézmények tekintélyét lassan teljesen felőrlő értelmetlen birkózás a görög kormánnyal. Viszont ezt nem lehet következmények nélkül folytatni akármeddig, mivel az eurózóna mégiscsak szuverén országokból áll, és előbb utóbb valaki megunja ezt a helyzetet.
Besokallhatnak
Ha mondjuk Szlovákia vagy Írország unja meg, nem sok történik, legfeljebb megtagadják a hozzájárulást Görögország további végtelen finanszírozásához. Viszont az már izgalmasabb, ha egy nagyobb tagnak lesz elege, a döntő viszont az lenne, ha a legnagyobb, az eurózóna gazdasági erejének harmadát adó németeknél telne be a pohár. Nem is a kancellár asszonynál: ő láthatóan mandátuma lejártáig képes lenne elhuzakodni Cipraszékkal. Viszont rajta kívül a teljes német politikai paletta kezd besokallni, és ezt egy idő után már Merkel sem hagyhatja figyelmen kívül.
Ebben az esetben a németek kemény álláspontra kell, hogy helyezkedjenek, amit ha a többiek nem fogadnak el, akkor az egyoldalú német lépés sem elképzelhetetlen: vagy ultimátumot adnak egész Európának, vagy kényszerűen ők hagyják el a jelenleg fennálló eurózónát. Akár úgy, hogy nem a márkára térnek vissza, hanem az osztrákokkal ás hollandokkal, esetleg a finnekkel, baltiakkal és a szlovákokkal megtartanak egy kisebb, északi, valutauniót, nagy fegyelemmel, esetleg közös pénzügyminisztériummal.
A Bundesbank elnöke máris figyelmeztetett, hogy az ún. ELA keretén belül a görög bankoknak nyújtott folyamatos likviditás ellentétes az EKB szabályzatával, valójában a fizetésképtelen görög bankok fenntartását szolgálja. A német türelem tehát fogy.
Véget kell vetni
Ezek alapján úgy tűnik, hogy a görög kormánnyal való további huzakodás már nem az euró megmentését, hanem a bukását szolgálná. Ha jövő kedden sincs döntés (vagy megállapodás, vagy a görög csőd), akkor ez a veszély egyre jobban felerősödhet. A másik nagy veszteség, ami minden egyes nappal csak romlik, az európai intézmények döntésképességébe vettet bizalom elsorvadása.
Mindezek miatt elengedhetetlenül fontos lenne, hogy ma-holnap hozzák meg a döntést, és ezt közöljék Ciprasszal is: vagy azonnal elfogadja jelenlegi ajánlatukat, vagy vége, az EKB nem utal többet, és egy következő válságértekezleten gyorsan eldöntik, hogy kezeljék a görögök kiválását a valutaunióból, és mekkora segítséget nyújtsanak az immár kivált országnak.
Hol tartanak?
Nézzük meg végül, hol akadtak meg a tárgyalások, mi a felek álláspontja, és hogy lehetne ma vagy holnap átvágni a gordiuszi csomót. A görögök hétfőn benyújtották javaslatukat, ezt a hitelezők elégtelennek találták, tegnap átadták Ciprasznak a saját javaslatukat, ami viszont neki nem tetszik. Ma délelőtt a görögök arra panaszkodnak megint, hogy a hitelezők zsarolják őket. Miután eddig ők zsarolták a hitelezőket, ebben tulajdonképpen nincs is semmi meglepő, és abban sem, hogy a hitelezők betartható megállapodást akarnak, olyat, ami véget vet annak, hogy az országot az idők végezetéig pénzzel kelljen támogatni.
Döntő nap lesz a kedd. Nem azért, mert lejár az IMF hitel: 1,6 milliárd eurót nem nehéz előrántani az európai zsebből. Európa szavahihetősége jár le aznap, ha nem zárják le addig ezt az ügyet.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
