A műsorban többek között elhangzott: a szankció kétélű fegyver, tehát általában annak is kárt okoz, aki kiszabja. Ugyanakkor mégis szükséges, hiszen erős figyelmeztetés egy adott állam – jelen esetben Oroszország – számára, hogy rossz úton jár, és még mindig sokkal enyhébb fegyver annál, mintha katonai konfliktusra kerülne sor.

Bár a szankciókkal az EU is gazdasági áldozatokat vállal be – gondoljunk csak az energiaárak  emelkedésére –, ugyanakkor azok hosszútávon Oroszországnak okoznak nagyobb kárt. Az energiapiacon Moszkva a legnagyobb vevőjét veszítette el az EU-val, amit nem lehet könnyen pótolni. Ugyanígy nehéz például helyettesíteni a nyugati technológiákat, ami számos orosz iparágat hoz nehéz helyzetbe.

Abban kisebb vita alakult ki kollégáink között, hogy az EU-nak mekkora áldozatokat kell bevállalnia a szankciókat tekintve.

Az egyik vélemény szerint akár keményebb szankciókat is be kell vállalnia, mivel Putyint térdre kell kényszeríteni, és jelezni kell az egész világ számára, hogy elfogadhatatlan, amit csinál, mert ha nem így teszünk, azzal további veszélyeknek, zsarolásnak tesszük ki magunkat. Tehát a szankciók esetében a morális értékek és a gazdasági, politikai érdekek szembeállítása egy hamis ellentét, mert a morális értékek feladása hosszabb távon a kézzelfoghatóbb érdekek sérülését is magával hozná.

Egy másik vélemény szerint ugyanakkor az EU-s tagállami vezetőknek alapvetően saját polgáraik érdekeit kell szem előtt tartaniuk, és nem, vagy csak a beleegyezésükkel hozhatnak olyan szankciókat, amelyek súlyosan károsítják őket. Az pedig egy érdekes filozófiai kérdés, hogy az etikai vagy a gazdasági szempontokat kell ilyenkor előtérbe helyeznünk.

A Klasszis podcast új epizódjában szó esik még arról, hogy eltűntek-e a nyugati márkák a moszkvai plázákból, meddig bírja még csúcstechnológia nélkül az orosz hadsereg; hogy állnak az orosz gáz- és olajipari bevételek, és mit hozhat a jövő?

A beszélgetést itt hallgathatja meg: