Fotó: depositphotos.com

Komoly kihívással kell szembesülnie a nem kifejezetten a nyilvánosság barátjaként ismert kínai hivataloknak, hogy meg tudják fékezni a koronavírus állami kezelését kritizáló hangokat a közösségi médiában.

Egy rövid türelmi időszakot követően a hivatalos szervek azonnal elkezdték eltávolítani a közösségi platformokról a nem kívánt tartalmakat, míg a helyi hatóságok emberei inkább a hagyományos módszereket részesítették előnyben: megfenyegették azokat, akik szerintük megalapozatlan híresztelésekkel riogatták a lakosságot.

A Hszi Csin-ping féle hatalom – mely egyébként a világ egyik leghatékonyabb online cenzúráját működteti Kínában – rendkívül érzékenyen reagál arra, ha azzal szembesítik: a járvány kitörését a hivatalos média nem kezelte megfelelően, és sokáig elhallgatták a valós tényeket.

Az elmúlt két hétben a cenzorok azoknak a kritikus hangoknak engedtek utat, melyek célpontja a helyi és nem a központi hatóságok voltak. A Twitterhez nagyon hasonló kínai Weibo közösségi platformjának gyakran vitriolos hangvételét sem tiltották - írja a Financial Times.

Az egyik közösségi posztban például egy felvételt osztottak meg Vuhanból, melyen egy olyan jelenet látható, amint a helyi hatóság emberei megdézsmálják az egyébként is szűkös védőmaszk ellátmányt. A videót a hatóságok azóta természetesen eltávolították.

Az online közösség dühének elsődleges célpontjai elsősorban a vuhani hatóságok voltak. Egy másik közösségi platform, a Douban felhasználója egyenesen egy Mao Ce-tung-nak tulajdonított tételmondattal kelt ki az ellen, ahogy a fertőzésről hitelesen beszámoló médiát próbálják a hatóságok elhallgattatni.

A kínai online cenzúra hatékonyságát mutatja, hogy a közösségi platformokon megjelenő kritikus kommenteket is képesek elrejteni a nagyobb nyilvánosság szeme elől; még az olyan ártatlan vizuális kommenteket is gyakran tiltják, melyekben például Hszi Csin-ping elnököt Micimackóhoz hasonló figuraként ábrázolják.

Az állami cenzúra hatékonyságát mutatja, hogy még a privát mobilüzeneteket és cseteket is figyelemmel tudják követni, a kritikus hangok miatt pedig páran már meg is ütötték a bokájukat.

Szakértők ugyanakkor megjegyzik, hogy a kínai online közösségi média történetében mindaz példátlan, ami januárban történt. Ekkor gyakorlatilag szabad utat engedtek a kritikus hangoknak, igaz, a bírálat csak a helyi hatóság embereit célozhatta.

Az önkormányzati vezetőkkel kapcsolatban a kritikát egyáltalán nem korlátozták - mondta King-wa Fu, a Hongkongi Egyetem Újságírási és Médiatudományi Központjának docense. Mint fogalmazott, ez nagy kontraszt, ahhoz képest, amit korábban tapasztaltunk, és elképzelhető az is, hogy része a kormány új médiastratégiájának; a cél az is lehet, hogy a válság idején valamiképp kezeljék, levezessék az elégedetlenséget a hatóságok.

Többségében azokat a kritikus hangoknak engedtek szabad folyást a közösségi médiában, melyek a helyi kormányzat hozzáállását helytelenítették a járvány kitörése után, illetve korrupciós jelenségeket tettek szóvá az olyan nemzetközi szervezetekben, mint például a Vöröskereszt. „Remélem, hogy a járvány lezárultát követően a központi kormányzat nem erősödik majd meg az önkormányzatok rovására, azok inkompetenciája miatt.”- posztolta a Qianchaoshu nevő felhasználó egy üzenetében, amelyet 38 ezer alkalommal osztottak meg, mielőtt törölték volna a hatóságok.

A médiaelemzők egyébként azt sejtik, hogy a központi kormány kifejezetten utasította a helyi vezetőket, hogy tanúsítsanak önkritikus hozzáállást egyes hibák, hiányosságok miatt, ezzel is csökkentve a pekingi központi vezetés felelősségét. Ennek ellenére a kritikus hangvételű közösségi médiabejegyzések többségét egy idő után törlik.

A hét elején ugyanakkor a Heilongjiang tartományi Legfelsőbb Bíróság figyelmeztetett, hogy 15 év börtönbüntetés várhat azokra, akik a járvány örve alatt a politikai rendet megzavaró rémhírek terjesztésébe fognak.

Hszi Csin-ping legutóbbi beszédében pedig azt hangsúlyozta, hogy a pártnak jó munkát kell végeznie a kitöréssel kapcsolatos propaganda terén, ez pedig egy lehetséges jele annak, hogy a kormány részben nyitott a kritikákra.

Legutóbb a hongkongi zavargások idején írtunk arról, milyen módon kezelik a médiát a kínai központi hatóságok.