| Ahogy a Privátbankár korábban megírta, az elmúlt években 17 százalékra nőtt a szegények aránya. Részletek >> |
A létminimum az az összeg, amely biztosítja a magánháztartásokban élők számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény - a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan alapvetőnek minősülő - szükségletek kielégítését - írja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
Tavaly a 85 960 forintos létminimumtól a minimálbér nettója (60 915 forint) több mint 25 ezer, a szakmunkás minimálbér nettója pedig (70 740 forint) több mint 15 ezer forinttal maradt el. Az olló egyébként az elmúlt években folyamatosan nyílt, miután a nettó minimálbér növekedése lassabb volt a létminimum növekedéséhez képest.
Félmillió háztartást vizsgáltak
A KSH adatai szerint 2012-ben a tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 249 284 forint volt havonta, míg az egytagú nyugdíjas háztartásoké 77 364 forint.
A létminimumértékek meghatározásának 2012. évi, 1779 háztartást felölelő állománya 546 ezer háztartást, ezekben 1 millió 280 ezer személyt, havi átlagban 88 milliárd 954 millió forint fogyasztási kiadást reprezentál. Ezek alapján az egy hónapra vonatkozó átlagos létminimumérték 163 ezer forint volt háztartásonként.
A háztartások közül 984 aktív, 728 nyugdíjas, 67 egyéb inaktív háztartás, más metszetben tekintve 522 egyedülálló személy, 801 több személyből álló, gyermek nélküli háztartás, 255 egy-, 160 két- és 41 három vagy annál többgyermekes háztartás. Közös bennük az élelmiszer-fogyasztási kiadásuknak a normatíva értékösszegéhez hasonló nagysága.
Háromból két forintot ételre és rezsire költenek
E háztartások személyes kiadásaik 32,4 százalékát költötték élelmiszerre, 1 százalékponttal többet, mint egy évvel korábban. 30,7 százalékot fordítottak lakásfenntartási kiadásokra, ennek 60 százalékát háztartási energia vásárlására.
Egyéb fogyasztásukról elmondható, hogy kiadásaik 14 százalékát a közlekedés, hírközlés folyó költségei tették ki. Egészségügyre, testápolásra, ruházkodásra arányukat tekintve annyi jutott, mint 2011-ben, oktatásra, üdülésre, művelődésre pedig 1 százalékponttal nagyobb hányad.
A botrány folytatódik.
