Bár a magánkézben lévő klinikák között az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központban nem folyik lombikprogram, meddőségi kivizsgálás igen. Ezért arról faggattuk Dr. Soós Miklós ügyvezetőt, mennyiben fogják érinteni intézményüket a decemberben bejelentett változások, vagyis az, hogy az állam bevásárol a klinikákból.
A 15 éve működő, évi másfél milliárd forintos forgalmú magán egészségügyi centrum - ahol fennállásuk óta 240 ezer páciens fordult meg, s tavaly 20 ezer vizsgálatot végeztek - vezetője nem borúlátó. Mint lapunknak fogalmazott, szinte várható volt ez a fordulat. Szerinte a kormány nyilván fel akarja szabadítani a volumenkorlátot a születésszámok növelése érdekében, azaz nem akarja limitálni, hogy meddig és mennyi embernek finanszírozza a lombikprogramot. Ezzel viszont olyan mértékben ugrott volna meg a meddőséggel kezelt párok száma, ami a bekebelezett intézmények eddigi 30 százalékos haszonkulcsát még feljebb tolta volna.
Soós logikus döntésnek gondolja, hogy az állam előállítsa a meddőségkezeléshez szükséges kapacitásokat, melyhez azt az utat választották, hogy új állami intézmények létesítése helyett magánszolgáltatókat vásároltak fel. Ebben sok kockázatot lát, de ha a kormány valóban eltörli a volumenkorlátot, tehát ezentúl nem csak öt, hanem akár több beültetés is ingyenessé válik, akkor természetes, hogy a magánszolgáltatók profitja még inkább megugrott volna - véli az ügyvezető. Ezért tartja egyértelműnek, hogy az állam ezt a nyereséget újabb ciklusok finanszírozására fordítja.
„Számomra a legfontosabb az lenne, hogy minél kevesebb beavatkozásnak, beültetésnek legyenek kitéve a párok annak érdekében, hogy minél előbb gyermekük születhessen”
– jelenti ki az ügyvezető.
Jelenleg a meddőséggel küzdő pároknak három fázison kell keresztül menniük. Az egyik maga a meddőségi kivizsgálás, a második, hogy ha nem lehet hagyományos kezeléssel megoldani a teherbeesést, ám alkalmasak rá a jelentkezők, akkor jön a lombikbébi program (ez lett most államosítva), végül a terhesség alatt a magzati rendellenességek szűrése is kiemelten fontos.
Az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központban pont a lombik előtti és utáni fázissal foglalkoznak. Az intézmény vezetője úgy tudja, az államosított meddőségi klinikákon az első fázist, tehát az előzetes kivizsgálásokat is szeretnék majd elvégezni - vagyis ezt a piacot is érintik a kormányzati döntések. (A klinika másik fő profilja, a magzatdiagnosztika kapcsán egyelőre nincsenek hírek arról, hogy hasonló akvizícióra készülne a kormány.) Mégsem látja borúsan a jövőt, szerinte nagy visszaesésre nem, csak apró megtorpanásra lehet számítani a klinikájukon.
Eddig a minőségről egy szó sem esett
„Minden pár egyedi és speciális eset. Akkor, amikor arról beszélnek, hogy több ezer ciklust szeretnének a meddőségi központokban megvalósítani, nagyon fontosnak tartom, hogy a meddőségi kivizsgálásokra ugyanannyi időt és energiát tudjanak fordítani, mint a ciklusok elvégzésére. Úgy gondolom, maga a beültetés jóval rutinszerűbb eljárás, ahol ugyan kell figyelem, de messze nem akkora, mint a meddőségi okok mély gyökerének feltárásánál. Ezért a megmaradt magánklinikák létjogosultsága épp itt, a terméketlenség valódi okainak feltárásánál maradhat meg” - fogalmazott.
A szakember szerint a legfontosabb, hogy a hatékonysági ráta végre javuljon az országban, mert ez hazánkban kimagaslóan rossz. A finanszírozásban eddig nem jelent meg a minőség/eredményesség, mint szempont. Ez mindenképp nagy feladat, mert a klinikák között akár ötszörös eltérés is lehet e kritériumok szerint (ami egyébként nem magyar sajátosság, világszerte ekkora a szórás).
Ez pedig azt eredményezné, hogy egyes klinikákon túl sok, míg más klinikákon túl kevés páciens jelentkezne meg egy idő után. Ha viszont egy úgynevezett egyesített vezérkar alá tartozik az összes beültetés, s feláll egy részletekbe menő adatszolgáltatási struktúra, akkor tisztán lehet majd mérni és látni a hatékonyságot. A lényeg, hogy ne azok értékeljék a rendszert, akik benne dolgoznak, hanem egy független testület.
Mert lássuk be - folytatja a gondolatot - az eddig működő rendszerben, ahol öt ciklust finanszírozott az állam, nem igazán voltak érdekeltek a magánklinikák abban, hogy minél hamarabb megtörténjen a terhesség. Ha lesz egy megfelelő struktúra, amit alaposan kidolgoznak és számszerűsítik az elvárásokat, akkor számon lehet majd kérni, hogy 100 beültetésből mennyi megvalósult terhesség lett.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az államosított klinikák nehezebb helyzetbe kerültek, hiszen míg régebben megtehették, hogy elküldték az idősebb pácienseket vagy a komplikáltabb eseteket, az állami egészségügyben már senkit nem tanácsolhatnak el.
Tehát ha mindezek figyelembevételével készítenek egy nyilvános, hatékony validálási rendszert, előbb-utóbb mindenki számára világossá válik, melyik klinika dolgozik jól.
A szakember szerint nyilvánvaló, hogy csökkenhet a túlélési esélyük azoknak a beültetéssel is foglalkozó magánintézményeknek, melyek nem kerültek be az állami hálóba. Elsorvadhatnak, hiszen senki nem fog milliókat fizetni azért, amit ingyen is igénybe vehet. De ez csak akkor igaz, ha jól működik az államosított ellátás.
Az állam a legnagyobb haszonnal működő magánklinikák megvásárlásával tulajdonképpen kapacitást vett. Ha akadozna az ellátás, az újra piacot teremtene a megmaradt három magánklinikáknak, mert visszaszivároghatnak a páciensek. Ezt a kormány egy törvénnyel tudná megakadályozni, amellyel állami monopóliummá tennék a lombikkezelést. A világon szinte alig van ország, ahol megtiltják a magán meddőségi centrumok működését ilyen intézkedéssel. Soós szerint mindazonáltal akár professzionálisan is meg lehet csinálni a központi meddőségkezelési rendszert.
"Nem számítunk nagy lemorzsolódásra"
Lényeges kérdés azonban, hogy a megvásárolt klinikák szakembereit meg tudják-e tartani. A magán centrumok igyekeztek nagyon magas fizetéssel megfogni a jó szakembereket, most azonban bekerülhetnek a közalkalmazotti bértáblába, illetve meg kell barátkozniuk az állami közbeszerzési eljárásokkal is. Példának okáért, ha egy kutatással foglalkozó orvosnak szüksége van egy mikroszkópra a SOTE-n, s elnyer egy pályázatot, a hosszú közbeszerzési folyamatot minden további nélkül ki tudja várni. De ha a centralizált egészségügybe került klinikákon tönkremegy egy centrifuga, és már másnap szükség lenne egy újra, a több hónapos várakozási idő elég nagy problémát fog okozni. Például régen a Kaáli Intézetben, ha a biológus arról olvasott, hogy új tápoldatot fejlesztettek ki, ami EU-engedélyezett, akkor bement Kaáli professzorhoz, és délután megrendelték. Most, ha a biológus besétál az intézményvezetőhöz, onnantól számítva jelenleg nagyjából fél év, mire megrendelik a beszerzési osztályon.
„Nem számítunk nagy lemorzsolódásra, mert ha az állami ellátásban majd azt tapasztalják, hogy várni kell, vagy nem a legmegfelelőbb vizsgálatokat végzik el, vagy ugyanúgy hosszadalmas a várakozási idő, akkor a magánszektor felé fordulnak.”
– fejti ki véleményét ezzel kapcsolatban az intézményvezető.
Nyugvópontra juthat az év egyik legnagyobb konfliktusa? 
