Miközben a magyar munkaerő a második legolcsóbb az OECD tagállamaiban, addig a bérköltségeken belül az állami elvonás aránya nálunk az egyik legmagasabb – derül ki az OECD legfrissebb összeállításából. A főleg fejlett országokat tömörítő szervezet szakértői egyebek mellett azt vizsgálták meg, hogy az összes munkaerőköltség (nettó bér + szja + munkavállalói és munkáltatói járulék) hány százalékát vonja magához az állam különböző adók és járulékok formájában egy átlagbérnek megfelelő jövedelemmel rendelkező gyermektelen kereső esetében.
|
| Az adóék aránya a teljes bérköltséghez képest (2013) Forrás: OECD |
Az eredmény nem túl rózsás: bár az állami elvonás aránya 0,4 százalékponttal csökkent egy év alatt, 49 százalékkal a 2012-es évhez hasonlóan 2013-ban is a magyar adóék volt a negyedik legmagasabb a vizsgált 34 ország közül. Az élen továbbra is Belgium áll 50 százalék feletti elvonással, míg a dobogó második és harmadik fokára Németországnak és Ausztriának „sikerült” felverekednie magát a magyar adatnál alig nagyobb értékekkel. Az OECD-átlag 35,9 százalék, a lista alsó harmadába a kontinensről csupán Nagy-Britanniának, Írországnak és Svájcnak sikerült bejutnia.
A magyar adat annak fényében különösen érdekes, hogy a 2010-ben hivatalba lépett kormány az egyik legfőbb céljaként tekint a munkát terhelő adók mérséklésére. Ennek ellenére az adóék 2010 óta több mint két százalékponttal emelkedett. Ez több dologgal magyarázható. Egyrészt a 2011-ben megvalósított, összességében jelentősnek tekinthető szja-csökkentés nyertesei a magas keresetűek, azon belül is különösen a több gyermeket nevelők voltak, míg az OECD összeállításban az átlagbért kereső egyedülállók szerepelnek – számukra az adóreform az adójóváírás kivezetése miatt érdemi adóemelést hozott. Emellett a jövedelemadó reformja miatt csökkenő költségvetési bevételeket több lépcsőben is a járulékkulcs emelkedésével igyekezett előteremteni a kormány, amely szintén növelte a munkaerő költségét. (Nem úgy, mint a nyugdíjpénztári járulék állami elvonása, amelyet korábban is be kellett fizetni így nem növelte az adóéket.)
|
| Az adóék alakulása a visegrádi országokban (2004-2013) Forrás: OECD |
A nemzetközi összehasonlításból kitűnik, hogy miért is évek óta hangoztatott cél a béreket terhelő elvonások mérséklése: a 49 százalékos magyar adóékhez képest Lengyelországban ez az adat alig haladta meg a 39 százalékot, de emellett Szlovákiában és Csehországban is 41-43 százalék volt. Hangsúlyozni kell ugyanakkor azt is, hogy ebben az összehasonlításban nem szerepelnek az olyan célzott járulékkedvezmények, amilyeneket például a Munkavédelmi Akcióterv tartalmazott.
Kevésből is sokat vesz el az állam
A magas adóék különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy az összeállítás szerint a dollárban számított bérköltség az egész OECD-ben a második legalacsonyabb hazánkban: míg az átlagbérhez tartozó éves munkaerőköltség a közösségben tavaly átlagosan 47 ezer (vásárlóerő-paritással korrigált) dollár volt, addig a 29,5 ezer dolláros magyar adat csupán a mexikói bérköltségnél magasabb.
A magas adóék és az alacsony bérköltség eredménye, hogy a magyar munkavállalók sokkal kevesebb pénzt kapnak, mint a többiek: míg az OECD-tagországokban az átlagos nettó bér 29,5 ezer (vásárlóerő-paritással korrigált) dollár volt tavaly, addig az ebben az összehasonlításban is a második legalacsonyabb magyar adat csupán 15 ezer dollár volt. Tény ugyanakkor az is, hogy a versenytársainkhoz képest már nem olyan jelentős a lemaradás, hiszen a nettó bérköltség egyetlen régiós OECD-tagország (Szlovákia, Lengyelország, Csehország) esetében sem éri el a 17,5 ezer vásárlóerő-paritással korrigált) dollárt.
Nem a magyar miniszterelnök dugja be a botot a küllők közé az orosz vagyon Ukrajna érdekében történő felhasználásának kérdésében. 
