Az interjú maga meglehetősen lehangoló, nem véletlen, hogy egyre pesszimistábbak a piacok a görög jövőt illetően. A görög miniszterelnök szavai egyáltalán nem azt tükrözik, mintha a február 20-ig megállapodás szellemében akarná folytatni a tárgyalásokat. A legelső, amiben egyezségre kéne jutniuk, az a korábbi megállapodásból még megmaradó hitelrészlet, amely nélkül áprilisban fizetőképtelen lenne az ország.
Varufakisz-csomag
Ehhez viszont szükség van egy intézkedés csomagra, melyből a Varufakisz pénzügyminiszter által múlt héten benyújtott első változatot elutasították. A pénteken benyújtott következő változat is elég gyengére sikerült. Volt olyan pontja, mely szerint turistákat és diákokat alkalmaznának, hogy az adócsalókat leleplezzék. Európában ezt megmosolyogták, a görögök körében pedig felháborodást keltett az ötlet.
Ma folytatódik még a huzavona: Varufakisz valószínűleg kénytelen lesz néhány programpontot módosítani, hisz ha ma nem mondanak igent az utalásra, az ország már előbb kidőlhet, pontosabban kibotolhat az eurózónából, miután már most is napi fizetési gondokkal küzd.
Ciprasz fenyeget
Megkérdezték Cipraszt az interjúban, hogy ha most nem jut pénzhez, hogy fizeti ki a márciusban lejáró 4 milliárd eurós adósságot. Erre közölte, hogy akkor kincstárjegyeket bocsátana ki, amihez persze az EKB jóváhagyása kéne. Erre Ciprasz közölte, hogy úgyis jóváhagyják, majd belekezdett a szokásos fenyegetőzésbe, miszerint ha nem, akkor majd egész Dél-Európa fellázad. Említi a spanyol Podemos-t, a francia Le Pent, sőt még a brit Nigel Farage-t is. Ezek meglehetősen üresen csengenek, Európa velük nem zsarolható, pláne hogy az említett politikai erők egyike sem a görög utat célozza. A görög kormány viszont már sokadszor jön ezekkel az érvekkel, és ezt azért előbb-utóbb megunják.
Egyre inkább felkészül rá az eurózóna, hogy menet közben megmerevednek a frontok, a görög kormány keménykedik, az EKB nem utal, és máris létrejön a kibotlás. Elfogy a pénz, a görögök az utolsó pillanatban várják a csodát (mármint hogy Európa beadja a derekát), aztán ez nem következik be, és fizetésképtelenné válnak kívül-belül.
Ciprasz most érdekes módon azzal is fenyegetőzött, hogy népszavazást ír ki az eurózóna tagságról. Ez akár előnyös is lehet, mert a ha a görög kormány nem is teszi világossá népe számára, mivel jár a maradás, az eurózóna megtalálja a módját a tájékoztatásnak. Ha a maradás mellett döntenek, a lakosság gyakorlatilag elfogadja az eddigi programot, ha a távozás mellett, akkor megoldódott a kérdés.
Pesszimista a piac
Ezek után egyre pesszimistább a piac a tekintetben, hogy a 4 hónapos hosszabbítás után sikerül egy elfogadható új programot összehozni. A görögök hallani sem akarnak feltételekről, csak hitelelengedésről, növekedéshez kötött visszafizetésről, de addig is szeretnék, ha finanszíroznák őket. Vagyis fennmaradna a feneketlen kút. Európának ez már nem járható út. A görög tőzsde ma is 3 százalékot esik, a befektetők reménye is fogytán.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
