Amióta csak felmerült Donald Trump és Kim Dzsongun találkozója, a világ azt tippelgeti, milyen helyszín jöhetne szóba, ahol mindkét fél biztonságban érezné magát. Trump feltehetően nem szívesen vonulna be az oroszlánbarlangba, azaz Phenjanba, Kim pedig sok helyen nem szívesen látott vendég, ráadásul még a biztonságát sem garantálják. Felmerült Mongólia és Szingapúr, mint kölcsönösen elfogadható helyszínek, de érdekes módon Dél-Korea ajánlja azt, hogy a találkozó jöjjön létre ott, ahol a déliek és az északiak mindig találkoznak: a két ország közötti határvonal, pontosabban demarkációs vonal felett, annak két oldalán.
Nem menne messzire
Ebben az esetben Kim Dzsongun nem kellene, hogy elhagyja országát, az amerikai elnöknek viszont nem kellene belépni oda, kezet ráznának a vonal felett elhelyezett asztalnál, és mindenki maradna a térfelén. A déli elnökkel folytatott találkozóján Kim most pár lépést megtett és átlépett a déli országrészbe, de valószínűleg félelmét mérsékelte atomfegyverének tudata: déli részről kockázatos lenne az ellenséges vezetőt mondjuk letartóztatni, hisz valamelyik helyettese adott esetben elindíthat néhány rakétát.
Ettől még, úgy tűnik, Kim nem szívesen menne messzire, és valószínűleg ő kérte meg a délieket, akikkel most épp nem ellenséges, hogy vegyék rá szövetségesük első emberét: jöjjön az oroszlánbarlang határáig. Ez azonban komoly biztonsági kérdéseket vetne fel, hisz egy határvonalnál, melynek a túlsó oldalára nem tudnak átmenni az elnök biztonságát garantáló erők, meglehetősen nagy a kockázat. Ki tudja, a vonal mögött ki és mit tervez, a nemrég még ősellenség Kim ígérete pedig amerikai nemzetbiztonsági szempontból finoman szólva is szerény biztosíték.
Mire juthatnak?
Hogy ez lesz-e a helyszín, vagy tovább keresgélnek, az még nyitott kérdés lehet, sőt arra sem vennénk mérget, hogy a találkozó összejön, hisz annak igazából csak akkor van értelme, ha Trump biztosra mehet, és eléri, amit szeretne: a teljes koreai nukleáris leszerelést. Ha ez nem sikerül, csak arra jó a találkozó, hogy legitimálja Kim hatalmát. Hogy a teljes leszerelésre mi az esély, azt valójában senki nem tudja, de az általános eufória ellenére igen valószínűtlen, hogy Kim feladná azt az arzenált, melynek köszönhetően most lényegében ő mozgathatja a fontosabb nemzetközi vezetőket, mikor ki tárgyaljon vele.
Szinte biztos, hogy csak akkor válna meg legnagyobb ütőkártyájától, ha több nagyhatalom által adott garanciát kapna arra, hogy nem döntik meg rendszerét, hisz korábban ő maga is Szaddamot és Kadhafit emlegette, akik nem építettek atomfegyvert, és ki is akolbólintották őket a hatalomból (túl sem élték). Emellett korábban azt is igényelte, hogy ne maradjanak ellenséges, fenyegető erők a Koreai-félszigeten, és főleg hadgyakorlatot ne tartsanak.
Marasztalnák az amerikai sereget
Nos, a Reuters szerint Dél-Korea jelezte, hogy szeretné megtartani az amerikai haderőt országában, mondván, az nem függ össze a békeszerződéssel. Jelenleg 28 500 amerikai katona állomásozik az országban, Észak-Korea pedig korábban jelezte, hogy a leszerelés egyik feltétele az ő távozásuk. Mindenesetre az általános optimizmus ellenére továbbra is nehezen képzelhető el, hogy nézne ki a béke, de az még inkább, hogy elszánja magát Kim Dzsongun biztonságot nyújtó atomfegyvereinek és rakétáinak leszerelésére.
95 napra nőtt az átlagos értékesítési idő. 
