Noam Chomsky, a 93 éves, világhírű nyelvfilozófus és gondolkodó tíz éves korában írt először a katonai agresszióról Barcelona eleste kapcsán, 1939-ben. „Azóta sem változott meg a véleményem, csak még súlyosabb lett”, mondja a filozófus George Eatonnek a newstatesman.com-on. „Az emberi történelem legveszélyesebb pontja felé tartunk, a szervezett emberi élet teljes pusztulásának lehetőségével kell szembenéznünk”, magyarázza.
Chomsky 93 évesen sem vonult még vissza, ráadásul a világ mulandóságán gondolkozik, nem pedig a saját halandóságán. Ahogy mondja, ez a bicikli-elmélet: „ha mindig gyorsan haladsz, nem esel le”. Most jelent meg a Chronicles of Dissent (Az ellentmondás krónikája) című interjúkötete, amely David Barsamian újságíróval készített beszélgetéseit tartalmazza 1984 és 1996 között. Ennek ellenére úgy tűnik, leginkább Ukrajnáról szeret beszélni.
„Ez borzasztó Ukrajna számára”, mondja Chomsky, akit gyakran vádolnak azzal, hogy nem szívesen ítél el nyugatellenes kormányzatokat, Putyint mégis erősen kritizálja, tevékenységét pedig háborús agressziónak nevezi. A filozófus édesapja Ukrajnában született, majd onnan emigrált az Egyesült Államokba 1913-ban, hogy ne kelljen zsidóként a cári hadseregben szolgálnia, édesanyja Belaruszból származik.
Arra a kérdésre, hogy mindezt miért csinálja Putyin, Chomsky szerint két magyarázatot adhatunk. Az egyik nagyon divatos mostanában a nyugati világban, mégpedig az, hogy Putyin elborult elméjét hibáztatjuk, és hosszas kísérleteket teszünk arra, hogy kitaláljuk, mi történik az orosz elnök legbelső lelki bugyraiban.
"A másik verzió viszont, hogy a tényeket nézzük”, folytatja a tudós, „például azt, hogy 2021 szeptemberében az Egyesült Államok határozott politikai nyilatkozatot adott ki, amelyben fokozott katonai együttműködést sürgetett Ukrajnával, csúcstechnológiás fegyverek szállítását ígérte, ez pedig mind része volt az Ukrajna NATO-csatlakozását elősegítő programnak. Lehet választani, nem tudjuk, melyik magyarázat a helyes. Amit tudunk, az az, hogy Ukrajnára további pusztulás vár. És továbbléphetünk a végső atomháború felé, ha nem élünk a tárgyalásos rendezés lehetőségeivel".
Arra a kérdésre, hogy nem lehetséges-e, hogy Putyin inkább az országa melletti liberális demokrácia kialakulásától fél, nem is annyira a NATO-tól, Chomsky így válaszol:
"Nézzük csak, mi a helyzet a NATO bővítésével? James Baker (amerikai külügyminiszter) és George W. Bush elnök kifejezett, egyértelmű ígéretet tett Gorbacsovnak, hogy ha beleegyezik abba, hogy az egyesült Németország újra csatlakozhasson a NATO-hoz, akkor az USA biztosítja, hogy egy centit sem mozdulnak majd kelet felé. Erről azért sokat hazudnak mostanában".
Chomsky igencsak kritikus a saját országával szemben is, és nem gondolja azt, hogy az Egyesült Államok egyetlen célja a béke és a demokrácia volna, és hogy Putyinnak éppen ez lenne a legnagyobb félelme.
„Ha kitörnénk a propagandabuborékunkból néhány percre, akkor látnánk, hogy az USA-nak hosszú múltja van a demokrácia aláásásában és lerombolásában. Muszáj végigmennem rajta? Irán 1953, Guatemala 1954, Chile 1973, és így tovább... De most azt várják tőlünk, hogy tiszteljük és csodáljuk Washington hatalmas elkötelezettségét a szuverenitás és a demokrácia iránt. Hogy mi történt régebben, az nem számít.”
"Természetesen helyes, ha erkölcsileg felháborodunk Putyin ukrajnai tettei miatt" - mondja Biden közelmúltbeli nyilatkozatára célozva, miszerint az orosz elnök "nem maradhat hatalmon".
"De még nagyobb előrelépés lenne erkölcsileg felháborodni más szörnyű cselekedetek miatt is... Afganisztánban szó szerint emberek millióit fenyegeti a közvetlen éhhalál. Miért? Mert élelmiszer van a piacokon. De azoknak az embereknek, akiknek kevés pénzük van, végig kell nézniük, ahogy a gyerekeik éheznek, mert nem tudnak elmenni a piacra élelmiszert venni. Miért? Mert az Egyesült Államok, Nagy-Britannia támogatásával New York-i bankokban tartja Afganisztán pénzét, és nem adja ki".
Ahogy látszik, Chomsky különösen érzékeny az USA külpolitikájának szerinte hipokrita vonulatára. Mostanában viszont állítólag akkor a legélénkebb, amikor Ukrajna mellett Donald Trump esetleges visszatéréséről és a klímaválságról beszél.
"Elég idős vagyok ahhoz, hogy emlékezzek az 1930-as évek elejére. Jönnek is vissza az emlékek." – meséli. "Emlékszem, hogy hallgattam Hitler beszédeit a rádióban. Nem értettem a szavakat, hatéves voltam. De a hangulatot értettem. És ez a hangulat ijesztő és félelmetes volt. És amikor az ember Trump egy nagygyűlését nézi, ez nem tud nem eszébe jutni. Ezzel állunk szemben", jelenti ki Chomsky.
És hogy mi ad neki reményt? "A sok fiatal; az Extinction Rebellion mozgalom Angliában, fiatalok, akik elkötelezetten próbálják elejét venni a katasztrófának. A polgári engedetlenség - ez nem vicc, életem nagy részében részt vettem benne. Most már túl öreg vagyok hozzá. Nem kellemes, ha börtönbe dugnak és megvernek, de ők hajlandóak vállalni.” Érdemes tudni, hogy Chomskyt 1967-ben tartóztatták le először, mert a vietnami háború ellen tiltakozott, – ekkor Norman Mailerrel osztozott egy cellán.
"Rengeteg fiatal van, akiket joggal döbbent meg az idősebb generáció viselkedése, és elkötelezettek amellett, hogy megpróbálják megállítani ezt az őrületet, mielőtt mindannyiunkat felemészt. Nos, ez a remény a jövőre nézve."
Elmondta, mi motoszkált a fejükben. 
