Még csak a harmadik hetébe lépett a Moszul felszabadításáért indított csata, az iraki erők immár a város területén harcolnak, ahová a keleti oldalról törtek be. Most már sejteni lehet, hogy a hadművelet nem csak sikeres lesz, de a végtelenségig sem fog elhúzódni. Az Iszlám Állam jó eséllyel már csak emlék lesz Irakban, amikor Obama távozik az elnöki pozícióból januárban.
Örökség
Nagyon kell ez neki, hisz 8 évvel ezelőtti hatalomra jutása után nem tudta kezelni az ifjabb Bush elnöktől örökölt iraki kérdést. Bush 2003-ban döntötte meg Szaddam Husszein diktatúráját, és abban bízott, hogy hamar létrejön egy demokratikus Irak. Nem így történt, az ország két vallási csoportja, a szunniták és a síiták egymásnak estek, miközben az ott lévő amerikai erők létszámát csökkentették, mivel senki sem számított elhúzódó megszállásra.
Elbaltázta
Obama ezt a startégiét folytatta, sőt meghirdette az amerikai erők teljes kivonását. Mielőtt erre sor került volna, 2011 decemberében a Fehér Házban sajtótájékoztatót tartott az akkori, utóbb igen sok gondot okozó iraki miniszterelnökkel, al-Malikival. Maliki síita volt, és brutálisan fellépett a szunniták ellen, megágyazva egy polgárháborúnak, majd a szélsőséges Iszlám Állam térnyerésének. Obama azonban megpróbálta ezt másként látni, akkor azt hangsúlyozta, hogy az iraki kormány egységet teremt, hatékony, független és átlátható intézményrendszert hoz létre.
A valóság azonban nem is állhatott volna távolabb ennél. Az utolsó amerikai katona távozása után Maliki gyilkossággal vádolta szunnita alelnökét, aki száműzetésbe kényszerült. A szunnita lakosságnak pedig azt üzente, jobb, ha távol maradnak a politikától. Az Obama-kormányzat közben homokba dugta a fejét, nem akart foglalkozni Irakkal. Az pedig közben anarchiába süllyedt, a szunniták lázadtak, és ezt a helyzetet használták a szélsőséges dzsihádisták, hogy Irak és Szíria szunnita területein létrehozzák az Iszlám Államot. Moszul elestekor döbbent rá Obama, hogy eltolta, nem kicsit, nagyon.
Összekapta magát
Nem volt mese, lépni kellett. Első lépésként sikerült elűzni a megosztó miniszterelnököt, utána megszületett a döntés, hogy az amerikai erők csatlakoznak az Iszlám Állam elleni harchoz, de nem szárazföldi csapatokkal, hanem légierővel, katonai szakértőkkel, és az iraki kormány és hadsereg gatyába rázásával. Rövidesen lett új miniszterelnök, aki együttműködik a szunnitákkal, ténylegesen egységkormányként próbál működni. Amerika felvonultatta légierejét, ami olyan meggyőzően hatékony volt, hogy a továbbiakban senki nem akart a támogatása nélkül harcolni.
Légben szerzett tekintély
Így Amerika szerepe és tekintélye úgy megnőtt, hogy rábízták az iraki hadsereg megszervezését, kiképzését, a hadműveletek megtervezését, de még annak eldöntését is, hogy melyik csatában ki vehet részt és melyik területen harcolhat. A moszuli csatában például az Irán által támogatott síita milíciák harcolhatnak a várostól nyugatra, a gyakorlatilag független kurdok északon és keleten, ugyanakkor a városba az al-Abadi miniszterelnöknek felelős iraki hadsereg nyomulhat be. Ugyanakkor az iraki hadsereg együttműködik a szunnita törzsi milíciákkal.
Ilyen együttműködés a legkülönfélébb erők között még tavaly is elképzelhetetlen volt. Az eredmény meg is van: bő két hét alatt az együtt harcoló koalíció több száz négyzetkilométernyi területet vett vissza az Iszlám Államtól, amely már csak Moszul egy részét tartja ellenőrzése alatt. Ott a Bloomberg szerint iratokat égetnek és felgyújtják a közigazgatás épületeit, ami azt jelzi, ők is tudják, hogy elvesztik az egész várost. nekik már végük, az utánuk következő működőképes politikai rendezés viszont már az új amerikai elnökre marad.
A piacok a Fed kamatpolitikájára összpontosítanak, miközben a dollár és az amerikai államkötvény hozamok emelkedése nyomást gyakorol a nyersanyagok piacára. 
