|
| Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a moszkvai Kremlben 2018. július 15-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs |
Múlt szombaton volt 10 éve, hogy a Lehman Brothers csődjével a Nyugat belépett az 1930-as évek depressziója óta látott legpusztítóbb politikai válságába. Napjainkra a pénzügyi buborékok csak még nagyobbra nőttek, mint ahol álltak a 2008-as összeomlás előestéjén. A Washington által a második világháború végén felállított nyugati politikai rend eközben a szemünk előtt hullik darabjaira. Ahogyan az új amerikai Nemzetvédelmi Stratégia fogalmaz: “A globális rend egyre erőteljesebb felbomlásával szembesülünk, amelyet a szabályokon alakuló nemzetközi rend hanyatlása jellemez”.
Viszlát Viktor!
A magyar miniszterelnököt saját európai párttársai is faképnél hagyták a múlt héten Strasbourgban és pozíciója az Európai Néppártban gyakorlatilag tarthatatlanná vált. Az 1930-as évekhez hasonlóan ezért az olasz, az osztrák és a magyar populista jobboldal most újult erővel erősíti regionális politikai együttműködését. Múlt péntek reggel Matteo Salvini olasz belügyminiszter és Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár jelentették be Bécsben, hogy „pár hónap múlva Orbán Viktorral együtt fogjuk kormányozni Európát…jövő májusban megváltoztatjuk a kontinens történelmét”. Aznap délután pedig Strache már Grazban tárgyalt Gulyás Gergely miniszterrel.
A Fidesz vezérkarában hallatlanul nagy a felháborodás amiatt, hogy az osztrák kancellár egy nappal a strasbourgi szavazás előtt faképnél hagyta Orbánt és erről előzetesen még csak nem értesítette őt. A vezető osztrák Die Presse bizalmas értesülése szerint Orbán a Fidesz zártkörű frakcióülésén „megbízhatatlan labanc”-nak nevezte Kurzot. A Fidesz vezérkarral bizalmas viszonyt ápoló Bayer Zsolt saját blogjában számol le minősíthetetlen hangnemben a kancellárral és ugyanazzal a lendülettel hasonlítja össze Zrínyi Miklóst a magyar kormánnyal (sic).
Bíró-Nagy András politológus szerint „Weber néppárti vezér és Kurz kancellár fordulatával, majd a Sargentini-jelentés megszavazásával súlyos sebet kaptak Orbán európai ambíciói. Eldőlt, hogy a Néppárt nem a szélsőjobboldali szavazótábort próbálja a jobbközép szavazótáborral egybeterelni, hanem a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal való együttműködésben látja azt az eszközt, amivel a következő ciklusban is fenntartható az európai politika működőképessége”. Orbán erre a manőverre láthatóan nem volt felkészülve és most kizuhant az európai centrumból.
Putyin és Trump európai játszmája
A magyar miniszterelnök holnap Moszkvába látogat. Budapest újkori politikáját vizsgálók többségének még mindig nem jutott el a tudatáig, hogy Orbán 2014 január 5-én a titkos Paks II. paktummal új geopolitikai pályára állította hazánkat. Legyen itt elég csupán arra utalnunk, hogy értesülésünk szerint a budapesti központú, amerikai CEU bezáratásában az orosz elnöknek is szerepe van.
Bár sokan csupán egy alkoholista hordószónokot látnak Bannonban, ez az értékelés felületes, hiszen neki hírszerzési és katonai előképzettsége van. Bannon valóban egy radikális ideológus, de korántsem vethető össze Raszputyinnal (aki egy szibériai parasztból lett a Romanovok belső tanácsadója) vagy Habony Árpáddal (aki koronaőrből lett miniszterelnöki főtanácsadó). Bannon ugyanis korábban a haditengerészetnél szolgált és posztgraduális fokozatot is szerzett nemzetbiztonsági tanulmányokból a Georgetown Egyetemen.
Káncz Csaba jegyzete
Ruszin-Szendi Romulusz: „tragédiák történtek.” 
