Véleményed kincs – ez áll a 24 pontos kérdőív tetején. Aztán mindjárt alatta arra bíztatják a táborozót, hogy nincs jó vagy rossz válasz, mindig azt jelölje be, amit igaznak érez.
Bár a felmérés anonimitást ígér, a feltett kérdésekkel elég egyértelműen be lehet azonosítani, hogy a válaszadó melyik településről jött, hányadik osztályos, milyen nemű – hiszen tudni lehet, hogy azon a héten melyik iskolából nyaraltak a táborban a gyerekek.
Azon túl, hogy a kitöltő fiú-e vagy lány, a tesztlapon arra is kíváncsiak, hogy hány testvére van, azok hány évesek, kikkel lakik együtt a válaszadó (még olyan opciót is meg lehet jelölni, hogy anyukámmal vagy apukámmal és az új társával), dolgoznak-e a szülei, s hogy nekik mi a legmagasabb végzettségük?
Aztán: milyen épületben laktok, hány szobátok van, van-e külön szobád, hányan laktok egy szobában, kikkel laksz egy szobában, sőt: van-e saját autótok.
A kérdések egyre intimebb szférába tolódnak, az utolsó oldal az érzelmekre kérdez rá: Hogy érzed magad most, általában, otthon, az iskolában? Majd: osztályozd le a családodat, szüleidet, testvéreidet, az osztályközösségedet, majd a tanáraid többségét. Itt 1-5-ig pontokat várnak a gyerekektől. Bár régóta tudjuk, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, azt is firtatják, milyen a gyerek kapcsolata anyukájával, családtagjaival, barátaival, tanáraival – ötféle fokozatot jelölhet meg a nagyon rossz és a nagyon jó között.
Kire számíthat bajban vagy örömben, szokott-e sírni, nevetni, filmezni, internetezni, chatelni. Ez mondhatni, elég intim szféra már. Hány barátod van, őket honnan ismered – valahogy önkéntelenül egy régi faggatási módszer jut az ember eszébe. Végül: hogy érezted magad a tavaszi (digitális) tanulás alatt? Ez valóban hasznos visszajelzés lehet a távoktatás eredményéről, bár itt is kíváncsiak arra, hogy jó volt-e otthon a hangulat.
A PDSZ Facebook-oldalán nyilvánosságot kapott kérdőív rövid idő alatt rengeteg posztot generált, valaki azt írja, már tavaly is volt. Más hasznosnak tartja, mert végre valaki kíváncsi a gyermekekre, megint mások nem értik, hogy ilyen érzékeny adatokra miért van szükség: „már a gyerekeket is konzultálják”? Egy szülő azt mondja, szerencsére ők kézhez kapták, s dönthettek arról, hogy kitöltik vagy sem. Pedagógus írja viszont azt, hogy nekik azt mondták a táborban, kötelező a gyerekek elé tenni.
Felmerül a kérdés, hogy minden pedagógushoz eljutott-e a Klebelsberg Központ kísérőlevele, melyben az áll, hogy az Erzsébet-táborozásban való részvételnek, valamint eljárásnak nem feltétele a Véleményed kincs című kérdőív kitöltése. Amennyiben a Kopp Mária Intézet által összeállított kérdőívet az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány képviselői a helyszíni ellenőrzés alkalmával szeretnék kitöltetni a táborozó gyermekekkel, azt saját hatáskörükben tehetik meg abban az esetben, ha az adott tanuló szülője/gondviselője aláírta az erre vonatkozó hozzájáruló nyilatkozatot.
Valószínűleg mégsem volt teljes körű a pedagógusok tájékoztatása: „a mi gyerekeink többsége szinte írni, olvasni se tud, így elég nehézkes volt, az első nap délelőttje ezzel ment el… De megcsináltuk!” „Nekünk azt mondták, aki akar táborozni, töltse ki”.
Laptársunk tegnapi cikkében arról az új kormányhatározatról írtunk, amely az Erzsébet-táborok bővülését rögzíti, mely szerint már nem csak nyári táborokat, de Erzsébet-karácsonyt is rendez az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány.
Be is lépnének meg kint is maradnának? Friedrich Merz így vágná át a gordiuszi csomót. 
