Sorsfordító év jön Európában és Amerikában

Turbulens év végéhez közeledünk itt Európában, ezért nem érdektelen számba vennünk, hogy milyen kihívások leselkednek ránk 2016-ban. Ezekben a napokban, amikor a világ folyamataival kapcsolatban egyre pesszimistábbá váló Ferenc pápa Karácsony előtt így szólt híveihez a Szent Péter téren: „Míg a világ éhezik, izzik és egyre jobban káoszba süllyed, fel kell ismernünk, hogy a karácsonyt ünneplők részére lehet, hogy az idei lesz az utolsó”.

Európa újra forrong

El kell ismernünk, hogy világunk és kontinensünk felett újra nehéz, terhes viharfelhők gyülekeznek. A politikai centrum beomlott számos európai országban, és ez a fejlemény az 1930-as éveket idézi. Hazánkban is hirtelen túl sok lett a párhuzam a múlt század eleji történésekkel, amely a széleskörű kivándorlásban, a tömeges elszegényedésben, a közélet eldurvulásában, valamint az elitek provincializmusában és radikalizálódásában érhető tetten.

A 2008-as pénzügyi válság előbb gazdasági, majd szociális és mostanra politikai válsággá terebélyesedett Európában. A stagnálás és a defláció közepette a centrista eliteknek egyre nehezebb megnyugtató válaszokat adniuk. A politikai spektrum széttöredezettsége vált az új normává Európában, amint a frusztrált fiatalok és az elégedetlen választók tömegei dezertálnak a hagyományos pártoktól.

Elhagyhatja-e jövőre az Egyesült Királyság jövőre az EU-t? Ez bizony egy reális forgatókönyv, amely egyben egy kiemelkedő európai és globális (geo)politikai rizikófaktor az elkövetkező időszak számára, hiszen az alapjaiban rázná meg az európai integrációt. Pedig a menekültválság már így is kikezdte az Unió összetartó erejét. Éppen abban az időszakban erősödnek fel az Unióban a centrifugális erők, amikor egyébként világosnak kellene lennie, hogy a kor aktuális és nagy kihívásaival – így többek között a globális ökológiai válság, a nemzetközi kereskedelem, a migráció és az adóelkerülés – egyetlen nemzetállam sem tud önállóan megbirkózni.

Mindennek tetejébe pedig vasárnap megszólalt a svájci hadsereg főparancsnoka, André Blattmann, aki szerint az európai közéleti diskurzus „veszélyesen agresszívvé vált". Itt most annak a haderőnek a vezetőjéről beszélünk, amely ebben az évtizedben már három hadgyakorlaton modellezte az EU szétesését. Blattmann ez alkalommal kifejtette a Schweiz am Sonntag című lapnak, hogy aggasztja a növekvő szociális feszültség a kontinensen, amely őt az elmúlt évszázad két nagy háborúja körüli időszakra emlékezteti.

Az amerikai választási év

Akárki is nyeri a novemberi elnökválasztást, az USA már soha nem lesz olyan, mint amilyennek az elmúlt évtizedekben megismertük. Elképesztő frusztráció halmozódott fel a washingtoni politikai osztállyal szemben a választók nagy csoportjaiban, akik követeléseit egyszerűen nem lehet többé figyelmen kívül hagyni. Ez a legvilágosabb üzenet, amelyet levonhatunk Donald Trump republikánus és Bernie Sanders demokrata jelöltek üstökösszerű emelkedéséből.

Donald Trump. Kép forrása: EPA

Az amerikaiak kétharmada egészen egyszerűen azt szeretné, ha Amerika más utat járna Barack Obama után. Noha mind Trump, mind Sanders kampányát élesen támadja a fősodratú média, ez nem árt nekik, mert a választók nagy része már bizalmatlanul tekint a tömegmédia megmondó-embereire.

Az ökológiai rendszer megkezdte az igazságszolgáltatást

Idén decemberben ért véget a nagy médiafigyelmet kapott párizsi klímacsúcs, amelyet a szemfényvesztő végeredményből ítélve stílszerűen a Disneyland-ben is megrendezhettek volna. Semmi nem biztosítja ugyanis, hogy betartják majd a klímacsúcson elfogadott globális klímavédelmi egyezményt.  Most, amikor halálos tornádok pusztítanak az USA déli államaiban és áradás alá került Észak Anglia nagy része, érdemes újra elolvasnunk James Lovelock tanulságos interjúját 2008-ból.

Ráadásul a 2016-os El Nino az eddig tapasztalt legerősebb lesz, amelynek eredményeképpen csapadékhiány alakul ki Délkelet-Ázsia, illetve Ausztrália bizonyos részein, ami a globális mezőgazdasági termelésre is negatív hatással lesz.

A nagypolitika és a főáramlatú média évtizedek óta jórészt ignorálja, vagy egyenesen tagadja az ökológiai rendszer és a klíma részéről érkező vészjelzéseket. Túl későn és az üzleti lobbik markaiban vergődve csak félszívvel próbálják a felkent vezetők ezt az elképesztő dinamikájú folyamatot föltartóztatni. Napjainkra oda jutottunk, hogy a természet megindította súlyos válaszcsapásait.

Káncz Csaba jegyzete